Műanyag és szemetelés – 2005. december 3.

Hazai – 2005. december 3., szombat | 0:07

Mindannyiunknak rosszul esik, ha szemetes utcát lát. Bosszankodunk, hogy miért ilyenek az emberek, de könnyen társulunk mi is a szemetelőkhöz, pl. ha nem látnak mások. Nem ismerem a szemét eltakarítói közötti íratlan szabályokat, de könnyen elfogadnám, ha azt mondanák, hogy ők elvből nem szemetelnek.

Amit valaki fölöslegesnek tart, és eldob, azt valaki másnak, muszáj felvennie, és elvinnie oda, ahol hasznosítható, vagy legalábbis nem károsítja tovább a környezetet.

A szemetelésben rejtve ott van, hogy az anyagot nem tiszteljük kellőképpen. Jézus biztosan nem szemetelt. S ne intézzük el a kérdést azzal, hogy akkortájt még nem volt műanyag. Milyen jogon állíthatjuk azt, hogy ez vagy az az anyag fölösleges számunkra. Minél távolabb járunk Istentől, annál könnyebben tekintünk fölöslegesnek dolgokat.

Tiszteljük az anyag misztériumát azzal, hogy nem szemetelünk. Ha valami nem kell, juttassuk el annak, akinek kell. Nincs fölösleges anyag, mert mindent szellem hat át. Persze, ebben a szemléletben fontos volna, ha minél kevesebb műanyagot gyártanánk. A műanyag végső soron nem más, mint az ember által teremtett anyag, amellyel naiv hitünk szerint a valódi anyagot, és ezáltal Istent próbáljuk helyettesíteni.

Sánta János