A művészet szakrális üzenet

A professzor a művészet önmagán túlmutató, szakrális spirituális meghatározottságát, üzenethordozó szerepét bizonyítandó Heisenbergnek a 70-es években egy Budapesten tartott előadásából idézett, melyben a Nobel-díjas fizikus egy istenképletet tárt elő: eszerint a világmindenség a nagy méretek irányában végtelenül nagy, a kis méretek irányában végtelenül kicsi, tehát tudományosan megismerhetetlen. Vagyis: minden olyan tevékenység, amely a kezdetet, kitalálót, az őst kutatja, eleve kudarcra van ítélve. A tudomány ugyanis a természetben és a mindenségben létező dolgok felfedezésére és kifejtésére született, s csak a létezőt tudja megfejteni.

A művészet azonban a sohasem volttal foglakozik. Akkor is, ha fest, akkor is, ha szobrot farag, ír vagy épületet tervez, netán táncol – hangsúlyozta Fekete György. A művész, amikor műalkotást hoz létre, akkor többet tud adni saját magánál, önmagát meghaladja. A művészi alkotás folyamatában az ember bizonyos értelemben Isten teremtő munkatársa lesz. Ebben a megtöbbszöröződött erőtérben születő alkotás mindig szakrális üzenethordozó; az alkotás ezért őrületes felelősség is, hogy az üzenet eljusson a befogadóhoz. Ugyanakkor alkotni kötelesség is, küldetés – Istentől a világhoz.

Az elmúlt században, de ma is sokan alkotnak úgy, hogy eltévesztették az útirányt, elfelejtették vagy talán meg sem hallották az üzenetet – mutatott rá az előadó. Az irodalmi, művészeti trendek gyakran elhallgattatják az üzenetmondókat, vagy elhallgatják a kimondott üzeneteket. Pedig művészet nincs üzenet nélkül. Ma már ott tartunk, hogy üzenetbeli örökségünket is kezdjük elveszíteni – mondta Fekete György, kiemelve: hogy az unióba belépő államok kezdetben egy komplex kulturális leltárt készítettek, vagyis tíz-tizenöt évet szántak arra, hogy feltérképezzék történelmüket, tudományukat, képző-, ipar- és népművészetüket, zenéjüket stb., és készítettek egy egyenleget; majd ezt kép- és hangzóanyagban, leltárakban, tudományos publikációkban s millió más műfajban mint hozományt letették az unió asztalára – mondván: „ezek vagyunk mi, ebből válasszatok!”

Azok az államok, amelyek 2004 körül léptek az unióba, köztük hazánk is, nem készítettek ilyet. Most elérkezik az idő ennek törlesztésére – hangzott el az előadásban. Ez persze nemcsak a világnak, hanem magunknak is rendkívül fontos feladat, hiszen az elmúlt periódusok kultúraellenes-kultúrasemleges politikája értékeink, örökségünk feledésére ösztönzött. Ma számtalan olyan művészünk van, akinek a nevét itthon alig ismerjük, külföldön pedig az élvonalban áll. Ezért ahol lehetséges, értelmiségi műhelyekben fel kell őket mutatni és el kell juttatni szellemi értékeiket a közösségekhez – ez hazafias kötelességünk; addig is, míg a kulturális leltár elkészül.

Toldi Éva/Magyar Kurír