Nagyszombati imavirrasztás a Szent Péter-bazilikában

XVI. Benedek pápa nagyszombaton 22 órakor a Szent Péter-bazilika előcsarnokában 24 koncelebráló bíborossal elvégezte a tűzszentelés szertartását, majd a húsvéti gyertya fényénél körmenetben vonult be a bazilikába, ahol elhangzott a Húsvéti örömének.

Az igeliturgia olvasmányai (francia, spanyol, angol, olasz, német és latin nyelven), a válaszos zsoltárok, a könyörgések után újra felhangzott a Gloria: Dicsőség a magasságban Istennek. Ekkor megszólalt az orgona és felzúgtak a Szent Péter-bazilika harangjai. Az Alleluja után az Evangélium szavaival, latin nyelven hirdették az Úr föltámadását, majd XVI. Benedek pápa megkezdte homíliáját.

„A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt” (Mk 16,6) – idézett a pápa Márk evangéliumából. „Így szólt Isten fénybe öltözött hírvivője az asszonyokhoz, akik Jézus testét keresték a sírban. De ugyanezt mondja az evangelista ma éjszaka nekünk is: Jézus nem egy múltbeli személy. Jézus él, és mint élő jön elénk: arra hív, hogy kövessük Õt, az élőt és így találjunk rá mi is életünk útjára.” Húsvétkor azért örvendünk, mert Krisztus nem maradt a sírban, az élők világához tartozik. Örvendünk, mert – ahogyan azt a húsvéti gyertya szertartása jelzi – Õ az Alfa és az Omega, tehát nemcsak tegnap, hanem ma és örökké létezik.

De mit jelent számunkra a föltámadás? Mit jelent a világnak és a történelemnek, és mit jelent személyesen nekem? – tette föl a kérdést a Szentatya. „Nem csupán egy test újraéledéséről van szó, hanem sokkal többről. Krisztus feltámadása – az evolúciótörténet szavaival élve – a legnagyobb „mutáció”, a legdöntőbb ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet hosszú történetében és fejlődése során végbement. Nem egy múltbeli csodáról van szó, amely közömbös is lehet számunkra. Nyilvánvaló, hogy ez a hatalmas minőségi ugrás egy új jövő, egy új világ felé, amely Krisztusból indul, folytonosan áthatja már a mi világunkat is, átalakítja, és magához vonzza azt. De hogyan vehetünk ebben személyesen részt?

A választ a hitben és a keresztségben kapjuk meg. Ezért tehát a húsvéti virrasztás része a keresztség szentsége, amely nem egy múltbeli esemény, nem is egy egyházi szocializáló rítus, egy kissé divatjamúlt és bonyolult szokás, amivel az embereket az Egyház magába fogadja. Több, mint a lélek megtisztítása és megszépítése. A keresztség szentsége valójában halál és feltámadás, újjászületés és átalakulás egy új életre” – hangsúlyozta a pápa.

Hogyan érthetjük meg ezt a változást? Szent Pál így vall erről a Galatákhoz írt levelében: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). A keresztségben a régi énem helyébe egy gyökeresen átalakult, nyitott én lépett azáltal, hogy – Pál szavaival – eggyé váltam Krisztussal (vö. Gal 3,28). A megkeresztelkedés, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy úgy éljük meg életünket, mint ebbe az új élettérbe való folytonos belépést. Ez tehát a húsvéti virrasztás öröme. A Feltámadt Úrba kapaszkodunk és tudjuk, hogy ő szilárdan tart minket akkor is, amikor kezünk elgyengül. Belekapaszkodunk az Õ kezébe és így egymás kezét is tartjuk, eggyé válunk. „Élek ugyan, de nem én”: ez a keresztségre alapozott keresztény lét formulája. Ha így élünk, akkor átalakítjuk a világot. Ez a formula áll ellentétben az erőszak ideológiáival és ez az életprogram szegül szembe a korrupcióval, a hatalmi és elnyomó törekvéssel” – összegezte gondolatait a Szentatya.

Az örök életet nem magunktól, hanem az örök Istennel való kapcsolatunk által kapjuk, aki az Igazság és a Szeretet. „Élek ugyan, de nem én”: ez a kereszt útja, az az út, amely „keresztez” egy pusztán önmagába zárkózó létet és megnyitja az utat az igazi és tartós öröm felé. Ezt az örömöt énekeljük meg az Exultetben: az égben már ujjongva zengjen az angyalok kórusa, a föld is örvendjen. Krisztus feltámadott a halottak közül.

A keresztségi liturgiát XVI. Benedek pápa a keresztvíz megáldásával kezdte, majd kiszolgáltatta a keresztség, a bérmálás szentségét négy felnőtt nőnek és három férfinak, akik 4 földrészt képviselve Albániából, Belorussziából, Peruból, Japánból, Kolumbiából és Kamerunból érkeztek, és akik a szentáldozásnál a pápa kezéből vették magukhoz először Krisztus testét. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd az Eucharisztikus ünnep után a Regina Coeli Mária antifónát énekelték.

VR/Magyar Kurír

Kép: CPP