Munka és játék – 2008. június 16.

Hazai – 2008. június 16., hétfő | 0:08

A gyerekek játszanak, de eközben túllátnak a játékon, és a felnőttek világát mintázzák. A felnőttek viszont nem játszanak, hanem dolgoznak, mert szorítja őket a megélhetés. Munkájuk azért nem játék, mert nem látnak rajta túl.

Pedig ha arra gondolunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor szabad játszanunk. Miért ne tekinthetnénk mindennapi életünket úgy, mint nagy játékot? Ha Isten komolyan vesz bennünket, és nem játékszerként használ, akkor nekünk is csak őt kell komolyan venni, napi munkánkra pedig tekinthetünk úgy, mint nagy játékra. És emberi kapcsolatainkra is. És csak ez ad kiutat a reménytelen helyzetből. Akkor reménytelen egy helyzet, ha nem látunk rajta túl. Elfoglalja istenlátásunkat. Sokkal közelebb van, mint Isten, nem is akkora, de éppen elveszi a panorámát előlünk.

Csak egyet ne felejtsünk el. Játszani kötelező. És vannak játékszabályok is. Nem egészséges az a gyerek, aki kivonja magát minden játékból. Ezen a társasjátékokat értem, és nem a számítógépes játékokat. Az nem épít, hanem visszafejleszt.

Istent kell komolyan venni, embertársainkat meg Isten kedvéért. És ne engedjük, hogy valaki komolyan mondjon komolytalanságokat, mert az ilyen ember biztos, hogy játékszerként használja a többi embert.

Sánta János