A munkások papja, a kommunista diktatúra áldozata, akit az egyház boldoggá avat

A Niedziela című katolikus hetilap egy CD-t adott ki a boldoggáavatás alkalmából, Jerzy Popie³uszko: a hit és a haza mártírja címmel, amely színdarab formájában mutatja be a mártír pap életét. A Zenit hírügynökség Mariusz Frukacz-cal, a Niedziela szerkesztőjével és a lengyel katolikus hírügynökség munkatársával készített interjút ez alkalomból.

Frukacz elmondta, hogy Popie³uszko a Varsói Kostka Szent Szaniszló plébánia vikáriusa, majd a nyolcvanas években a munkások lelkipásztora és a Szolidarnoszty káplánja volt. Krisztus evangéliuma és az egyház tanítása szerint élt és prédikált, gyakran idézte II. János Pál szavait. Az evangélium fényében küzdött az emberi jogokért, a dolgozók jogaiért, az emberi személy méltóságáért. Lengyelország és az egész világ számára tanúskodott olyan erényekről, mint a bátorság, az Istenhez, Krisztus keresztjéhez, az evangéliumhoz való hűség, Isten és a haza szeretete. Megmutatta, mi is a hazaszeretet keresztény értelemben mint kulturális és társadalmi érték. A Krisztushoz való teljes hűség példájaként áll a papok előtt. Ezen kívül pedig a kommunista rezsim áldozatainak szimbóluma is, mint ahogy Szent Maximilian Kolbe a náci ideológia áldozatainak szimbóluma.

A riporter rákérdezett arra is, hogyan válik ketté papi és politikai aktivista munkássága, hiszen a Solidarnosc káplánja is volt. Frukacz elmondta, hogy Popie³uszko mindig Izajás próféta és Lukács evangéliuma szavait tartotta szem előtt: “Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket”. A Solidarnosc káplánjaként ott volt a munkások mellett a sztrájkok idején, segítette az üldözött, bebörtönzött emberek családját. A szó köznapi értelmében ő nem politikai aktivista volt, hanem mindig arra figyelmeztetett, hogy a politikai tevékenységnek a közjót kell szolgálnia, tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot és az emberi jogokat. Popie³uszko papi hivatása volt, hogy szolgálja az emberiséget, ezért vett részt intenzíven a politikai életben. Tevékenységének végső célja elsősorban nem politikai jellegű volt.

A riportban elhangzott a kérdés, hogy a Solidarnosc, II. János Pál pápa, Popie³uszko és a hozzá hasonló papok hogyan győzhették le a hatalmas szovjet rezsimet. Frukacz elmondta, hogy a Solidarnosc több volt, mint munkások szakszervezete, kezdettől fogva tízmillió tagot számláló nemzeti mozgalomként tűnt fel. Ez volt az első olyan mozgalom, amelyben a katolikus egyház és a munkások világa összefogott. Gondoljunk vissza arra, hogy a kommunista ideológia szerint a munkásembernek a materialista ideológia nevében távol kell tartania magát a hittől, a katolikus egyháztól. A kommunista rezsim bukásának okait elemezve nem hagyhatjuk figyelmen kívül II. János Pál fontos szerepét, aki 1979-ben Lengyelországba látogatott. A mai Pi³sudski téren mondott beszéde, imádsága prófétikus jelentőségű volt: „A Szentlélek szálljon le erre az országra és változtassa meg!” A következő évben született meg a Solidarnosc. Fontos volt Stefan Wyszyñski érsek szerepe is, akit 1953 és 1956 között bebörtönöztek.

A lengyel nép számára a hit a társadalmi életben is fontos szerepet tölt be, nem csupán a privát szférában van helye. Czêstochowa Fekete Madonnája Lengyelország királynője. A hit és a hazaszeretet, vagyis Isten szeretete és a haza szeretete összekapcsolódnak egymással. A pap véleménye szerint ez a fajta önmeghatározás, ez a fajta vallásgyakorlat adta a lelkierőt, amely végül legyőzte a kommunizmust. Fontos tudni, hogy a marxista-leninista ideológia Isten és a nemzet ellen lépett fel, az ateizmus és a kommunista internacionalizmus nevében. És fontos az emlékezetünkbe idézni azt is, hogy Jézus megsiratta Jeruzsálemet, szerette a hazáját. A hit Popie³uszko számára, a lengyelek számára társadalmi és nemzeti dimenzióval is rendelkezik.

Magyar Kurír