A művész, aki életével közösséget is alkotott

Kultúra – 2012. szeptember 1., szombat | 12:19

Somogyi Győző festőművész, aki ez évben vehette át az életművét elismerő kitüntetést, a Kossuth-díjat, nemrég betöltötte hetvenedik esztendejét. Méltó és aktuális, hogy ebből az alkalomból Tihanyban, az Apátsági galériában életmű-kiállítást rendeztek korszakos, egyedi stílusú, művészeti iskolákhoz, stílusokhoz, trendekhez nem köthető, sajátos hangulatú grafikai alkotásaiból és festményeiből.

Nagyon szeretem a mesterségemet! – idézte a művész egyik vallomását Korzenszky Richárd perjel, mint házigazda a tárlat bevezetéseként, majd saját élményein át kiemelte Somogyi Győző alkotásainak számára legfőbb érdemét, hogy tudniillik látni tanítanak. A XXI. századi ember, aki már nem mindig látja, amit néz, ezen alkotások által – a színek gazdagsága és a képeken megfogalmazódó hangsúlyok révén – megtanulhat rácsodálkozni a világ szépségére, és bíztatást kap, hogy maga is tudatosan keresse majd az életben a szépet. Radnótit idézve – „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” – vetette fel: Vajon mi, akik benne élünk e térkép-tájban, tudjuk-e e földet hazánknak, otthonunknak tekinteni? Somogyi Győző vállalja a magyarságot és erről beszél képeivel, népünk történelmi, földrajzi értékeit vonultatva fel.

Az igazi nagy művész életműve nemcsak műalkotások összessége, hanem az életműve is maga egy műalkotás – méltatta a kiállítást megnyitó Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter Somogyi Győző munkásságát. Majd rámutatott: Somogyi Győző rokoni felmenői között rábukkanhatunk a Zrínyiekre is, hiszen nagyapja még Subics volt, mielőtt magyarosította nevét, s a Subicsoknak különösen jelentős ága volt a Zrínyiek nemzetsége, akik közé tartozott Zrínyi Miklós is, a költő és hadvezér. Majd kiemelte Somogyi Győző életművéből a közösségszervező embert, s egy életformát újra felfedező, újra teremtő példaadó tevékenységét a Balaton-felvidék egyik legszebb pontján, Salföldön, ahol él évtizedek óta a természettel harmóniában. A művész az elsők között volt, aki a Balatonban meglátta a Balaton-felvidéket, aki meglátta a már-már elvesző helyi közösségeket, építészeti kincseket, meglátta/fölfedezte e tájat, s közösséget szervezett oda, mondta. Érdeme, hogy nemcsak művészetével alkotott nagyot, hanem életével is egy közösséget formált. Majd méltatta alkotásai tematikájának változatosságát a magyar történelem tragikus eseményein, a szentek ábrázolásán keresztül a családi portrékig, tájképekig. Van e gazdagságban is egy közös vonal azonban, mutatott rá: képein, a legpatetikusabbakon is megjelenik valamilyen finom irónia – a pannon ember derűje –, ami elviselhetőbbé teszi a fájdalmat is, barátságossá teszi a barátságtalan helyzetet is.

A kiállítás szeptember 11-ig látható az Apátsági galérián.

Toldi Éva/Magyar Kurír