Nagypénteki szertartások

Vatikán: II. János Pál pápa április 9-én nagypénteken délben 11 személynek szolgáltatta ki akiengesztelődés szentségét a Szent Péter-bazilikában.A kereszténység központját a húsvéti szent három nap alkalmából a világ minden részéről az idén is zarándokok tömege kereste fel. A Szent Péter téren egész délelőtt hosszú sorok várakoztak, hogy a metaldetectoros ellenőrzés után beléphessenek az apostolfejedelem ereklyéire épített bazilikába. II. János Pál pápa 1980 óta minden nagypénteken kiszolgáltatja a bűnbocsánat szentségét. Ez a tevékenysége kifejezetten magánjellegű, és a biztonsági személyzet a gyónókat is védelemben részesíti az esetleges kíváncsiskodókkal szemben, de mint minden évben, most is több százan gyűltek össze a bazilika gyóntatásra feltartott részében, hogy megpillanthassák és köszönthessék a pápát.

A Szentatya néhány perccel déli 12 óra előtt érkezett meg a Bernini baldachintól jobbra levő kereszthajóba, ahol először üdvözölte az őt lelkes tapssal köszöntő, fényképező híveket. A szentatyát titkára, Stanislaw Dziwisz érsek kísérte el, majd James Harvey érsek, a Pápai Ház prefektusa fogadta néhány prelátus és biztonsági őr társaságában. A szentatya összesen 11 hívőt gyóntatott meg: egy lengyel házaspárt, egy kanadai, két spanyol,két olasz nőt, egy amerikai, egy szlovák, illetve két ukrán fiatalt. A pápa olaszul, angolul, spanyolul, lengyelül, ukrán, illetve szlovák nyelven szolgáltatta ki a kiengesztelődés szentségét.

Nagypéntek délutáni liturgia – a hívek imaszándékai

Nagypénteken délután 5 órakor kezdődött a Szent Péter-bazilikában a passió szertartása, amelyen II. János Pál pápa elnökölt. Az Urunk szenvedésére emlékező szertartást, a hívek egyetemes könyörgését, a Szent Kereszt előtti hódolatot, illetve a szentáldozás szertartását Joseph Ratzinger bíboros vezette. A szentbeszédet P. Raniero Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka tartotta, "Victor quía Victima" – Győző, mivel áldozat címmel. A hívek imaszándékait a római pápai kollégiumok, köztük az észak-amerikai, a német-magyar és a fülöp-szigeteki kollégium növendékei imádkozták. Összesen tíz különböző nyelvű szándék hangzott el. A francia nyelvű könyörgés az egyházért szólt, hogy az Úr adja meg az egység és a béke ajándékát és védelmezze azt az egész földön. Angolul imádkoztak a pápáért,lengyelül a püspökökért, papokért és diakónusokért, oroszul a keresztségre készülőkért, németül a keresztények egységért, portugálul a zsidókért, Fülöp-szigeteki nyelven a nem keresztényekért, szuahéli nyelven azokért,akik nem hisznek Istenben, arabul a közélet vezetőiért és végül spanyolul a bajban lévőkért. A hívek szándékait a Szentatya záró könyörgése zárta le, amely így hangzott: "Mindenható és Örök Isten, elesettek vigasztalója, elgyötörtek támasza,halld meg a szenvedő emberiség jajkiáltását, hogy mindenki örvendhessen, mert ínségében megsegítetted irgalmad által."

Keresztút a Colosseumnál

Mint minden évben, idén is nagypénteken este, Urunk kínszenvedésének liturgikus emléknapján, a római helyi egyház, főpásztora, Péter utóda vezetésével, a Colosszeumnál végigjárta a Keresztutat. A Via Crucis 14 állomását követve a római keresztény közösséghez csatlakoztak a rádió- és televízióállomásokon keresztül hívek milliói a világ minden részén, minden nép, kultúra és nyelv képviseletében. Szerencsés egybeesés révén ebben az évben Kelet és Nyugat keresztényei egyidejűleg ünnepelhetik az egyetlen Úr kínszenvedésének, halálának és feltámadásának nagy misztériumát és együtt emlékezhetnek hitük alapvető eseményére.

A péntek esti Colosseumnál végzett Keresztút ájtatosság során, amelyet II. János Pál pápa vezetett, a következő személyek vitték a keresztet: elsőnek Camillo Ruini bíboros, a pápa római helynöke, ezt követően egy szentföldi ferences szerzetes, egy római család, egy Karib-tengeri szigetről érkezett nő és egy kaliforniai pap Amerika képviseletében, Ázsiából egy indiai szerzetesnő, valamint egy jordániai világi hívő, Afrikából, egy Burundiból érkezett szerzetesnő, végül Európát egy fiatal spanyol lány képviselte. A kereszt mellett egy fiatal római lány, illetve fiú vitte a fáklyát.

VR/MK

André Louf trappista szerzetes írta a Keresztúthoz az elmélkedést

A Via Crucis 14 stációjához idén André Louf trappista emeritus apát írt elmélkedést és imát. A ciszterci rend szigorú obszerváns ágához tartozó monachus 1929-ben született Leuvenben. A zsinati megújulás egyik kiemelkedő alakja. Öt éven át volt a franciaországi Monde-des-Cats Miasszonyunk közösségének apátja, néhány éve remeteségben él. André Louf nem ismeretlen a magyar hívek számára.

Tavaly a pannonhalmi bencés közösség lelkigyakorlatát vezette az imádság témájáról. Számos írása közül magyar nyelven megjelent a Bennünk a lélek imádkozik, valamint a Bencés Kiadó lelkiségi sorozatában az Alázat és engedelmesség c. kötete.André Louf tehát a cenobita hagyomány követője, számára a magány és a szeretetközösség egymással szüntelen dialektikában áll, és ez a kettősség vonul végig elmélkedéseiben is. Mostani elmélkedésében kifejtette: Jézus többször is egyedül marad – néha szabad választás alapján, máskor pedig azért, mert mindenki magára hagyta: egyedül van az Olajfák-hegyén,szemben az Atyával. Egyedül van, amikor egyik tanítványa elárulja, a másik pedig megtagadja, egyedül kell szembenéznie a főtanács tagjaival, Pilátus ítéletével, a katonák gúnyolódásával, egyedül kell magára vennie a kereszt súlyát, egyedül adja át magát maradéktalanul az Atyának.

Jézus magánya azonban nem meddő egyedüllét. Éppen ellenkezőleg: mivel az Atyával és a Szentlélekkel való belső egységből fakad, szeretetközösséget teremt azok között, akik magányával éltető kapcsolatot teremtenek. Jézus így kínszenvedése során segítséget kap Cirenei Simontól, a jeruzsálemi asszonyoktól. Megnyitja országát a századosnak és a jobb latornak, akik meglátják benne Isten fiát, a kereszt tövében meglátja egyházának kezdeteit Anyja és szeretett tanítványa személyében. Végül éppen a látszólag legnagyobb magány pillanatában, amikor testét elhelyezik a sírban, megújítja a kozmikus szeretetközösséget: alászáll a poklokra, ahol találkozik az egész emberiséggel, Ádám és Éva személyében. Elvitte az üdvösség hírét a börtönben sínylődő lelkekhez is, visszaállította a világ teremtésekor meglévő paradicsomi szeretetközösséget. Jézus Krisztus minden tanítványa számára a keresztút végzése annyit jelent,mint belépni a magány és a szeretetközösség misztériumába, amelyet Krisztus tökéletesen megvalósít, elfogadva az Atya rá vonatkozó akaratát, egészen addig, amíg a szenvedésen és halálon túl, fel nem tűnik a vég nélküli élet, amely átszúrt oldalsebéből és az üres sírból fakadt – olvashatjuk a nagypénteki keresztúti ájtatosságra kiadott liturgikus könyv előszavában.

VR/MK