Minden porcikánk tiltakozik az ellen, hogy porrá és hamuvá váljunk. Minden ember legalább egy minimális lelki stabilitást akar, a port és a hamut viszont elfújja a szél. A por és a hamu állapota egyenlő a semmivé válással. A por és a hamu látványa éppen azért megrendítő, mert többre vagyunk teremtve, mint a pusztulás.
Ha nem lennénk az örök életre meghívva, akkor eszünkbe sem jutna, hogy a halál rossz dolog. Egészen természetesnek vennénk. De nem így van. Lelkünk mélyén tiltakozunk az elmúlás ellen. S ez mélyebb kérdés, mint hogy melyik vallásnak a szabályrendszerébe születtünk bele. Jézus Krisztus ezt a porrá és hamuvá váló testet vette magára Karácsonykor, és ezt dicsőíti meg Húsvétkor. Bizonyítja, hogy a halálon keresztül vezet az út az életre.
Sánta János