Missziós üzenet Angolának

„Szent Pál, Luandának és ennek a csodálatos templomnak a szentje saját tapasztalatából beszél az irgalmas Istenről” – mondta a pápa szentbeszédében. „Nagy öröm tölt el, hogy itt lehetek ma veletek, akik munkatársaim vagytok az Úr szőlőjében”, ahol azért dolgozunk, hogy elkészítsük az isteni irgalom borát és balzsamként öntsük azoknak az embereknek a sebeire, akik oly sokat szenvedtek – folytatta beszédét a Szentatya.

A Népek Apostola életében mindent megváltoztatott a Krisztussal való találkozás a damaszkuszi úton. Az apostol látta a Feltámadt Urat, és benne meglátta az ember alakját. Pál onnantól kezdve mindent Krisztus tökéletes emberségének fényében látott. Jézus tökéletes ember és valóságos Isten. Benne Isten lett láthatóvá számunkra. Benne a létezés, az élet új dimenziója nyílt meg, amelyből egy új világ emelkedik ki – fogalmazott a pápa. Ez az új dimenzió a hit és a keresztség által jut el mindnyájunkhoz. Ez a szentség valójában halál és feltámadás, átalakulás és új élet. Élek, de ez már nem én vagyok. Bizonyos értelemben identitásom egy nagyobb identitás részévé válik.

Öt évszázaddal ezelőtt, 1506-ban jött létre a szub-szaharai Afrika első keresztény királysága, Alfonzo I Mbemba-a-Nzinga uralkodásával. A királyság a XVI. századtól a XVIII. századig hivatalosan is katolikus volt, saját nagykövete is volt Rómában. Két külön etnikai csoport, a bantuk és a portugálok közös alapot találtak a keresztény hitben, és elkötelezték magukat ennek fenntartására. Hiszen a keresztség által valamennyi hívő egy lehet Krisztusban. Ma rajtatok múlik – folytatta a pápa, hogy a Feltámadt Krisztusban való hitet felajánljátok honfitársaitoknak. Sokan közülük még rosszindulatú és fenyegető szellemek félelmében élnek. Vannak, akik még az utcagyerekeket és az időseket is elítélik, mert varázslóknak tartják őket. Ki megy el közéjük, hogy hirdesse nekik Krisztust, aki a halál és minden sötét hatalom fölött győzedelmeskedett? Lehet, hogy lesznek, akik tiltakoznak: Miért nem hagyjuk őket békén? Nekik is igazuk van és nekünk is. Éljünk mindannyian békében, hagyjunk mindenkit olyannak, amilyenek. Azonban ha meg vagyunk győződve és megtapasztaltuk, hogy Krisztus nélkül hiányzik valami az életünkből, nyugodtak lehetünk afelől, hogy nem követünk el igazságtalanságot, ha bemutatjuk nekik Krisztust és így felkínáljuk számukra a lehetőséget, hogy igazán önmaguk lehessenek és örülhessenek új életüknek. Igen, ezt kell tennünk. Kötelességünk, hogy mindenkinek felajánljuk az örök élet elérésének útját – hangsúlyozta a pápa.

Engedjük, hogy az emberi szegénység találkozzon az isteni irgalmassággal – zárta beszédét a pápa. Az Úr barátaivá tesz bennünket, ránk bízza magát, nekünk adja testét az Eucharisztiában, ránk bízza Egyházát. Fogadjuk be az ő akaratát, ahogyan Szent Pál tette: „Hogy az evangéliumot hirdetem, ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9,16)

Magyar Kurír