Napi sajtószemle (1)

A 168 Órában (A belső út… 6-9.o.) Várszegi Asztrik püspök-főapát nyilatkozik: „A gazdasági helyzet és az emberek lelkiállapota mindig megmutatkozik a főapáti postában. Akik hozzám fordulnak, leggyakrabban munkalehetőséget vagy anyagi támogatást kérnek. Valamiféle előnyért folyamodnak. Már Szent Ágoston a IV. században és Nagy Szent Gergely pápa a VI-VII. században arról panaszkodik a leveleiben, hogy a lelkipásztori szolgálattól elvonják a társadalmi közbenjárások. Úgy látszik, ez a történelmen átívelő, megismétlődő probléma… A gazdasági próbatétel kényes dolog. Nincs olyan automatizmus, hogy ha nincs kenyerem, akkor majd a Jóistenhez fordulok. Egyre inkább szekularizálódó világunkban a kapaszkodóra Isten felé gazdagnak és szegénynek egyformán szüksége van. Ám az istenhit nem tölti meg a gyomrunkat, még akkor sem, ha tény: a nehéz időszakokat belső tartással könnyebben át tudjuk vészelni. A mostani világ azt sugallja az embereknek, hogy minden a pénztől, a kapcsolatoktól, a hatalomtól, a mennyiségtől függ; minden, ami fontos, kívülről jön. Ez hamis. Az érzékenyen élő ember éppen a romló körülmények szorításában jöhet rá, vagy tanulhatja meg újra azt, amit a Biblia nyelvén nagyon egyszerűen úgy szoktunk kifejezni: nemcsak kenyérrel él az ember.” Várszegi Asztrik felidézi, hogy 1970-ben, a Magyar Néphadsereg katonájaként, elolvasta Lukács György esszéjét Leninről, és ez megvilágosodás volt számára: „Lukács világosan és egyértelműen kifejti: van a jézusi út, és van a szocialista, a lenini út. Jézus a zsidó-keresztény hagyomány alapján a szív megváltoztatására, a belső attitűd átalakítására törekszik, amit a Biblia nyelvén úgy mondunk: a megtérés. Amikor az ember másként kezdi látni a világot, mint addig, és új értékrendje szerint kezdi átalakítani. A lenini, a szocialista út pedig az, hogy megváltoztatjuk a társadalmat, abban bízva, hogy az majd később, kívülről megváltoztatja az embert is. Akkor, a Lenin-centenárium évében döbbentem rá, hogy voltaképpen ugyanerről van szó, amikor Jézus sarkítva azt mondja: két út van, a keskeny és a széles, amelyen nagyon sokan mennek, de amely a pusztulásba visz. Vagy a másik paradoxon, aki meg akarja nyerni az életét, elveszíti azt. Aki állandóan csak gyűjteni, nyerni akar, a lelkének, a személyiségének, az emberségének a torzulásával fizet. Úgy gondolom, hogy gazdasági válság idején… meg kell tanulnunk a belső úton járni. Ez a lemondás királyi útja, több fegyelmet, több önismeretet követel az embertől, de ez a méltó út, ez ad belső szabadságot ahhoz, hogy ne a külső körülmények határozzanak meg bennünket, ne feledkezzünk bele a fogyasztás világába. A gazdasági válság azért is veszélyes, mert ilyenkor a fogyasztásra szocializálódott emberek manipulálhatóvá válnak, s az elkeseredett tömegek felett elveszítik hatalmukat még azok a politikusok is, akiket korábban követtek.” Barát József interjúkészítő kérdésére – jövő tavasszal, a választási kampányban a szószékek „ismét részeivé válnak-e a Fidesz kampányának?” – a főapát-püspök azt válaszolta: „Úgy gondolom: a lelkipásztorok nagy része meg fogja őrizni azt a bölcsességet, hogy a szószék Isten szavának a helye, nem a kampányé.” Az újabb közbevetésre – „Ez nem mindenkinek szokott sikerülnie” – a válasz: „Tény. Homokba dugnám a fejem, ha azt mondanám, hogy ez nem történik meg. Megítélésem szerint az egyházaknak fel kell mérniük, hogy híveink ma már másként viszonyulnak a lelkészeinkhez. Ez már nem olyan egyirányú utca, ahol a lelkész iránymutatást ad, amelyet a hívek követnek. Hadd hozzak egy sokaknak fájdalmas példát: a népszavazásét, amikor arról volt szó, hogy megszavazzuk-e a határokon túli magyar testvéreinknek az állampolgárságot. Gondoljuk csak meg, mindegyik történelmi felekezet adott ki körlevelet arról, hogy egy keresztény magyar ember mire szavaz. Fájdalom, végül kevesen mentek el, és érvénytelen lett a szavazás. Ez számomra megvilágosító tapasztalat volt.” Várszegi Asztrik szerint azonban a 2010-es választás küzdelmes lesz ugyan, de egyértelműbb, mint a 2006-os volt: „Most a keserűség és csalódottság miatt az emberek valószínűleg nem csupán pártszimpátiáikra hallgatnak, hanem egyszerűen a változásra fognak voksolni.” A püspök-főapát egyúttal figyelmeztet: „Az egyháznak, a történelmi felekezeteknek sohasem jó, ha egy párt feladatot szán nekik. Meggyőződésem, hogy az egyházat a bölcs politikus a maga helyére teszi. Megadja a szabadságot, hogy az egyház egyház lehessen, egészségesen és szabadon teljesíthesse küldetését az egész társadalom javára. A manipulált egyház nem tud küldetése szerint cselekedni. Nem kívánnék a húsz esztendő előtti múltba kalandozni, de a megfogott, visszanyesett, beszorított, manipulált egyház nem tudta meghozni gyümölcseit.”

Magyar Kurír