Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (3.o.) Czene Gábor Ökuménkő címmel fűz kommentárt a Szentszék héten kiadott, Válaszok néhány egyháztannal kapcsolatos kérdésre című dokumentumához. A cikkíró szerint a Vatikán „olykor szükségét érzi, hogy nyilvánvalóvá tegye, ki az úr a háznál. Szép dolog a keresztények egységére törekvő ökumenikus mozgalom, a párbeszéd, meg a testvéri együttműködés, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a ’katolikus egyház Krisztus egyetlen, és igaz egyháza’. Lehet fényezni és magyarázni, de véletlenül sem sorolható a barátságos lépések közé, hogy a Vatikán időről időre hangsúlyozza ezt a – katolikusoknak magától értetődő, a nem katolikus keresztények számára viszont minimum irritáló – tézist.” Ugyanakkor a szerző úgy ítéli meg, hogy ezt a dokumentumot nem kísérik olyan heves bírálatok, mint a hét évvel ezelőtt kiadott Dominus Iesus kezdetűt, a felháborodott tiltakozás helyét néhol a humor és az irónia vette át, példa erre a magyarországi reformátusok közleménye. Czene szerint „Bármilyen vatikáni állásfoglalások születnek, az ezredforduló óta eltelt évek sok keresztényt meggyőzhettek arról, hogy a pásztoroknak mindenekelőtt a szétszéledt és egyre fogyatkozó nyájat kellene egybeterelni: közös akolt később is ráérnek keresni.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (26.o.) Fáy Zoltán Játék a betűkkel címmel figyelemre méltónak tartja, hogy a két hete kötött koalíciós megállapodás mellékletének egyik pontja az eddig lappangó ügynökdossziék feltárásának szükségességét hangsúlyozza. „Majd az egyházi iskolák finanszírozásának kérdéseit feszegető pont következik. Ez azt a szerencsétlen benyomást kelti, mintha bizonyos dossziék ezután annak függvényében kerülnének nyilvánosságra, hogy hajlandó lesz-e a katolikus egyház beleegyezni az eddigi egyház-finanszírozási rendszer megváltoztatásába.” A cikkíró hangsúlyozza: a napvilágot látott koalíciós dokumentum témáinak csoportosítása „legalábbis rendkívül ismerős jelenséget sejtet. Az ehhez hasonló nyomásgyakorlás a hazai politikai gyakorlatban nem példátlan, de az egyházakkal való kapcsolattartás terén a hetvenes évek világát idézi.” A szerző idéz a dokumentum III., Átláthatósági csomag nevet viselő részének 1. pontjából: „A lezáratlan múlt, az ’ügynökkérdés’ kapcsán a következő intézkedésekre kerül sor”, majd következik egy sereg olyan döntés, amelyek a korábbiakban túlnyomórészt az egyházakat ért ügynökvádakban és vitákban merültek fel. „Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történő teljes körű iratadás, tehát a korszak megismerése szempontjából legfontosabb momentum továbbra is szabályozatlan. A leadott és/vagy kiszivárogtatott dossziék továbbra is a szolgálatok kénye-kedve szerint kerülnek majd ki, viszont a Gulyás József és Lendvai Ildikó (!) által felügyelt Átláthatósági csomag bőségesen kitér a közszereplő fogalmának gyorsított bírósági elbírálására. Ez azért fontos, mert csak közszereplőt lehet átvilágítani, az azonban egyelőre még kérdéses, hogy az egyházi szereplők közszereplőnek számítanak-e” – írja Fáy Zoltán. A cikkíró a legkülönösebbnek azt tartja, hogy a dokumentumban közvetlenül az ügynökkérdés után az egyház-finanszírozás problémája áll másodikként. „Igaz, amikor július 2-án megkérdezték a pártelnököket a vatikáni megállapodás fenntartásáról vagy felmondásáról, a becsületes miniszterelnök teátrálisan elkomorodott, majd azt mondta, hogy a szerződést nem felülvizsgálni kell, hanem betartani. De mi van akkor, ha az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyre nagyobb számban leadott, gondosan válogatott egyházi akták nyomásgyakorló képessége nem elegendő? Újból elkomorul a miniszterelnök, és II. János Pál után bátran ’beolvas’ XVI. Benedek pápának is?”

Ugyanitt (7.o.) Seszták Ágnes Sírhatsz, Argentína! címmel ír arról, hogy az egy héttel ezelőtti melegfesztivál óta „tombol a média, nyilatkozat- és ellennyilatkozat-háború folyik, azzal a megszorítással, hogy szájkosarat igyekeznek húzni azokra, akik nem értik és nem akceptálják a melegbüszkeség mibenlétét.” A cikkíró rámutat, hogy a balliberális sajtó abban is szelektál, hogy kiknek az érdekében és védelmében szólal fel, mert míg hisztérikusan reagált a melegeket ért atrocitásokra, azonnal lenyilasozva, nácizva a tüntetőket, nem törődnek a kormányzati megszorítások miatt elbocsátott orvosokkal, pedagógusokkal, ahogy a mellett is szó nélkül elmentek, hogy a melegfelvonuláson „egy festett arcú személy papnak öltözve jó nagy kereszttel a lába között parádézott ország-világ előtt. Megvédi valaki a megsértett római katolikus egyházat, bővebben azok híveit? A papok maradiak, klerikálisok, pedofilok, miközben az erkölcsről prédikálnak. Politizálnak, és nem képesek sem ateistákká, sem szabadelvűekké átképezni magukat – vádolják őket naponta. Megvédik a kisebbségi jogvédők a hívő embereket, tisztelik az ő hitüket: a keresztet és Jézus Krisztust? Nem, a szabad demokraták ott rúgnak a katolikus egyházba, ahol tudnak. Nem tisztelik mások hitét, és minden alkalmat megragadnak a kereszténység gúnyolására, a hívők nevetségessé tételére. Külön teológuskommandó áll a baloldal rendelkezésére, hogy pimasz és agresszív teóriákkal botránkoztassák meg a hiszékenyeket. Onnan már csak egy lépés a hívők kétségbeesett önvédelme, amelyre tudjuk, mi a válasz: a szélsőséges klerikális csürhe megint ordít. Vajon tud-e minderről Fodor Gábor? Rohamléptekkel folyik az ország végső kiárusítása, és legalább ekkora iramban folyik a magyar nemzet képmutató, hazug masszává való átgyúrása. Ahogyan a liberálisok elképzelik: csupa politikailag korrekt magyar, aki bevallja, hogy titokban mindig is homoszexuális volt, akinek, ha kitakarítják a kamráját, akkor elemózsiás-pakkal bocsátják útjára a tolvajokat. A politikailag korrekt magyar elkerüli a kényes témákat, csak hagyják őt békén, és messze kerüli a templomot, nehogy egy pedofil pap elé ugorjon. Képmutatás, hazudozás, lelki erőszaktevés. Ezt hozza a jövő? Ez a két százalékos párt amellett, hogy kendőzetlenül magyar- és kereszténygyűlölő, valószínűleg öngyűlölő is. Abortusz, eutanázia, meddővé tétel, legalizált gyermekpornó. Csupa olyan dolog propagálásában járnak az élen, ami életellenes érzéseket sugall. A nagy kérdés, mi célból?”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Egy év múlva… 20.o.) közli, hogy Gyulán az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula nevét viseli a majdan egyházi keretek között működő futballakadémia. A héten a város önkormányzata képviseletében Perjési Klára polgármester, a Szeged–Csanádi Egyházmegye részéről Kiss-Rigó László püspök írt alá együttműködési megállapodást a labdarúgó-akadémia és sportcentrum létesítéséről. A létesítmény az egyházmegye fenntartásában működő Bödőcs Benedek Szakközépiskola intézményi keretein belül, az egyházmegye tulajdonában lévő földterületen valósul meg. A tervek szerint az őszi alapkőletételtől számított egy éven belül alapszinten megnyithatja kapuit az akadémia.

A Magyar Hírlapban (A beavatás újjászületést jelent 20-21.o.) Czakó Gábor író nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Mondatok című zsebkönyve. A 636 aforizmát tartalmazó kötet 96. kérdése így hangzik: „Ön bolond? – Természetesen – ki nem az?” Az író elmondta: „Sokakkal együtt nevetek azon, amit manapság ’igazságként’, ’eredményként’, ’sikerként’ hangoztatnak a világban. Mert ami körülöttünk történik, jóformán mind hazugság, aljasság: fejlődés, demokrácia, sajtószabadság. Ha egy tapasztalt utazó külföldre megy, akkor a határ átlépése után nyomban megkérdezi az első helybélit: önök itt most mit hazudnak? – írta szellemesen Hamvas Béla. Czakó Gábor ugyanakkor rámutat, hogy a lelke mélyén mindenki vágyakozik az igazságra, csak annyira kába, hogy elmegy mellette. „A béke, a szeretet, a türelem, a megértés, a vágyak mérséklése, ezeket minden ősi kultúra tanította. ’Csupán’ normális embernek kellene lennie mindenkinek. A Római Birodalmat a keresztények belülről döntötték meg. Bennük történt meg a csoda, mert rájöttek, hogy a valóság teljesen más, mint a birodalmi csalafintaság, kegyetlenség, uzsora, erőszakra épített pax romana. Ma is az uzsorások világában élünk, akik mérhetetlenül visszaélnek a rászorulók helyzetével. Még az Egyesült Államok is el van adósodva a polgáraival együtt, nemcsak mi, szegény magyarok és az országunk… A Római Birodalmat szerintem a szentség döntötte meg. A szentség a normalitás. A keresztények inkább meghaltak, de nem tagadták meg az igazságot, a szeretetet, a jóságot, életüket inkább a földi halálnak adták, semmint a hazugságnak… Amerikát és a globalizmust is a szentség fogja megdönteni.” Az író szerint az egyház „addig működött jól, amíg elég szent élt, és ők kordában tartották a hatalmasságokat. Például amikor Assisi Szent Ferencet meghívta a bíboros, hiába várták, késett. Már kihűltek a csodás étkek, akkor beállított Szent Ferenc, mondván, nehezen tudtam összekoldulni a kenyeremet. A talpig aranyba, brokátba öltözött egyházi méltóságok égtek, mint a rongy. Boldogok a lelki szegények, tanítja Jézus, vagyis azok, akik lélekben nem ragaszkodnak semmi mulandóhoz. A klérusüzem számtalan bűnt követett el, de a felvilágosodás után még nagyobb borzalmak következtek. A kommunizmus is sátáni rendszer volt.  A felvilágosodás újabb elsötétülési folyamatot indított el, de szerencsére ma is akadnak szentek.”

Magyar Kurír