Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (7.o.) Fejtő Ferenc A történész a jelen és a jövő között címmel feltételezi, hogy abban minden politológus egyetért, hogy a kommunizmusnak mint a kapitalizmus riválisának és alternatívájának összeomlása óta a világpolitika újrarendezése aktuálissá válik. A cikkíró szerint sokan úgy gondolják, hogy „egy igazi újrarendezésnek egy új világvallásra kell támaszkodnia. A római katolikus egyháznak riválisa lesz az utóbbi időben tért nyerő iszlámizmus. Ebben azért nem hiszek, mert tudvalevőleg az iszlámizmus még megosztottabb és széthúzóbb, mint a kereszténység Luther és Kálvin óta. Ami pedig a kereszténység néhány munkáját illeti, azt hiszem, hogy a vatikáni fundamentalizmus, vagyis az a meggyőződés, hogy a római katolikus egyház az egyetlen út az üdvösséghez, valószínűtlenné teszi, hogy a többi nagy vallást magába tudja olvasztani. A világvallás keletkezése nem lehetetlen, de abba a nehézségbe ütközik, amely az alapjában véve konzervatív közösségekben egyaránt feltűnő: képtelenek mitológiájukat a tudományos ráció követelményeivel egyeztetni.”

A Magyar Nemzet (Figyelik… 17.o.) beszámol arról, hogy a szcientológia Goebbelsének nevezte Tom Cruise-t a német evangélikus egyház egyik vezetője. A kijelentésre a Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merényletet felelevenítő háborús filmdráma forgatása kapcsán került sor. A német alkotmányvédelmi hivatal bejelentette: felújította a szcientológiai egyház tevékenységének megfigyelését, mivel nemrégiben németországi szervezete új, ultramodern székházba költözött, taglétszáma rohamosan, 30 ezerre nőtt.

Hazai hírek

A Népszabadságban (1.,3.o.) Czene Gábor Tárgyalásra ítélve címmel ír arról, hogy „A kölcsönös bizalmatlanság légkörében a kormány az egyházak állami támogatásának felülvizsgálatára készül. Nem túl biztató előjel, hogy a finanszírozási rend átalakításához a vatikáni szerződést is módosítani kell: ehhez pedig szükség van a katolikus egyház egyetértésére.” A cikkíró megállapítja: „Az egyházak szinte folyamatosan tiltakoznak, mert úgy érzik, hogy a kormányzat különböző trükkökkel elvon bizonyos forrásokat, amelyek pedig a törvény szerint járnak. Az lenne jó, ha az egyházak kifogásait szakértői tárgyalásokon vitatnák meg, de ezek a konzultációk sokáig éppen a kormány hibájából szüneteltek. Ma már igen feszült a viszony a kormánypártok és a nagy keresztény egyházak között. A higgadt és szakszerű egyeztetést az is nehezíti, hogy időközben a fél katolikus püspöki kar kinyilvánította: örömmel látná a jelenlegi koalíció bukását. Ilyen légkörben a kormány sem töri össze magát, hogy minél több pénzt pumpáljon a jobboldalhoz húzó egyházakba.” Czene fölteszi a kérdést – „Tulajdonképpen miért is kellene átalakítani az egyházak finanszírozását?” – év válaszként idéz a Tamás Pál-féle bizottság jelentéséből: „A sokcsatornás, bonyolult, értelmezési nehézségekkel és átutalási anomáliákkal is nehezített állami egyházfinanszírozási szisztéma” bizalmatlanságot szül, és minduntalan újratermeli a „kölcsönös függőségek, a permanens alkuk, a nem nyilvános egyezkedések világát.”

Magyar Kurír