Napi lapszemle

A Magyar Nemzet (10.o.) Népszerűtlen keresztelők című beszámolója szerint csökken a keresztelők száma Nagy-Britanniában, egyre több azonban a keresztszülő, az újszülöttek megajándékozása pedig továbbra is népszerű hagyomány – többek között ez derül ki abból az összeállításból, amelyet a BBC közölt Vilmos herceg és Katalin hercegnő gyermekének, Györgynek a keresztelője alkalmából. 1980-ban minden harmadik újszülöttet az anglikán egyházban kereszteltek meg, 2011-ben ez már csak minden tizedik gyermekre volt igaz. A keresztelők száma harminc év alatt 266 ezerről 140 ezerre csökkent. Egyre több a „hamis” keresztelő, amikor a szülők abból a megfontolásból keresztelik meg gyermeküket, hogy a jövőben bekerülhessen az egyházi fenntartású iskolák valamelyikébe, amelyek magasabb színvonalú oktatást nyújtanak. A keresztszülővé válás közben egyre népszerűbb foglalatosság. Elizabeth Hurley brit színésznő például hat keresztszülőt választott fiának, György herceg pedig hét keresztszülővel dicsekedhet, akik közül csak egy rokon: Zara Tindall, Vilmos herceg unokatestvére. A többiek Vilmos és Katalin baráti köréből kerültek ki, ami szakítás a hagyományokkal, ugyanis a brit királyi utódok keresztszülei a korábbi évtizedekben maguk is rendszerint a királyi család tagjai voltak. Az anglikán egyház szerint a keresztszülők feladata elgondolkodtatni a gyermeket az élet nagyobb kérdésein, mint a hit és a szerelem. Nem kötelességük azonban gondoskodni a hercegről, ha bármi történne a szülőkkel. Az egyháznak nincs problémája a keresztszülők sokaságával, de gondot okoz, hogy a keresztelési anyakönyvben mindössze négy rubrika van a keresztszülőknek.

A Magyar Hírlapban (Surján… 1.,4.o.) Surján László, az Európai Parlament (EP) néppárti alelnöke nyilatkozik, aki elindítója volt a Charta XXI. Megbékélési Mozgalomnak, amely a kelet-közép-európai népek német-francia példára való kiengesztelődését tűzte ki célul. A KDNP politikusa az EP-n belül alelnökként a Nyugatnak a Balkánnal és az egyházakkal való kapcsolattartásáért felel. Ebben a pozíciójában találkozott az egyiptomi kopt keresztények vezetőivel, akik elmondták, hogy a Nyugaton demokratikusnak tartott, júliusban elmozdított elnök, Muhammad Murszi alatt agresszív, iszlamista terror működött az országban, amely nem kímélte a keresztényeket sem. Surján László Szíriából is olyan jelzéseket kapott, hogy korántsem igazak azok az információk, amelyek szerint a lázadók lennének a szentek, Aszad elnök pedig az ördög. Ezek az értesülések sokat segítenek az ottani helyzet megértésében – mondta a néppárti politikus.

A Magyar Nemzetben (25.o.) Techet Péter Nyugati zárás címmel arra keresi a választ, mi az új európai szélsőjobboldali pártok sikerének kulcsa. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy míg a hagyományos szélsőjobboldal a tradicionális életformák védelmében lépett fel, és társadalom- vagy családpolitikája gyakran kötődött a keresztény fundamentalizmushoz, mára nem ők, hanem új ellenfeleik, a muzulmán konzervatívok veszélyeztetik a modern élet vívmányait. A bevándorlók között sokszor érvényesülnek még a szigorú vallási normák, a hierarchikus nemi szerepek. Ők jobban hisznek vallási tanaikban, mint a liberális elvekben. Az új nyugati szélsőjobboldal pedig ezzel szemben (is) lép fel. A cikkíró rámutat: az új szélsőjobboldal vezetői már maguk sem a keresztény erkölcsök szerint élnek. Heinz Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke a bécsi diszkók kedvelt vendége, a női nem nagy hódolója. Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (FN) vezetője pedig többgyermekes, elvált anyaként él, „vadházasságban” jelenlegi barátjával. Életmódjuk megegyezik számos osztrákéval, franciáéval. „Ők azok az emberek, akik korán kelnek, élik a maguk életét, szeretnek, elválnak, gyereket szülnek, vagy elhagynak, szeretőt tartanak, lengén öltöznek, s nem különösebben vallásosak. És ők egyben a szélsőjobboldal új lehetséges szavazói. Nem nekik, hanem ellenfeleiknek, például a muzulmán radikálisoknak van immáron gondjuk a válással, az abortusszal vagy a homoszexualitással.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy a Nemzeti Front számos irányzatai közül valamikor az ultrakatolikusok voltak talán a legerősebbek, de mára szomorúan állapítják meg, hogy Marine Le Pen alatt az NF politikusai, tanácsadói között nemcsak elvált emberek, de homoszexuálisok is megjelentek. Nem véletlen, hogy az év eleji nagy tüntetésektől, amelyeken a katolikus Franciaország vonult utcára a melegházasság legalizálása ellen, a szélsőjobboldali párt és annak elnöke feltűnően távol tartotta magát. A konzervatív katolikusok, az antimodernisták lassacskán kiszorultak a pártból. Marine Le Pen immáron nem „keresztény Franciaországot” akar, hanem magát nyilvánítja a szekuláris köztársaságeszme, a laicitás legkeményebb, legkövetkezetesebb védelmezőjének. Felismerte, hogy a szekuláris köztársaságra leselkedő legnagyobb veszély a muzulmán bevándorlók konzervatív és tradicionalista, zárt társadalma. Ám amikor a párt a vallást magánüggyé nyilvánítja, s minden vallási jelképet száműzne a közéletből, hiába gondol elsősorban a muzulmánokra, a konzervatív katolikusok is kellemetlenül érzik magukat – írja Techet Péter.

A Hetek (18-19.o.) Vihart kavart az özönvíz című beszámolója szerint még be sem mutatták, máris vita támadt Darren Arnofsky Noé című filmjéről, amelynek két főszereplője Russel Crowe (Noé) és Anthony Hopkins (Matuzsálem). A film az elemzők szerint alapvetően eltér a bibliai történettől. Noét kemény, harcos környezetvédőként ábrázolja, aki egymaga próbálja meggyőzni a föld természeti kincseit eltérő kortársait, ám az ökokatasztrófát ő sem tudja megállítani. A Paramount Stúdió – ahol a mozi készült – azt szeretné, ha a vágás után a film lágyabb és felemelőbb lenne. A rendezőnek és a stúdiónak fél éve van arra, hogy megoldást találjanak, mert a bemutatót 2014. március 28-ára tűzték ki. Közli a Hetek azt is, hogy Hollywoodban tervezik egy Nimródról és a bábeli építkezésről szóló film elkészítését is, Az első zsarnok címmel, Ridley Scott pedig Exodus címmel Mózes történetét rendezi meg. Jézus feltámadásáról is készül egy film, Kevin Reynolds rendezésében. A film a Krisztus halálát követő negyven napról fog szólni, „az eltűnt test rejtélyéről.” A főszereplő a keresztre feszítés ítéletét kiadó Poncius Pilátus lesz, aki egy „önismereti kaland” keretében újraértékeli halálos döntését. A film 2015 húsvét hétvégéjén érkezhet a mozikba.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (ki a szegény, ki a legszegényebb…) címmel leszögezi: nem csupán az emberi természetből, hanem minden lény ösztöneiből következik, hogy igyekszik elkerülni a nélkülözést és az abból következő alantas helyzetet. „Tehát így vagy úgy gazdagodni akar, s ezt a földi, tehát időleges célt mindenekfelett valónak tekinti.” Ám a cikkíró emlékeztet Jézus és a gazdag, vagyonáról lemondani képtelen ifjú találkozására (Mt 19,16-22), és megállapítja: „Azóta emberi természetünk semmit sem változott. Hogy vannak-e olyanok közöttünk, akik nemcsak szóban, de tettekben is követik a Megváltó tanácsát, én nem tudom…”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (36.o.) Párkány László Csángó Miatyánk címmel emlékszik a közelmúltban elhunyt énekesnőre, Ferencz Évára, kiemelve, hogy dalai előtt mindig elmondott egy imát. A cikkíró Jankovics Marcellt idézi: „Ferencz Éva nekünk, helyettünk, értünk énekelt, akik már nem tudunk énekelni, és tán már hittel fohászkodni sem, de akiknek ugyanúgy szükségük van, hogy valaki írral kenegesse lelki sebeiket, a nevükben szóljon.”

Magyar Kurír