
Az Utolsó Vacsora emlékére bemutatott szentmisén, nagycsütörtökön Erdő Péter a szolidaritás fontosságára figyelmeztetett. Kiemelte: „a kenyértörésben való közösség és a szükséget szenvedők segítése ugyanannak a hitnek, ugyanannak a magatartásnak a következménye. Különösen aktuális ez a tanítás az idén, amikor gazdasági bajok és nehézségek tépázzák az egész világot, de talán másoknál is jobban sújtják szegény hazánkat.” Arra kérte a híveket vegyék komolyan a katolikus hívők szolidaritását. Az egyházmegyei Szent Erzsébet Karitászközpontot kérte, hogy az 1940-es évek nélkülözési idején bevált hagyománynak megfelelően újítsa fel a havi önkéntes megajánlások rendszerét. Ez azt jelenti, hogy plébániánként azok a hívek, akik bizonyos havi állandó összeget tudnak adományozni rászoruló katolikus testvéreik elemi szükségletének enyhítésére, jelezzék ezt a plébánián. Magának az összegnek a befizetése csekken történik az egyházmegyei karitász javára, ki a vállalt összegeket tervszerűen osztja szét az arra leginkább rászoruló hívek között.
A nagypénteki szertartáson Erdő Péter az emelte ki, hogy Krisztus keresztjének fényében a mindenség és a történelem világos és egyértelmű. Aki hozzá tartozik, részesülni fog győzelmében is. „Ezért igaz és időszerű ma is, hogy Krisztus keresztje az egyetlen remény – O crux, spes unica!. Tekintsünk fel a feszületre, helyezzük ki otthonainkban régi, katolikus szokás szerint.” – fogalmazott.
A nagycsütörtöki és a nagypénteki beszéd teljes szövege olvasható Dokumentum rovatunkban.
Magyar Kurír
Képek: Mudrák Attila