Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (27.o.) Balavány György Minden hatalom címmel ír arról, hogy a média híradásainak tükrében az elmúlt hetekben úgy tűnhetett, hogy XVI. Benedek pápa személyében „ismét megjelent az inkvizíció Európában, és hogy a katolikus egyházfő rég nem tapasztalt határozottsággal ostorozza a protestánsokat. A valóságban azonban semmiféle változás nincs a történelmi egyházak viszonyában – nem kezdődött új ellenreformáció. Az igazi nagy európai vita – amelynek része a pápa vaskalaposságát sugalló történetek hangsúlyozása – nem a katolikusok és a protestánsok között zajlik.” A szerző szerint a Szentszék Válaszok néhány egyháztannal kapcsolatos kérdésre című dokumentumából ügyet kreáló sajtó „nem azért cikkez arról, hogy a katolikusok felrúgták az ökumenét, és visszatértek a vallási türelmetlenséghez, mert annyira félti a protestánsokat. Inkább riogatás a cél: lám, milyen tarthatatlanul középkori az egyház. Pedig az inkvizítori hevület épp a szekularizáció apostolaira jellemző manapság, akik ideológiai küzdelmeket vívnak a keresztény nézetek képviselőivel szemben. Jó példa volt erre a Rocco Buttiglione európai parlamenti képviselő elleni győztes hisztéria-hadjárat vagy az, hogy az uniós alkotmányba végül – a masszív és elszánt ellenlobbi eredményeként – nem kerülhetett be az Európa keresztény gyökereire való utalás. XVI. Benedek teológiai konzervativizmusa eleve vörös posztó az inkvizítorok szemében.” A szerző leszögezi: „A lényeg nem az, hogy melyik egyház tartja magát Krisztus kizárólagos képviselőjének; ha létezne ilyen vita, az csak az érintett felekezetekre tartozna. Annak viszont, hogy Krisztust mindegyik egyház egyedüli üdvözítőnek tartja, politikai következményei is vannak. Egy történelmi, földrajzi vagy kulturális szempontból meghatározott megváltó, legyen bármily szimpatikus, csupán egy a sorban; tanításait egy újabb megváltó – akár egy karizmatikus politikai vezető is – felülírhatja. Az egyedüli üdvözítő tanait – például erkölcsi előírásait – azonban nem lehet a kor igényeinek megfelelően relativizálni. A keresztény egyházak Jézus Krisztust az egész teremtett világ megváltójaként tisztelik (Salvator Mundi), s ez a hit a missziós tevékenység mozgatórugója. E világkép szerint az élet végső soron egységes, nem oszlik szent és profán, magán- és közszférára. Amikor egy-egy egyházellenes diktatúra a magánéletbe vagy a templom falai közé szorítja vissza a kereszténységet, az egyház legérzékenyebb pontját támadja. Bár Jézus azt mondta, ’az én országom nem ebből a világból való’, ugyanakkor azt is mondta: ’Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön’, s ezen az alapon megkövetelte, hogy a nem e világi ország alkotmányos rendjét – a bibliai alapelveket – hívei mind teljesebben valósítsák meg a földön, vagyis törekedjenek arra, hogy az igazságra és szeretetre épülő krisztusi értékrend hassa át mind a magán-, mind a közéletet. S ez már politikai kérdés.”

A Népszava (13.o.) XVI. Benedek Mozartot játszik címmel ír arról, hogy szabadsága idején végre kedvenc szórakozásának hódolhatott a Szentatya, „a bajor származású egyházfő lelkesen zongorázza Mozart, Chopin és Schubert műveit. A legtöbbször azonban az osztrák zseni muzsikája csendül fel a hűs lakban.” Georg Ganswein, a pápa titkára az Il Giornale című lapban emlékeztetett rá, hogy XVI. Benedek különösen szereti Mozartot.

Ugyancsak a Népszavában (2.o.) Rónay Tamás Kínai egyház hazafias „gittegylettel” című cikke szerint túlzott derűlátás volt azt hinni, hogy „egy csapásra javulhat a Vatikán és Kína kapcsolata, jóllehet az utóbbi hónapokban – elsősorban XVI. Benedek megválasztása óta – akadtak kedvező jelek, az igazi áttörésre alighanem még hosszú évekig várni kell… Áttörés csak akkor valószínű Peking és a Vatikán viszonyában, ha a Hazafias Egyház lemond kiváltságairól. Erre azonban belátható ideig nem nyílik esély.”

A Magyar Nemzetben (26.o.) Király Erika A békepápa címmel az első világháború kitörésének 93. évfordulójára emlékezve idézi fel XV. Benedek pápa béketörekvéseit, hangsúlyozva, hogy a diplomácia egyik legaktívabb katolikus egyházfője volt. A történész szerző cikkéből kiderül: a körlevelek és szózatok mellett XV. Benedek a gyakorlatban is igyekezett közreműködni a háború okozta sebek enyhítésében. A világháború számos nemzetközi megállapodását – legalábbis azokat, amelyeket minden hadviselő fél elfogadott – XV. Benedek kezdeményezte. A Vatikán egyik ilyen sikeres kezdeményezése volt az, hogy irgalmat kért a harcképtelen hadifoglyok számára, kicserélésüket javasolva. Valamennyi háborúskodó állam készségesen csatlakozott a pápai előterjesztéshez, ily módon százezrek, köztük számos magyar hadifogoly is idő előtt hazajuthatott. Sikerült a pápának azt is kieszközölnie, hogy a hadviselő államok visszaengedjék hazájukba az internált polgári személyeket. Benedek pápa a háború alatt különös gondot fordított a magyar foglyok testi és lelki szenvedéseinek enyhítésére. Gondoskodott arról, hogy elegendő számú magyarul beszélő lelkészük legyen. Olasz papokat kötelezett a magyar nyelv elsajátítására, vizsgákat kellett tenniük magyar nyelvből, mégpedig Serédi Jusztinián bíboros előtt, aki az idő tájt a Vatikánban lakott. Ugyanakkor több hadban álló állam – így Olaszország – is rosszallással tekintett a pápa békekezdeményezéseire. Amikor pedig XV. Benedek 1917-ben békeindítványt intézett a hadviselő felekhez, azt az elsők között Wilson amerikai elnök utasította vissza, kifejezve felháborodását amiatt, hogy a pápa „gonosztevőkkel” való tárgyalásra buzdít. Az angolok kereken elutasították a javaslatot, Franciaország csupán nyugtázta, II. Vilmos hajlandó lett volna elfogadni a pápai békejavaslatot, ám a német vezérkar ellenállt. Király Erika rámutat, hogy Magyarország számára milyen hasznos lett volna, ha a pápai javaslatok legalább néhány pontját sikerül elfogadtatni: Fokozatos és végül teljes leszerelés minden oldalon; Pártatlan, semleges békebíróságok a vitás kérdések elintézésére; Tengerek szabaddá tétele; Háborúban elfoglalt területek kölcsönös visszaadása; Kölcsönös eltekintés a háborús károktól kártérítés vagy hadisarc nélkül; A nyilvánvaló igazságtalanságok kölcsönös jóvátétele. A cikkíró megállapítja: „Ideális terv. Nem ismer legyőzőt és legyőzöttet, alapja az igazság és a szeretet, mégis talán az egyetlen megelőzési módja lett volna annak a végeredménynek, amely egyenesen a második világháborúba sodorta Európát – és Magyarországot.” Király Erika azt is hangsúlyozza, hogy senki sem kérdőjelezte meg a pápa teljes pártatlanságát, valamint a szemben álló hadakozó felek iránti atyai jóindulatát, és ha törekvései nem is értek el teljes, vagy közvetlen sikert, nagyban emelték a pápaság erkölcsi tekintélyét, ami a Vatikánnál felállított követségek számának növekedésében (14-ről 25-re) is megmutatkozott. Mindezt betetőzte a mohamedán világ gesztusa: a Szentszékkel évszázadok óta ellentétben álló törökök 1921-ben közadakozásból szobrot emeltek XV. Benedeknek a néhai Konstantinápolyban, a következő felirattal: „A gyászos világégés ideje nagy pápájának, XV. Benedeknek, a népek jótevőjének vallási és nemzeti különbségek nélkül. Hálás elismeréssel: a Kelet.” A cikkíró hozzáteszi: „A hálás Nyugat – ezúttal értsük ide hazánkat is – egyelőre túlságosan messze van Konstantinápolytól ahhoz, hogy hasonló módon emlékezzen meg a békepápáról.”

Hazai hírek

A Népszava (8-9.o.) összeállítást készített arról, hogy a héten a kormány döntött csaknem 500 milliárd forint értékű uniós forrás szétosztásáról. Megvalósulhat többek között a Hit és Egészség programja Máriapócson. Máriapócs és Nyírbátor összefogott a vallási turizmus fejlesztéséért. A kormány támogatásával a Hajdúdorogi Egyházmegye nekiláthat a máriapócsi műemléki felújításoknak. Máriapócson a kegytemplom, a római katolikus templom és a Szent Bazil rendi nővérek kolostorának felújítása mellett egy új látogatóközpont is épül, míg a nyírbátori műemlékek felújítását a helyi gyógyfürdő fejlesztésével hangolják össze.

Magyar Kurír