Napi lapszemle

A Népszabadság (3.o.) A hitről szól a pápa első enciklikája címmel, a Népszava (8.o.) Szentté avatják II. János Pált és Enciklikát adott ki Ferenc pápa, a Magyar Hírlap (5.o.) Az idén szentté avatják II. János Pált, a Magyar Nemzet (9.o.) Aláírás a kanonizáción címekkel számolnak be arról, hogy Ferenc pápa tegnap aláírta a II. János Pál és XXIII. János pápa kanonizációját kimondó dokumentumokat, a két egyházfőt már az idén szentté avathatják. Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője nem tartja kizártnak, hogy egyszerre avatják szentté őket. Közlik a lapok azt is, hogy tegnap a Vatikánban bemutatták Ferenc pápa első, Lumen fidei (A hit fénye) című – XVI. Benedekkel közösen írt – enciklikáját, amely a hit erejéről, de a világot sújtó társadalmi és kulturális válságról is szól.

A Magyar Nemzet idéz a dokumentumból: „A hit testvériség, megbocsátás, a másik méltóságának elismerése, a természet tisztelete. A hit egyedüli, de egyedül lehetetlenség hinni. A hit igazság nélkül szép mese marad. A hit nem menedék a bátorság nélküli emberek számára. A hit az egyházon kívül mértékét veszíti.”

A Népszabadság pedig a következőket emeli ki az enciklikából: „Hit nélkül az emberi közösség élete kizárólag az érdekekre és a félelemre épül.”

A Népszava (8.o.) Tutu érsek csillapítja a Mandela családot címmel közli, hogy Desmound Tutu, a Nobel-békedíjas érsek felszólította a kritikus állapotban lévő Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök családját, hogy vessenek véget a vitáknak, s ne mocskolják be a Mandela nevet.

A Magyar Hírlapban (3.o.) Bayer Zsolt Új világrend címmel idézi fel, hogy ez év június 23-án Szíriában a „lázadók” rozsdás konyhakéssel levágták két ember fejét, az egyik lefejezett áldozat Francois Murad 49 éves ferences szerzetes volt. A kivégzést és a két megcsonkított testet feltették az internetre, bárki megnézheti. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy ezek az ún. „lázadók” támogatást kapnak Amerikától és a Nyugattól, hiszen ők Aszad rendszerének ellenzéke. Bayer leszögezi: „Aszad rendszere pedig köszönő viszonyban sincs semmiféle demokráciából, ez kétségtelen. De ezekhez képest maga a jogállam, a béke, a biztonság és az emberi jogok földi paradicsoma.” A cikkíró rámutat: „Francois Murad ferences szerzetes rozsdás késsel levágott feje nem válik szimbólummá a világban, mert a média gondosan ügyel rá, hogy ne válhasson azzá. Francois Murad rozsdás késsel levágott feje ’nem időszerű’ borzalom. Nem elegendő egy igazi skandalumhoz. Egy világméretű botrányhoz arra van szükség, hogy valahol valaki csúnyát mondjon egy homokosról, vagy valaki megadóztassa a bankokat.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (12.o.) Sági György A monoteista vallások viszonyáról címmel idézi Silvano Maria Tomasi nuncius érseket, aki az ENSZ-ben felhívta a figyelmet, hogy évente százezer keresztény halálát okozza a vallási türelmetlenség, tömegek pedig szülőföldjük elhagyására kényszerülnek. A cikkíró arra is kitér, hogy Ferenc pápa minden bizonnyal folytatja majd elődeinek a zsidósággal folytatott párbeszédét. Ismeretes, hogy Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires érsekeként is jó munkakapcsolatot ápolt a helyi főrabbival, akit pápává választása után fogadott is a Vatikánban, a római főrabbit pedig levélben üdvözölte. A három nagy monoteista vallás vezetőinek együttműködését illetően Sági hangsúlyozza, hogy „a saját hagyományok és hitbeli tanítások tiszteletben tartása mellett fő feladatuk, hogy hirdessék: tudatosodjon híveikben, hogy bár másképpen, de mindannyian az egyetlen Istenben hisznek, nevezzék akár Istennek, Allahnak vagy Jahvénak.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy Boldog II. János Pál pápa a zsidókat a keresztények idősebb testvéreinek nevezte, és úgy véli: „ezen az analógián haladva az iszlám követőit nevezhetnénk akár ifjabb testvéreknek is.” Sági leszögezi: „értelme nincs a viaskodásnak, összefogva több érhető el, s jobban boldogulhatunk, hogy aztán ki-ki saját hite szerint békében távozzon halála után. Ne feledjük: a jó szándék vallástól – s nemzetiségtől – független, mindenütt fellelhető.”

A Magyar Nemzet (30-31.o.) Isten tenyerén címmel mutatja be Hardi Richárdot, aki közel két évtizede gyógyít szembetegségekkel küszködő embereket Kongó eldugott vidékein. A magyar orvos a Nyolc Boldogság Közösség tagjaként került Afrikába; társaival a több millió áldozatot követelő polgárháború idején is kitartott. „Hiszen akkor volt leginkább szükség rájuk” – írja a lap, megemlítve, hogy Richárd testvér a napokban újabb missziós körútra indult az őserdőbe, viszik magukkal műszereiket, eszközeiket, modern műtőket rendeznek be, „aztán kezdődik az ellátás, a betegek meg sorban állnak.”

A Népszabadságban (6.o.) Ónody-Molnár Dóra A katolikusoké lesz az iskola? címmel megállapítja: „Jászladány a roma gyerekek iskolai elkülönítésének szimbolikus helyszíne. Bár tíz év után, 2011-ben elvileg lezáródott az ügy, a jászladányi roma gyerekek mind a mai napig külön tanulnak. Az önkormányzat ugyanis az ítélet ellenére sem tett semmit. Vagyis úgy fest, hogy nagyon is tesz, csak éppen nem azt, amit tennie kellene.” A lap idézi Farkas Lillát, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) ügyvédjét, aki a bírósági tárgyaláson azt állította, hogy az ügyben az önkormányzat és az iskola fenntartására létrehozott Zana Sándor Imre Nevelési és Oktatási Közhasznú Alapítvány is hazudik. Míg ugyanis az alapítvány élénk levelezésben áll a megyei kormányhivatallal a jogutódlás miatt, addig az önkormányzat azon mesterkedik, hogy az alapítványi iskolásokat az egri érsekség alá tartozó Kolping Iskolafenntartó szárnyai alá vegye. A régi iskolaépület átjátszásáról azt reméli, hogy elmenekítheti az alapítványi iskolásokat az integrált oktatás elől. Farkas Lilla emlékeztet rá: a katolikusok 2012-ben a rendezetlen jogi helyzet miatt még elzárkóztak az iskola átvételétől, de mára megváltozott ez az álláspontjuk és valamitől, úgy látszik, nyitottá váltak. A cikkíró hozzáteszi: „A kormányhivatalra nagy teher hárul: megakadályozhatja, hogy a szegregáció egyházi fenntartás alatt éljen tovább. Balog Zoltán humánminiszter gyakran beszél arról, hogy az államosítással hatékonyan lehet küzdeni a szegregáció ellen. Nos, Jászladány esetében hamarosan kiderül, jól látja-e.”

Magyar Kurír