Napi lapszemle

A HVG (24-26.o.) Kígyó a paradicsomban című helyszíni beszámolója szerint az iraki Kurdisztán vallási békéjét fenyegetik a keresztény és jezidi kisebbségek elleni támadások. A lap közli, hogy a közelmúltban több, korábban elképzelhetetlen tragédia is történt, így a régió kulturális központjában, Szuleimáníjában egy magániskola 18 éves muszlim diákja agyonlőtte amerikai tanárát. Zahóban, a török határ menti jómódú kereskedővárosban pedig egy konzervatív mullah alkoholfogyasztás és erkölcstelen életmód elleni prédikációjától megvadult több száz fős tömeg sorra gyújtotta fel a keresztény és jezidi tulajdonban lévő, alkoholt árusító üzleteket és hoteleket. A HVG megállapítja: az események legnagyobb vesztese a felekezetek közötti jó viszony. A kurd alkotmány mind a keresztény, mind a jezidi közösség képviselőinek helyet biztosít a kurd parlamentben. Mindkét felekezet gyerekei a saját iskoláikban tanulhatnak, a keresztények saját ősi arameus nyelven. Az arab régiókból tömegesen északra menekült keresztényeknek pedig jelentős anyagi segítséget nyújt a kurd állam új falvak építéséhez, a lap szerint nyilván azért is, mert az iraki kurdok a kisebbségek és főként a keresztények helyzetére érzékeny Nyugatot, azon belül is az USA-t tekintik természetes szövetségesüknek az arabokkal, illetve a központi bagdadi kormánnyal szemben.

A Népszabadság (6.o.) A roma áldozatok emlékezete címmel harangozza be, hogy a Szent Egyed Közösség ökumenikus imádsággal emlékezik meg a roma holokauszt áldozatairól, a szertartás pénteken este nyolckor kezdődik a VIII. kerületi Lőrincz pap téri Jézus Szíve-templomban. Jelen lesz Fabiny Tamás evangélikus püspök és Balog Zoltán református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is. A közösség arról is megemlékezik, hogy 2009-ben, kislétai otthonában ezen a napon gyilkolták meg Balog Máriát és sebesítették meg súlyosan 13 éves kislányát. A merénylet annak a gyilkosságsorozatnak volt az utolsó tragikus epizódja, amelynek során hat roma honfitársunk, köztük egy négyéves kisfiú életét oltották ki a rasszista támadók.

A Magyar Nemzet (5.o.) Példa lehet a göncruszkai iskola című riportja szerint miután 2009-ben bezárták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Göncruszka általános iskoláját, a helyi református gyülekezet tagjai Suhajda Levente lelkész vezetésével úgy döntöttek, pótolniuk kell, amit a település elvesztett. Így kezdte meg működését tavaly szeptemberben a Tálentum Tehetséggondozó Általános Iskola. A lelkész elmondta: „Be szeretnénk vezetni egy új pedagógiai modellt, ezért hosszú távon kellett gondolkodnunk.” Miután napközis rendszerben zajlik az oktatás, egy-egy pedagógus hetente 50-60 órát tölt el az iskolában, komoly szakmai teljesítményt mutatva fel. Két főállású tanárral és tucatnyi óraadó pedagógussal látják el feladataikat.

A Figyelőben (Merjünk játszani 32-33.o.) Hankiss Elemér Széchenyi-díjas szociológus nyilatkozik, akinek most jelent meg Nincsből a Van felé című könyve, amelyben hosszan ír a különböző istenképekről, a teremtő, gondviselő vagy „órásmester” Istenről. Elmondta: „Attól még, hogy valaki hisz Istenben, ezer kérdés marad nyitva. Honnan jövünk? Hova megyünk? Miért teremtette Isten a világot, vagy miért jött létre a világ? Miért van ennyi szenvedés, gonoszság, közöny a földön? Mi az értelme annak, hogy itt vagyunk? A hit legfeljebb csak segíthet a válaszkeresésben. A felsorolásban utoljára hagytam az Istenen túli Isten, a ’God beyond God’ képét. Az elmúlt fél évszázad kiváló francia, német, angol, amerikai teológusaira utaltam itt, akik a hagyományos, mitologikus istenkép mögött keresik az ember számára szinte felfoghatatlan, igazi divinitást, igazi titkot. Ahogy a fizikusok is mind mélyebbre ásnak, már a Higgs-bozonnál tartanak, de tudják, sejtik, hogy a mögött is ott rejtőznek, rejtőzhetnek még újabb, ismeretlen végtelenek. Így próbálnak a filozófusok is a lét egyre mélyebb, ismeretlen tartományaiba eljutni. Egyébként agnosztikusnak mondamám magamat, nem a szó voltaire-iánus, hanem szókratészi értelmében. Hiszem, remélem, hogy vannak az életnek végső, fontos, jelentőséggel teli titkai, de nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt higgyem, minden bizonnyal megtaláljuk majd a válaszokat. Egy macska sosem fogja megérteni Newton képleteit – olvastam valahol. Lehet, hogy mi, macskák sem fogjuk megérteni a világmindenség végső titkait. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell makacsul keresnünk a válaszokat.”

Magyar Kurír