Mit jelent az ökumené a 21. században?

Eredmények és kihívások. Mit jelent az ökumené a 21. században? – tette fel a kérdést a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapjának munkatársa az ökumenikus imahét kapcsán Márfi Gyula veszprémi érseknek, Orosz Atanáz görögkatolikus miskolci megyéspüspöknek, Steinbach József református és Szemerei János evangélikus püspököknek, valamint Székely János szombathelyi megyéspüspöknek. Válaszaikat az imahét folyamán fogják teljes egészében közölni. Most egy-egy gondolatot közlünk tőlük, melyek megvilágítják, hogyan látják a felekezetek püspökei az ökumenikus párbeszéd jelenét.

„Megosztottságunk ma már eget verő botrány. Mindenekelőtt Isten akaratával ellenkezik, hiszen Jézus Krisztus »végakarata« az, »hogy mindnyájan egyek legyenek«. Semmivel nem szabad most már »kimagyarázni« a megosztottságot, ragaszkodni a szétszakítottsághoz” – fogalmaz Orosz Atanáz. A miskolci görögkatolikus püspök írásában arra is kitér, hogy „amikor versenyt futunk valamiért, amikor konkurenciába keveredünk egy-egy intézmény vagy akár csak a templomba járás kapcsán, akkor derül ki, hogy igazi-e az »ökumené«, vagy csak porhintés”.

„Úgy gondolom, hogy a 21. század nagy kihívása az, hogy az óvatos barátkozást és a mosolydiplomáciát képesek leszünk-e mély, érdemi párbeszédre változtatni” – írja Szemerei János. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a kölcsönösen fájó egyháztörténeti múlt és a jelen összefüggésében hangsúlyozza, hogy „Istennek hála, hogy a sokáig elszeparált, elidegenedett, és bizonyos időszakokban ellenséggé is váló testvérek között a találkozásokra egyre több alkalom kínálkozik”. A teológiai ellentétek helyett kiemeli, hogy „a legfontosabb azonban az, hogy közös az Atyánk, közös a Megváltónk, és közös a hitet ébresztő Lélek is. Az eltérő dogmatikai elképzeléseink ellenére a reménységünk közös”.

„Felismertük, hogy a szakadásban mindkét oldalnak volt felelőssége, bűne. Felismertük, hogy az elszakítottság ideje mindkét oldalt torzította” – vallja Székely János, aki a 21. század és ökumené kapcsán kiemeli, hogy „az ökumené útján tanulunk egymástól”. A szombathelyi római katolikus megyéspüspök a felekezeti párbeszédre utalva hangsúlyozza: „Óriási eredménynek tartom a mentalitás megváltozását. A katolikusok a protestáns testvéreket nem kerülendő, veszélyes személyeknek tartják, hanem keresztény testvéreknek. És ez ugyanígy van fordítva is.”

„A szegénység és gazdagság, a mindenféle gyarló megosztottság nagy problémái mellett szinte ránk dől a »hasadt« emberlétből fakadó nyomorúság vaskos oszlopa” – figyelmeztet Steinbach József. A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a 2019-es ökumenikus imahét kapcsán arra is kitér, hogy „legfőbb szolgálatunk enyhíteni azt a sok nyomorúságot, melyet az emberi bűn szaggat a világ eleven testébe, minden területen. Krisztus mozdul minden irgalmas kézben, és ebben jelen van az Isten országa”.

„Most, amikor a migrációs nyomás Európa iszlamizációjának, illetve destabilizációjának veszélyével együtt földrészünk dekrisztianizációjának veszélyét is magával hozza, különösen is fontos, hogy mi, keresztények összefogjunk, tudatosítsuk magunkban mindazt, ami összeköt (hit a Szentháromságban, Krisztusban, Urunkban és Megváltónkban, az örök életben, az alapvető keresztény erkölcsi elvekben), és összetartozásunkat kifelé is tanúsítsuk” – fogalmaz Márfi Gyula. A római katolikus érsek az ökumenikus imahét kapcsán kiemeli: „Az imanyolcad gondos megtartását idén még az is hangsúlyozza, hogy a programot olyan keresztény testvérek állították össze, akik a világ egyik legnagyobb és legnépesebb országában, Indonéziában élnek, maguk is több egyházhoz tartoznak, és naponta átélik a kisebbségi sorssal együtt járó megaláztatásokat. Közös imáinkkal a velük való együttérzésünket is kifejezhetjük.”

A felekezetek püspökeinek írásaiból világosan kiderül, hogy reménységgel vannak az ökumenikus folyamatok tekintetében. Székely János római katolikus püspök ennek fényében hangsúlyozza: „Hálát adunk mindazért, amit kaptunk az ökumené útja során egymástól. Készítsük tovább az utat, hogy érkezhessen a fentről jövő kegyelem, az egység csodája!”

Steinbach József kiemeli: „Törekedjünk az igazságra! De csakis az igaz Jézus Krisztusban újjászületve, az ő kegyelmét megragadva lehetünk képesek igazságosságra törekedni. Egyedül ő képesíthet bennünket erre. Ő megáldott bennünket ezzel a képességgel, hogy áldássá legyünk a világban. Ez az igazi ökumené.”

„Akármilyen furcsa, a felekezeti hitélet jobb megélésében az ökumenikus nyitottság, az egymás hitéből, tapasztalatából való merítés sokat segíthet, és áldást hordozhat” – fogalmaz Szemerei János. Az evangélikus püspök vallja, hogy „az ökumenikus kapcsolatokban nagy lehetőségek vannak, mert minden másként látszik kívülről és belülről. Az igazi testvéri kapcsolat eljuthatna akár még oda is, hogy egymás felé építő kritikát mondva a kontrollfunkciót is jobban működtethetnénk, amire véleményem szerint nagy szükség lenne”.

Orosz Atanáz valódi párbeszédre, testvériségre buzdító soraiban arra is hív: „Dicsérjük meg egymást bátran, ha a másik egyházban sikerült jól megélni az evangéliumot vagy elmélyülten imádkozni! Merjünk a másik gyülekezet tagjai számára is jó adományokat kérni odaföntről, »a Világosság Atyjától«!”

Az ökumenikus imahetet 2019. január 20. és 27. között rendezik meg, melynek központi igéje: „Az igazságra, és csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,20)

Szöveg: Galambos Ádám/Evangélikus.hu

Fotó: Evangélikus.hu; Wikipédia

Magyar Kurír