Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (7.o.) Sértik a méltóságot címmel számol be arról, hogy XVI. Benedek pápa tegnap Castel Gandolfóban elmondott Úrangyala-imájában elítélte az afganisztáni túszejtéseket, és felszólította az emberrablókat, hogy engedjék el a túszokat.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (24.o.) Nem kell az ima a futballpályán címmel közli, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség betiltotta a vallási témájú megnyilvánulásokat a futballpályákon. Andreas Herren, a FIFA szóvivője így indokolt: „Ami az egyik játékosnak mindennél fontosabb, az a másiknak provokáció. Ez a szabályozás a legegyszerűbb módja annak, hogy megelőzzük a problémákat.” A lap emlékeztet rá: a német Bundesligában leginkább a stuttgarti Cacau hívta fel magára a figyelmet a meze alatt hordott Jézus szeret téged feliratú trikóval, a Bayern Münchenhez szerződő francia Franck Ribery viszont hithű muzulmán, és minden meccs előtt fohászkodik az oldalvonalnál.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (11.o.) Neumann Ottó A közmegegyezés szigete címmel vizsgálja a valláspolitikai koncepció aggasztó következményeit. A cikkíró hibának nevezné, ha a vatikáni–magyar államszerződéssel kapcsolatban a kormány nem fontolná meg azoknak a szakértőknek a megállapítását, akiket ő maga kért fel a téma kutatására. „Vagyis tudomásul kell venni, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés rendezése kidolgozott valláspolitikai koncepció nélkül csak kudarcot eredményezhet” – írja Neumann Ottó. Kifejti: a hitoktatáshoz nyújtott költségvetési támogatás például nem szerepel a vatikáni szerződésben, elvi előkészítés nélküli megszüntetése mégis szerencsétlen lépés lenne. „Az egyházak az évszázadok során begyűjtött tudásukkal-tapasztalataikkal főként fiatal híveik körében jelentős erkölcsépítő munkát végeznek. Méghozzá egy olyan időszakban, amelynek jellemzője az ifjúság általános értékválsága… az államnak feltétlenül tisztáznia kellene, hogy általában a hitélet csak a privát szféra tartozéka-e. Vagy épp ellenkezőleg, az egyházi emberek e szolgálat során éppúgy közfeladatot látnak el, mint amikor szociális ellátást biztosítanak. Ha pedig a hitoktatásra szánt költségvetési pénzt mindenképpen meg akarja takarítani a hatalom, akkor a személyi jövedelemadó egy százalékánál nagyobb hányaddal kompenzálhatná az egyházakat.” Ugyanakkor a cikkíró szerint kettőn áll a vásár, ezért „a papságnak tekintetbe kellene vennie, hogy az egyház tanítása szerint vallásukat gyakorlók aránya minden felmérés szerint a lakosság 15 százalékát sem teszi ki. Ezért az egyházaknak a templomon kívüli megnyilvánulásaikban figyelniük kell azoknak az állampolgároknak az érdekeire és érzékenységére is, akik kívül esnek befolyásolási övezetükön.” Neumann Ottó figyelmeztet: „Az átgondolt stratégia alapján véghez vitt türelmes, toleráns párbeszéd a mindenkori hatalom és az egyházak között idővel megnyugtató válaszokat adhatna a most még a levegőben lógó kérdésekre. Akkor az egyházak pontosan meghatározott társadalmi szerepével vallásosok és vallástalanok egyaránt megbékélhetnek. Akár az egyházpolitika lehetne a reformáradatban a közmegegyezés első nyugodalmas szigete.”

Magyar Kurír