A nagyböjt első napjának liturgikus szertartása

Vatikán: Hamvazószerdán római stáció formájában került sor a szentatya részvételével a nagyböjt első napjának liturgikus szertartására. Délután 5 órakor az Aventinusz-dombon a Szent Anzelm-templomban végzett közös imádsággal kezdődött a szertartás, majd az összegyűlt bíborosok, püspökök, papok, szerzetesek és hívősereg körmenetben a közelben fekvő ősi Szent Szabina-bazilikába vonult, ahol az ünnepi szentmise igeliturgia részét II. János Pál pápa, az eucharisztikus részt pedig Josef Tomko bíboros mutatta be, akinek ez a bazilika a római címtemploma. A homília elmondása után a pápa szentelt vízzel megáldotta a hamut, meghamvazott néhány hívőt, miközben ugyanezt tette a többi, szentmisén segédkező pap is, e szavak kíséretében: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” „porból vagy és porból leszel.”
Homíliájában a pápa a szentmise olvasmányairól elmélkedett, kezdve Joel próféta szavaival, amelyek bevezetnek bennünket a nagyböjtbe: „Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat és térjetek meg az Úrhoz, a Ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas.” A jelképekben gazdag prófétai szöveg arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi megtérés nem külső formákban vagy szétfolyó elhatározásokban nyilatkozik meg, hanem egész emberi lényünk odafordulását és átalakulását igényli. Szent Pál korinthusiakhoz írt levelében Krisztus nevében intézi sürgető felhívását a hívő emberekhez, hogy engesztelődjenek ki Istennel. A bűnös ember számára Krisztus adja meg a valódi kiengesztelődés lehetőségét, egyedül Õ alakíthatja át a bűn helyzetét a kegyelem helyzetévé. Csak Õ képes arra, hogy a bűnben elmerült és a bűn által elsodort emberiség számára megjelölje a megtérésre alkalmas időt. Íme most számunkra is itt az alkalmas idő, akik ma bűnbánó lélekkel rálépünk a nagyböjt szigorú útjára. Mindannyian rászorulunk a megtérésre, és arra, hogy elnyerjük az Úr bocsánatát magunk és mások számára. A szentatya rámutatott: Joel próféta kortársaihoz hasonlóan „mi is szemünkben és lelkünkben hordozzuk mérhetetlen szenvedések és tragédiák képeit, melyek legtöbbször a felelőtlen önzés következményei. Mi is érezzük annyi férfi és nő döbbenetét az ártatlanok szenvedésével és a mai emberiség ellentmondásaival szemben. Szükségünk van Istenre, hogy visszanyerjük a bizalmat és az életörömöt. Vissza kell térnünk Õhozzá, aki ma kitárja előttünk jóságban és irgalomban gazdag szívének ajtaját.”
A szentatya végül szólt a hamvazkodás szertartásáról és az azt kísérő szavakról: „Porból vagy és visszatérsz a porba.” A Teremtés könyvének e szavai az esendő emberi létre utalnak, míg a második formula: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében”, azt hangsúlyozza, hogy az igazi belső megtérés és a Krisztus szavához való bizakodó hűség a keresztény élet elengedhetetlen feltétele. Halljuk meg e szavakat, amelyeket az Úr hamvazószerdán intéz hozzánk, alázatos és bizalommal teli magatartással csatlakozzunk a zsoltáros imájához: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelkületet újítsd meg bennem.”