Napi sajtószemle 1.

Karácsony a sajtóban

A Magyar Hírlapban (Békét karácsonyra 16. o.) Bátor Botond, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tartományfőnöke nyilatkozik, aki elmondta: „Tudomásul kell venni, hogy az emberek életében rengeteg a keserűség, a szomorúság, és túl sok eszköz nem áll a rendelkezésükre, hogy az ünnep lényegét megragadják. A szerzés, a vásárlás öröme nyilván ezekben a napokban is fontos marad. De nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ezek kizárólag alantas dolgok, igenis megtalálhatók bennük a szeretetnek valamiféle megnyilvánulásai. Ahhoz, hogy a lényegre figyeljenek az emberek, nem elég dörgedelmes szózatokkal ostorozni őket a szószékről. Kétségtelen, azért is zajlanak rendszerint az ünnepek környékén a legnagyobb családi veszekedések, mert a hitből fakadó, önzetlen szeretet nagyon meggyengült a világban. Mindenki rögvest kimondja, ami az eszébe jut, aszerint dönt, ahogy éppen érez, ez határozza meg a karácsony körüli bolyongást is, ha nincsenek vezérelvek. De nem lehet a karácsonyt teljesen „eltélapósítani”, ha nem is tudatosan, de ott rejlik mindannyiunkban az ünnep lényege… Akárhogy kerülgetjük a dolgot, mégiscsak Jézushoz jutunk vissza. Lehet pozitív intézkedéseket hozni, különböző lelki-spirituális módszereket alkalmazni, de az egész társadalomra egyöntetű hatással csak Isten fia lehet, aki a kezdet és a vég. Belőle fakad minden. Ezt megvallani bizonyos kötelezettséggel, hovatartozás felvállalásával jár. És ez bizony napjainkban nem túl népszerű gondolat a világban. Ma rendszerint nem valami mellett, hanem valami ellen hajlandók az emberek csoportot alkotni.” P. Bátor Botond a kettős keresztek advent idején köztereken való felállításáról elmondta: „A kereszt Jézus Krisztus evangéliumának szimbóluma, amit nem lehet demonstratív eszközként felhasználni. Ugyanakkor, még ha nem is a krisztusi lelkülettel, az egyházhoz való hűséggel állították is oda ezeket a kereszteket, a Megváltó mégis üzenhet rajtuk keresztül a társadalomnak.” A pálosok tartományfőnöke hangsúlyozza, hogy a Szent Család példája a legmélyebb szeretetet mutatja fel. Egyúttal Betlehem békességét kívánja Magyarországnak karácsonyra, „ami az egyszerűségből fakad, és csak a lényegre koncentrál. Érdekes amúgy, hogy nemrég jelentették be: az ezeréves egyházmegyei központ, Kalocsa testvérvárosa lett Jézus Krisztus szülővárosa. Lehet, hogy ez is egyfajta karácsonyi ajándék, legalábbis annak külső formája.”

A Magyar Nemzetben (6. o.) Bogárdi Szabó István Az ünnep rést üthet a boldogtalanság falán címmel figyelmeztet: „Karácsonyunk szép, színes tabló lett – azon mindenkinek rajta kell lennie, családnak, nemzetnek, embervilágnak, így kívánjuk, összevárjuk egymást. Ám, ha nem látom Jézust efféle tablókon, azért tudom, hol van ő. Elrejtette magát a peremlétűek életébe. És ha mi, furfangos képmutatással őket is csoportképbe invitáljuk (alkotmány jogosítja), akkor sem jön, nem jöhet a mi Krisztusunk: éppen életre szolgál nekünk. Mit keresitek a holtak között az élőt?! – kérdezte az angyal a riadt asszonyokat húsvét hajnalán, amikor végtisztességet adtak volna egy holtnak, nincs itt, feltámadott!” A református püspök leszögezi: „Az emberlétet öltő Isten vállalja a kockázatot, hogy lemarad az emberiség össztablójáról, vállalja, hogy észrevétlen marad – de angyalai szavával, pásztorok járásával, csillag csóvájával, bölcsek érkeztével, próféciák teljesedésével szelíden unszol, hogy szívre-vétlen ne maradjon mégsem, és induljunk mi is őhozzá, oda, ahol egy a perem és a középpont, ahol a szeretet mindent elfedez, ahol felragyog az igaz ember arca – induljunk karácsonyból karácsonyba.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (1.o.) Kristóf Attila Az Ige címmel tényként állapítja meg: „Jézus a szeretetet hirdette, de saját szavai szerint tüzet dobott a Földre. Ez a tűz ma is lobog, a ’meghasonlás’ ma is eleven. Karácsony napján azonban az égi fényességben mintha elhalványulnának a földi lángok. Mintha a remény és a szeretet valóban betöltené az emberek szívét, és vezérelné utunkat, amelynek célja nem lehet más, mint a Mindenhatóhoz közeledés, s az öröktől való és örökké tartó béke.”

A Magyar Hírlapban (18.o.) Végh Attila A belső karácsonyfa című esszéje szerint „Megérkeztünk. Kinyílt a szoba ajtaja, bent ragyog a fa. Megpillantjuk a belső karácsonyfát. Ehhez magunkba kellett néznünk. Ragyog bennünk egy fenyő, világtengely, églétra. Nem az űrt kell kutatni.”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (7.o.) Kertész Ákos Legyetek jók, ha tudtok címmel figyelmeztet, hogy „a názáreti” tanításából következő magatartásforma: „Ha vitád van a társaddal, ne akard megölni. Próbálj megegyezni vele. Beszéljétek meg. Keressétek a konszenzust, kössetek kompromisszumot, hisz csak így vagytok képesek szembenézni a világgal. Ha nem bírtok együttműködni, nem csak egymást faljátok föl, mint a ragadozók, de a természet maga is fölfal benneteket.” A cikkíró leszögezi: a karácsony „az örök, a stabil, a bárki kénye-kedve szerint nem változtatható törvény: a szeretet törvényének az ünnepe.”

Egyéb témák

A Népszabadság (Hírek 16.o.) közli, hogy XVI. Benedek pápa 2011. február 11-én fogadja az idei labdarúgó-világbajnokság győztesét, a spanyol válogatottat.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Körmendy Zsuzsanna A szabadság arcai című cikkének kiindulópontja, hogy Pakisztánban halálra ítéltek egy ötgyermekes asszonyt, Asia Bibit, keresztény hitéért. A szerző kiemeli, hogy a pakisztáni asszonyt XVI. Benedek pápa védelmébe vette, a keresztény világ viszont bár megmozdult, nem háborodott fel úgy, ahogy kellene. Körmendy Zsuzsanna szerint „Jó lenne azt gondolni, hogy nálunk nincsenek keresztényüldözők. Pedig vannak, csak mások a formák. Finomabbak, rafináltabbak.” A cikkíró többek között megemlíti, hogy a Népszabadság publicistája, Aczél Endre a pápa spanyolországi látogatásával kapcsolatban megvetéssel említette a „szigorú, száraz és unalmas egyházfőt, aki képtelen megemészteni, hogy a katolicizmusnak ez a hajdani bástyája mára világias, liberális, modern állammá vált.” Körmendy fölteszi a kérdést: „Miért bűvszavak a baloldalon még mindig a világiasság, a liberális nézetek és a modernség? Miközben ezer bajunkról fölfejtésekor derül ki, hogy amit gyógyszerként akartak beadni nekünk, az méreg volt. Hogy a családot alapjaiban ásta alá a modernség, hogy a gazdaság fejre áll, ha liberális alapokon nyugszik, és ha a világiasság minden szakralitást megtámad, akkor aztán megnézhetjük magunkat.” A cikkíró figyelemre méltónak tartja, hogy Asia Bibi életéért „jórészt hívő, főként katolikus közösségek harcolnak. Aláírásokat gyűjtenek, hallatják hangjukat. A liberális jogvédők ilyenkor szerényen és szemérmesen visszahúzódnak a háttérbe. Végül is csak egy ötgyerekes asszonyról van szó, aki nem vette tudomásul a pakisztáni politically correct követelményeit.”

Magyar Kurír