Nagymarosi találkozó az Eucharisztia jegyében

Az ifjúsági találkozó azóta országos rendezvénnyé nőtte ki magát, és komoly előkészítő munka áll mögötte. A nap főelőadója Varga László kaposvári plébános volt, aki személyes példáján keresztül érzékeltette a szentségimádás fontosságát és gyümölcseit. Az előadás után a fiatalok különböző helyszíneken beszélgethettek a témáról, elmélyítve az előadásban hallottakat.

„Rajta egyél, mert hosszú út áll még előtted!”

Ezzel a mottóval rendezték meg május 21-én, szombaton Nagymaroson a szokásos tavaszi ifjúsági találkozót. A Gyerekmaros résztvevőivel együtt mintegy 3200 fiatal érkezett a lelkinapra. Nagy öröm, hogy határainkon túlról is szép számmal jönnek fiatalok. A napot záró szentmisét Kiss-Rigó László esztergom-budapesti segédpüspök celebrálta. Sok pap, diakónus és szerzetes érkezett a fiatalokkal, és délután kilátogatott a rendezvényre Keszthelyi Ferenc nyugalmazott váci megyés püspök is.

A mostani találkozó témája az Eucharisztia és a szentségimádás volt, válaszolva II. János Pál pápa felhívására, amellyel meghirdette az Eucharisztia évét 2004 októberétől 2005 októberéig.

A nap főelőadója, Varga László kaposvári plébános előadásában kitért arra, hogyan fedezte fel saját életében a szentségimádás fontosságát. Elkezdett kutatni, választ keresni kérdésére: mi a titka annak, hogy egy közösség sokáig együtt tud maradni, be tud fogadni szegényeket, együtt tud élni fogyatékosokkal, életét teljesen megosztva velük… A keresés olyan közösségekhez vezette őt, mint a Bárka, az Emmánuel, a Nyolc Boldogság vagy Teréz anya nővérei. László atya elmondta: azt találta válaszként, hogy minden közösség szívesen és sokat időzik a forrásnál, vagyis sok időt tölt szentségimádással. Hétköznapi példával megvilágítva: a házastársaknak is szükségük van arra, hogy együtt legyenek, hiszen e nélkül veszélybe kerül a házasságuk.

A mai ember Pilinszky János szavával élve „jelenlétvesztésben” él, újra meg kell tanulnia jelen lenni, elcsendesedni, önmagát kiüresíteni, hogy figyelmét az Oltáriszentségre tudja irányítani. Az is fontos, mondta László atya, hogy ne a saját magunk akaratát akarjuk keresztülvinni Istenen. Loyolai Szent Ignácot idézte: addig szoktunk imádkozni, amíg Isten meg nem hallgatja kérésünket, pedig igazában addig kellene imádkoznunk, amíg mi meg nem halljuk az Isten szavát... Vágy, jelenlét, csend és idő a szentségimádásra – ezek kellenek ahhoz, hogy az történjen, amit a Jóisten akar.

László atya beszélt a szentségimádás gyümölcseiről is. Egyik ezek közül az önismeret, bűneink felismerése. Másrészt ráébredünk arra, hogy „benne élünk, mozgunk és vagyunk” – Pál apostol szavaival. A legfőbb gyümölcse pedig, hogy egybentartja a közösségeket, és képes új közösségeket is teremteni.

Az előadás után a fiatalok különböző helyszíneken folytathatták tovább a témában való elmélyülést. A művelődési házban Varga László atyával beszélgethettek tovább az érdeklődők. Egy másik helyszínen a fiatalok szerzetesekkel és szerzetesnőkkel találkozhattak és kiscsoportos beszélgetéseken vettek részt. Kiss Mónika és Szentes Judit SSS nővérek a programról beszámolva elmondták: már második alkalommal igyekeznek színesen bemutatni a különböző női szerzetesrendeket, idén mintegy 20 közösségből érkeztek fiatal nővérek. A délelőtt során a nővérek bemutatkoztak, és meghívásuk történetéről beszéltek. „Látni, hogy az Isten milyen sokféleképpen tudja megszólítani az embereket, milyen sok élethelyzetből: embereken, közösségeken, szentségimádáson, rózsafüzéren keresztül” – tette hozzá Kiss Mónika.

Szentes Judit nővér másodszor vezeti ezt a szekciót. Kiemelte: a délelőtti találkozás legfőbb pozitívuma az volt, hogy az érdeklődő fiatalok nemcsak ültek és hallgatták a nővéreket, hanem különböző témákkal kapcsolatban csoportokat alakítottak, és olyan témákról tudtak beszélgetni, mint „a szegénység érték-e vagy csapás”, vagy hogyan lehet egy-egy élethelyzetben jól dönteni, választani. 12 különböző csoport alakult, körülbelül 40 érdeklődővel és 60 nővérrel. A kiscsoportos beszélgetések során pedig személyesebb kapcsolat épülhet ki a nővérek és a fiatalok között – emelte ki Szentes Judit.

A város feletti kálvárián most is a „Kérdezz-Felelek!” program keretében tehettek fel kérdéseket az érdeklődők Brückner Ákos Előd, Somogyi Sándor és Várnai Péter atyáknak. „A kérdések általában a szentmisével voltak kapcsolatosak” – számolt be Várnai Péter atya erről a fakultációról. Olyan kérdések merültek fel, mint például „a szentmisét hallgatjuk vagy részt veszünk rajta?”, „mikor érvényes, mikor nem érvényes a szentmise?”, illetve szóba került a személyesség, a közösség és az aktív részvétel kérdése. A másik nagy kérdéskör – folytatta Péter atya – a „szentáldozás, bűn, bűnbánat” volt. „Isten teremtő és megváltó szeretete mellett miért van mégis bűn?” „Mi a bűn?” „A világ miért nem szereti a bűn-fogalmat, miért nem szembesül szívesen azzal, hogy van bűn?” Szóba került VI. Pál pápa mondása is: „a posztmodern világnak nem az a baja, hogy nincs bűnbánata, hanem hogy nincs bűnfogalma.” Ezzel szembe lehet állítani azt, hogy a felnőttek világa igenis felelős a fiatalokért. „Szeretetre igényes életre szól a meghívásunk, a fiatalok ezt várják. És vannak olyan helyzetek, ahol a bűnnel kapcsolatban nulltolerancia van, nem lehet mérlegelni” – zárta Péter atya beszámolóját.

Jelenits István atya a református templomban tartott előadást az Eucharisztia bibliai vonatkozásairól, Kerényi Lajos atya pedig a plébániatemplomban beszélgetett a keresőkkel, szintén az Oltáriszentséget helyezve a középpontba.

A plébánia udvarán Nobilis Márió atya „A Szentatya az Oltáriszentségről” címmel tartott előadást, amely során II. János Pál pápa Eucharisztiáról szóló dokumentumait elmélkedték át az érdeklődőkkel. Elsősorban az Ecclesia de Eucharistia kezdetű dokumentumról volt szó, amelyben a pápa rámutat az Eucharisztia és az egyház közötti erős összefüggésre, de szóba került a Mane nobiscum Domine enciklika is, amellyel a Szentatya meghirdette az Eucharisztia évét. Ezekben a dokumentumaiban számos összefüggést jelenít meg a Szentatya, például az Eucharisztia és a kereszt illetve az Eucharisztia és a föltámadott test kapcsolatát; de például az Eucharisztia és az egyház kapcsolatában bennefoglaltatik az Eucharisztia és a történelem összefüggése is – fejtette ki Márió atya. Szóba került még az Eucharisztia és a közösség, majd az Eucharisztia mint az egység szentségének témája, hiszen az Eucharisztia egységet feltételez, és egységet hoz létre.

Ebből fakadó fontos kérdés, hogy az Eucharisztia a keresztény egyházak egységre való törekvésének eszköze-e vagy célja. A katolikus egyház reméli, hogy a keresztény egyházak között egyszer megvalósul az Eucharisztia közös vételében is kifejeződő egység, az intercommunio. De azt is hangsúlyozza, hogy ennek az egységnek az Eucharisztia nem lehet eszköze, csak célja. Csak akkor vehetjük közösen, ha már valóban egyek vagyunk a hitben és az egyház tanításában – mondta Márió atya.

A napot záró szentmisét egyórás szentségimádás, „az Eucharisztia iskolája” előzte meg, amelyet a Szociális Testvérek vezettek. A szentmisét a jelenlévő papokkal együtt celebráló Kiss-Rigó László püspök szentbeszédében Szentháromság vasárnapjáról, a Szentháromság ünnepéről szólt. Kiemelte: Jézus egyszerre ajándékozta nekünk a Szentlelket és az Eucharisztiában önmagát.

Idén 16 éves volt a „Gyerekmaros”, kisebbeknek szóló programokkal. Éneklés, tánc, játékok, közös szentségimádás, a nagyobb gyerekeknek előadás – ezzel a kínálattal várták a gyerekeket a szervezők a hegytetőn. A legkisebbeknek (3-7 évesek) külön gyerekmise volt a nagymarosi templomban. A kicsik a plébániakerti szentmisén az áldoztatás után csatlakoztak a felnőtt résztvevőkhöz.

Horánszky Anna/Magyar Kurír