Napi sajtószemle

A Heti Világgazdaságban (37.o.) Izsák Norbert Levélbomba című írása szerint régóta várt, „a latin nyelvű misézést szélesebb körben lehetővé tevő levelével egy csapásra magára vonta XVI. Benedek pápa a többi keresztény egyház és a zsidók haragját.” A cikkíró több véleményt is idéz. Az Egyesült Államokban a befolyásos zsidó szervezet, a Rágalmazás Elleni Liga (ADL) a zsidó-keresztény kapcsolatok elleni támadásnak minősítette a döntést, a Simon Wiesenthal Központ pedig arra kérte a pápát, az inkriminált imáról (a zsidók megtéréséért a szentmisén elmondott imáról van szó – a szerk.) nyilvánosan jelentette ki, hogy idejétmúlt és ellentétes a katolikus egyház mai tanításával. A viharos reakció azért is érintheti érzékenyen a pápát, mert Ratzinger – még a Hittani Kongregáció vezetőjeként – a zsidó vezetők között is elismerést vívott ki magának a zsidó-keresztény teológiai párbeszédben, és II. János Pál pápához hasonlóan többször utalt idősebb testvéreiként az Ószövetség népére – megválasztásakor, 2005-ben Tel-Aviv főrabbija, a holokauszt-túlélő Izrael Lau a ’zsidó nép barátjának’ nevezte.” Izsák Norbert kitér a Válaszok néhány egyháztannal kapcsolatos kérdésre című szentszéki dokumentumra is, hangsúlyozva, hogy ezzel pedig a többi keresztény felekezetet „botránkoztatta meg” XVI. Benedek. Így a 75 millió hívet tömörítő, Református Egyházak Világszövetsége rögtön megkérdőjelezte Róma más felekezetekkel való párbeszédkészségét. A cikkíró ennél udvariasabbnak minősítette a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának nyilatkozatát. A HVG újságírója idézi Walter Kasper bíborost, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnökét is, aki „burkoltan túlérzékenységgel vádolta meg a reformátusokat és az evangélikusokat… a dokumentum Kasper olvasatában csak azt állítja, hogy a protestáns egyházak a speciális katolikus (ön)értelmezése alapján nem tekinthetők egyháznak, igaz, Róma legalább azt elismeri, hogy Krisztus jelen van a protestáns keresztények közösségeiben is.”

A Heti Válaszban (Az első csibész 8.o.) Gergely István csíksomlyói plébános nyilatkozik, akit Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a közelmúltban áthelyezett. Ismeretes, hogy a hívek aláírásgyűjtéssel próbálták elérni az árvákat is segítő plébános maradását, de hiába. Estefán Zsolt közbevetésére – „Hallani olyan híreket is, hogy a gyulafehérvári érsek külső, politikai nyomásnak engedve helyezte önt Kolozsvár mellé. Rebesgetnek román, sőt romániai magyar nyomást is” – Gergely István azt felelte: „Biztosan megvan az oka, hogy áthelyezett az érsek úr. Nekem nem tisztem ezt kommentálni.” A volt csíksomlyói plébános az általa életre hívott Csibész Alapítványról elmondta: „Csíksomlyón állami árvaház működött, több mint 300 gyerek lakott a kegytemplom mellett, a valamikori gimnázium épületében. Lépten-nyomon beléjük botlottam. Először titokban találkoztunk, mert nem engedték, hogy bejárjak hozzájuk, és a plébániára, a templomba sem engedték őket. Ha keresztet találtak a nyakukban, letépték, mégis tartottuk a kapcsolatot. Volt, akit titokban kereszteltem meg a kegytemplom sekrestyéjében. Határozottan éreztem, hogy felelős vagyok értük, és kell valamit tenni ezekért a fiúkért. Meghívtam őket a plébániára, és másnap be is költöztek négyen. Így indult el e csibészet mozgalom… A tizenöt év alatt többszáz gyerek ment át az alapítványon. Java részük megtalálta a helyét az életben. Vannak sikertelen esetek, rossz élmények is, amelyek ma is bántanak. Akadnak olyanok, akik börtönbe kerültek, részegesek. Ha minden közösség felismerné és felvállalná a maga környezetét, annak minden bajával, akkor megoldanák a gyerekek, a rokkantak helyzetét. Akkor nem kellene kitüntetéseket osztani, mert mindenki végezné a maga dolgát. A társadalom rákfenéjét jelenti, hogy öregotthonok, gyerekotthonok vannak.” Gergely István elmondta azt is, hogy a legelső csibész Borcsa Gergely volt, aki ma a csíksomlyói egyházközség kántora, és úgy néz ki, hogy elkíséri őt Jegenyére is. István atya ezentúl messzebbről kívánja segíteni a Csíksomlyón maradt gyerekeket: „Úgy gondolom, hogy minden ember feladattal jött a világra, amit fel kell ismernie, és ha felvállalta, elvégezte, visszatér ahhoz, aki küldte. A mai embernek az a baja, hogy nem látja a küldetését. Fel kell ismerjük a sorsunkat, hogy tudjunk mit kezdeni magunkkal.”

Magyar Kurír