Mit jelent Afrika a pápák számára?

Boldog II. János Pál nemzetközi útjai közül 29 afrikai utazás volt. Először 1980-ban járt a kontonensen, utoljára pedig 2000-ben, ekkor Egyiptomban, a Sínai-hegyen. Wojtyla pápa negyven afrikai országot látogatott meg, plusz a Franciaországhoz tartozó Réunion szigetét. Sok országban többször is járt, például Beninben, Kenyában, Nigériában, Elefántcsontparton.

XVI. Benedek pápa 2009-ben járt Kamerunban és Angolában, most pedig Beninbe készül. Ezekkel az utakkal együtt az utóbbi 31 évben 41 afrikai országba látogattak el a pápák. Jelzi ez, hogy különösen fontos számukra az afrikai nép, amelynek körében a kereszténység, így az egyre erősödő katolicizmus is kiemelkedő szellemi erőt jelent.

Amikor 2009. október 4-én XVI. Benedek pápa megnyitotta az Afrikával foglalkozó szinódus második ülését, a következő szavakkal emlékezett meg a tizenhét évvel korábban (1994. április 10-én) tartott első ülésről: „nem egy történelmi esemény volt, de nem is elszigetelt jelenség.” Hozzátette: „Amikor Afrika kincseiről beszélünk, rögtön azokra az erőforrásokra gondolunk, amelyekben gazdag Afrika földje, és amelyek sajnos visszaéléseket, konfliktusokat, korrupciót eredményeztek és eredményeznek ma is. Isten igéje azonban arra ösztönöz, hogy meglássuk Afrika másik örökségét, a szellemi és kulturális örökséget, amelyre az emberiségnek nagyobb szüksége van, mint a nyersanyagokra. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” – mondja Jézus (Mk 8,36).

Ebből a nézőpontból nézve Afrika az emberiség végtelen nagy szellemi „tüdejeként” jelenik meg a hit és a remény válságának idején. Azonban ez a tüdő is megbetegedhet. Jelen pillanatban legalább két veszélyes betegség fenyegeti: elsősorban a nyugati világban már elterjedt kór, a gyakorlati materializmus, amely a relativista és a nihilista gondolatkörrel párosul. Most nem elemezzük a lélek ezen betegségeinek eredetét, de mindenképpen vitathatatlan, hogy az úgynevezett „első” világ exportálta és exportálja ma is azt a szellemi hordalékot, amely megfertőzi más kontinensek népeit is, különösen az afrikai népeket. Ebben az értelemben a gyarmatosítás nem fejeződött be, már politikai szinten zajlik.

Ebből a perspektívából nézve mutatkozik meg a második „vírus”, amely Afrikát sújthatja: a politikai és gazdasági érdekekkel keveredett vallási fundamentalizmus. Az afrikai kontinensen terjednek a különféle vallási csoportosulások: Isten nevében lépnek fel, de az isteni gondolattal ellentétes logikával élnek, vagyis nem a szeretetet és a szabadság tiszteletben tartását tanítják és gyakorolják, hanem a türelmetlenséget és az erőszakot.”

Forrás: Il Sismografo

Magyar Kurír

(tzs)