Napi lapszemle

A Népszabadság (3.o.) Másfél évet kapott a pápa komornyikja, a Népszava (8.o.) Enyhe büntetést kapott a pápai komornyik, a Magyar Nemzet (8.o.) Pápai kegyelmet kaphat a komornyik címekkel számolnak be arról, hogy a bíróság bűnösnek találta, és másfél év börtönbüntetésre ítélte bizalmas iratok eltulajdonításáért Paolo Gabrielét, XVI. Benedek pápa komornyikját. A vád három évet javasolt. A kisebb büntetést azzal indokolták, hogy Gabriele büntetlen előéletű, bocsánatot kért a pápától, és hosszú ideje szolgálta az egyházat. A Corriere della Sera biztosra veszi a Federico Lombardi vatikáni szóvivő által „valószínűnek” nevezett pápai kegyelmet. A milánói lap szerint ezt az támasztja alá, hogy Gebrielét letartóztatása után sem bocsátották el, csak felfüggesztették állásából.

A Népszavában (7.o.) Rónay Tamás Látszatper címmel emlékeztet rá, hogy ezen a héten csütörtökön lesz ötven éve annak, hogy XXIII. János pápa megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot, amely új alapokra helyzete az egyházat. Paolo Gabriele pedig azt állította a bíróságon, hogy azért juttatott ki dokumentumokat a sajtónak, mert az egyház megújítását tartotta szem előtt. A cikkíró valószínűnek tartja, hogy ez így is van. „A komornyik nyilván nem mérhető XXIII. Jánoshoz. Módszerének hatékonysága vagy erkölcsisége pedig megkérdőjelezhető. De rávilágított arra, amit már sokszor sokan emlegettek. Valami nincs rendjén a Vatikánban. Túl nagy a pazarlás, s ha valaki megpendíti, ez így nem mehet tovább, azt gyorsan áthelyezik egy másik posztra.” Rónay felidézi: „XXIII. János idősen, betegen volt képes egymaga szembeszállni a Vatikán ősküveleteivel. Ma ez a szándék nincs meg. Pedig a megtisztulás hosszabb távon éppen hogy pozitív hatással lenne a Vatikán imázsára.”

Ugyancsak a Népszavában (7.o.) Beck Tamás Iszlám és demokrácia címmel tiszteletre méltónak nevezi Henri Boulad jezsutia szerzetest, aki Egyiptomban és Szudánban Kalkuttai Teréz anyával vállvetve küzdött a leprások felkarolásáért, de szerinte „a politikát illetően bizony világnézeti korlátainak foglya maradt.” A cikkíró abból szűri le ezt a következtetést, hogy „amikor az Orbán-kormány demokráciadeficitje és unortodox gazdaságpolitikája okán konfliktusba került az Európai Unió vezetőivel”, Boulad páter ezt üzente a magyar kormányfőnek: „lelkesen üdvözlöm nemzeti törekvésüket, amelynek célja, hogy megvédje országuk értékeit és érdekeit.”

A Magyar Hírlap (2.o.) Változás az egyház finanszírozásában címmel ír arról, hogy a kormány is megoldást szeretne találni az adóváltozások miatt egyre apadó, az egyszázalékos szja-felajánlásokból befolyt bevételek pótlására az egyházak tekintetében. A lap emlékeztet rá: Erdő Péter bíboros prímás már korábban felhívta a figyelmet, hogy a katolikus egyház esetében ez mintegy húsz százalékos apadást jelent, ám az adóhivatal legfrissebb adatai szerint szinte valamennyi, elismert felekezet esetében hasonló arány mutatható ki. Bölcskei Gusztáv református püspök még tavaly figyelmeztetett, hogy a mostani szisztémát gyökeresen át kell gondolni. Az orgánum úgy tudja, erre vonatkozóan a kormány az érintettek javaslatait is meghallgatná. Hölvényi György, egyházügyekért felelős államtitkár fontosnak tartja, hogy az egyházakról az egyházak nélkül ne szülessen döntés, továbbá azt, hogy a jelenleginél kiszámíthatóbb, átláthatóbb legyen az őket érintő támogatási rendszer. Szerinte ma az egyházak Magyarországon a teherbíró képességük határán vannak.

A Magyar Nemzet (Caritas Hungarica… 2.o.) beszámol arról, hogy Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Magyar Katolikus Karitász elnöke, illetve Écsy Gábor, a segélyszervezet országos igazgatója harmincöt önkéntesnek adott át Caritas Hungarica-díjat. A kitüntetettek díszoklevelet, Caritas Hungarica feliratú kitűzőt, valamint a karitászról szóló kötetet kaptak. Az eseményen részt vett Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, néhai Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegye is.

A Magyar Hírlap (8.o.) Kijózanító lett volna a Mindszenty-memoár története címmel méltatja Balogh Margit történész Mindszenty József memoárjával, s a kézirat sorsával foglalkozó tanulmányát, kiemelve, hogy abból megtudhatjuk: „… a magyarok elleni politikai és sajtótámadásoknak, a nálunk élő kisebbségek fellazításának s a velünk kapcsolatos történelmi hazugságoknak mekkora s milyen régi hagyománya van a nemzetközi politikai életben.” A lap szerint ha módunk lett volna elolvasni ezt a kötetet a rendszerváltozás hajnalán, akkor „még időben leszerelhettük volna azokat az ostoba illúzióinkat, amelyeket akkor a Nyugattal és az Egyesült Államokkal kapcsolatosan tápláltunk mindannyian.”

Magyar Kurír