Napi lapszemle

A Magyar Hírlap (5.o.) A házelnök köszönete címmel számol be arról, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke tegnap díszebéden mondott köszönetet határon túli magyar egyházi vezetőknek egyházuk elmúlt kilencven évben végzett tevékenységéért, amely hozzájárult a nemzet megmaradásához.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Konferenciát tartanak… 2.o.) közli, hogy Jó Pásztor címmel tart ma közös konferenciát a Magyarországi Református Egyház és a Károli Gáspár Református Egyetem Budapesten, a zsinati székházban. A rendezvény arra a kérdésre keresi a választ, hogy a református egyház miként igyekezett megmenteni a zsidóságot Magyarország 1944-es német megszállása után.

Szintén a Magyar Hírlapban (7.o.) Nagy Ervin Szent Miklós-legenda címmel megállapítja: „A mai Európából, a fogyasztásra programozott gazdasági és társadalmi berendezkedésből egyre inkább hiányzik az önzetlenség. A szeretet, az adakozás, az empátia, a szolidaritás rendszeralapon lett kizárva az életünkből. Mert tudománytalan, mert haszontalan, mert piaci fejlődést gátló tényező. A Mikulás-ünnep hűen tükrözi a változások irányát. Ha kiveszünk belőle minden szellemi értéket, közösségi normát, akkor nem marad semmi. Legfeljebb az egyes termékek vásárlási hajlandóságának növelése. Fogyasztás, minden csodás elem, minden legenda és mítosz nélkül. Piros csomagolású csokoládé, közösségi normák nélkül. Így veszíti el a ’szent’ jelzőt Miklós püspök, s így válik az ünnep profánná. Mi pedig szellemünkben szegényebbé. Pedig a legenda olyan értékeket erősítene meg, amelyekre manapság nemcsak a gyermekeknek, hanem egyre inkább a felnőtteknek is szükségük lenne. Ugyanis sem egy szűkebb, sem egy tágabb közösség nem tartható össze az önzetlenség és az empátia ereje nélkül. A nagy történelmi civilizációkat sohasem a külső erők döntötték romba, hanem a belső szellemi bomlás, a kulturális kohézió szétesése gyengítette oly módon meg, hogy elég volt egy barbár horda csörtetése vagy egy páncélos sereg kardrántása, és összeomlott.” A cikkíró ezért is tartja veszélyesnek, hogy a fogyasztási alapokon egyesülő Európa elveti tradicionális értékeit. Leszögezi: „Az anyagi fejlődés kevés, a fenntartható környezet és a növelhető fogyasztás logikai ellentmondás; az egyenlőség hazugság: a szabadság korlátok nélküli növekedése pedig anarchiához vezet. Szent Miklós legendája nélkül csak félemberek vagyunk. Adni nem tudunk, csak kapni akarunk. Legendája nélkül büszkék lehetünk ugyan a szabadságunkra és eszünkre, de boldogtalanul fogjuk majszolni a piros köntösbe öltöztetett csokoládét.”

A Népszava (2.o.) Elutasítják a listázást címmel számol be arról, hogy Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció (DK) független parlamenti képviselője tegnap közölte: a családok vallási hovatartozásának listázására ad lehetőséget szerintük az, hogy a szülőknek jövőre nyilatkozniuk kell, hogy a hit- vagy az erkölcstanoktatást választják-e gyermekeiknek. Az állam így tudni fogja, hogy az adott településeken ki hívő és ki nem. Arra pedig nincs garancia, hogy ezeket az adatokat ne használnák fel például a szakmai előmenetelnél – véli Vadai Ágnes.

A Magyar Nemzet (3.o.) Választás címmel a KDNP válaszát hozza: több lehetőség közül képtelenség úgy választani, hogy annak eredménye valahol ne legyen nyilvántartva. A KDNP felajánl Vadai Ágnesnek egy hit- vagy erkölcstankönyvet is, de hogy melyiket választotta, titokban tartják.

A Heti Válaszban (Lelki egérutak… 32–34.o.) Bagdy Emőke pszichológus nyilatkozik, aki elmondta: „Újra és újra meg kell gyújtani a reménység mécsesét, mert a szívek nagyon elfáradtak. Én pedig valóban nem kímélem magam: ahova hívnak, oda, ha erőm engedi, a körülményektől függetlenül elmegyek. Amikor így együtt rátekintünk a sorsunkra, akkor az összetartozás érzése még mindig segít. Az élet él, és élni akar, még ha picit már bele is rokkantunk abba, ami volt, és ami lesz. A reménykedés hatalmas erőfeszítés, de a hit legizmosabb faktora a reménység: hiszek, noha lehetetlen. Ez volt Aquinói Szent Tamás hittétele is, de sejtszinten is belénk vésődött az életösztön. Ez az életerő erősödik föl, amikor összekapaszkodunk.” Bagdy Emőke emlékeztet rá: „Két évszázada még a nagy világvallások szabták meg a törvényeket, és isteni igazságról beszélhettünk. Ma, a vallástalan világban az igazság őre és letéteményese az ember. Ez vezethet a már Robert K. Merton által is leírt, Kopp Mária nyomán sokszor idézett anómia állapotához, amikor nem bízunk a társadalom szabályozó hatásában. Ma nem működik az igazság rendteremtő erőrendszere, mert az igazság őrei is véthetnek, és nincs következmény.”

Magyar Kurír