Mózes mint újraalapító – 2005. július 10.

Magyarország Szent Istvánnal indul, de Szent László törvényei nagyon kellettek az összetartáshoz. Hosszasan lehetne sorolni a példákat, hogy egy nagy művet miként indít el egy karizmatikus vezető, aztán miként jut zsákutcába, majd ha időtálló dologról van szó, mindig fellép egy második alapító.

Épp ez a tartósság jele, valamiként az az isteni hozzájárulás jele, hogy egy dolog, törekvés vagy szervezet túléli-e az első krízist, vagy eltűnik a színről. Mózes vezetésével a héberekből választott nép lesz.

Aztán Mózes is feláldozza magát éppen az ígéret földjének határánál, és oda már Józsue vezeti be a népet. Úgy látszik, minél karakteresebb egy ember, annál inkább csak egy fázisra rendeltetett egy nagy esemény elindítása során.

A kisebb volumenű emberek a nagy túlélők. Nem baj, hogy ilyen az elosztás, csak ebben merjük felismerni a talentumokról szóló példabeszédet. Az első emberek zsenialitását a második emberek sokasága viszi bele a hétköznapokba.

Sánta János