
| Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét ... De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét. A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering utjain, S csak egyet tud és egyet érez... ...Most váratlanul vágyon megvonaglik és felzug Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! És ismételik mindig erősebben És nagy szavát az Ur – kimondja! (Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás) |
