A missziós tevékenység jövője – Távlatok a XXI. századra

Kinshasa: Crescenzio Sepe bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusa számos elfoglaltsága miatt személyesen nem tudott részt venni a fórumon, ezért levélben üdvözölte a tanácskozást. Üzenetében a főpásztor hangsúlyozta a kongresszus témájának időszerűségét: az egyház természete szerint missziós, a XXI. század elején is az egyetemes egyház legfőbb gondja az, hogyan teljesítse missziós küldetését.

A mostani kongresszuson legelőször is felmérik a helyzetet, majd konkrét javaslatokat fogalmaznak meg, hogy megújítsák a missziós tevékenységet. Nem arról van szó tehát, hogy új programot találjanak ki, hiszen a program létezik, az Evangéliumból és az egyház hagyományából alakították ki. A feladat az, hogy új módszereket hozzanak létre, párbeszédben a korral és a mai kultúrákkal is. Új lendületet adni a missziós tevékenységnek, ez a mostani kongresszus célkitűzése. A Népek Evangelizációjának Kongregációja néhány irányelvet ad a munkához.

A legfőbb feladat az, hogy az evangelizálás munkásai kiváló felkészítést kapjanak és a hit hiteles tanúi legyenek, olyan élő kövek, amelyekkel építeni lehet az egyházat. Ezek a tanúk, püspökök, papok, szerzetesek, világiak, akiket mindig képezni kell és akik önmagukat is képezik. E képzésnek – amint azt a szentatya kiemelte – Krisztusra kell összpontosulnia. Õt kell megismerni, szeretni, követni, benne élni, hogy vele átalakítsuk a történelmet. Ahhoz, hogy hitelesek legyenek, a keresztényeknek a hitben mély gyökeret kell verniük Krisztusban.

Az egyház missziós tevékenysége közös vállalkozás. Feltételezi a missziós szolidaritást, amely a testvéri és egyházi közösség gyümölcse. E kommunió szükséges és elengedhetetlen a püspökök és papjaik között, továbbá a papok egymás között és híveikkel is kialakítják a testvéri közösséget. A globalizáció miatt egyre inkább szükség van a szélesebb távlatokra, a kapcsolatteremtésre és a koordinációra, hogy közösen keressék a megoldásokat. A szerves lelkipásztori szolidaritás tehát megköveteli az együttműködést és a közösséget a különböző helyi egyházak között.

Lehetséges és szükséges a párbeszéd az országos, regionális és földrészek szerinti püspöki konferenciák között, hogy összehangolják a terveket és a stratégiájukat. Ám ennek az átfogó, az egyház egyetemességét tükröző stratégiának nem szabad szem elől tévesztenie a helyi egyházak sajátosságait.

Az afrikai egyház például, amely a mostani kongresszus házigazdája, sajátos nehézségekkel küzd, és az afrikai adottságok szerint kell keresni a megoldásokat: emlékezve a tíz évvel ezelőtt megtartott, Afrikával foglalkozó római szinódusra, meg kell vizsgálni, mennyiben valósították meg annak irányelveit, és milyen új kihívásokkal kell szembenézni, például a szekták terjedése, a muzulmán szélsőségek, legalábbis egyes országokban, továbbá a gazdasági fejetlenség. Az afrikai egyház számára létkérdés az is, hogy megoldja pénzügyi nehézségeit – hangoztatja Crescenzio Sepe bíboros a kongresszushoz küldött levelében.

VR/Magyar Kurír