A nagyszombati csend – 2009. április 3.

Hazai – 2009. április 3., péntek | 7:30

A nagyszombati csend a kinyilatkoztatás egyik legfurcsább mozzanata. Nagypéntek és Húsvétvasárnap között látszólag semmi sem történik. Mintha Jézus gyilkosai jól feladták volna a leckét a Mennyei Atyának, még neki is kb. 36 óra kellett, hogy feltámassza szent Fiát.

A csend nem Istennek kell, hanem nekünk. Nyilvánvaló, hogy az Atya azonnal elfogadta Fia áldozatát, még mielőtt holttestét eltemették volna. De csak vasárnap reggel mutatkozik meg az asszonyoknak.

A nagyszombati csend nem Istennek kell, hanem nekünk, hogy jusson el lelkünk mélységéig a megsemmisülés. Ne szaladjunk át túl gyorsan a Nagypénteken. Hassa át zsigereinket. S még így is csak a töredékét éljük át annak, amit Jézus átélt. Az elhagyatottság érzését. De az Atyába vetett bizalma ekkor sem bicsaklott meg.

Az önkiüresítés csúcsa az, amikor már nem önmagát üresíti ki, nincs hozzá ereje, hanem mások még fokozzák az ürességét.

Isten teremtő tetteit mi mindig fáziseltolódással értjük meg. Főleg a Húsvétot. De ne essünk kétségbe, az apostolok is így voltak. S Jézus ismeri az embert.

Sánta János