Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (9.o.) Latinul már csak a pápa tud című írása szerint kétéves pápasága alatt XVI. Benedek pápa egyetlen intézkedését sem kísérte akkora várakozás és érdeklődés, mint a régi rítusú, latin nyelvű szentmise celebrálásáról szóló dokumentumot, amelyet élénk vita követett a Vatikán falain belül és kívül egyháziak, latin tudósok és laikusok között. A lap emlékeztet rá: a II. Vatikáni Zsinat újdonsága a hívőkkel szembeforduló, nemzeti anyanyelven miséző pap volt. „Negyven évvel ezelőtt az egyház a hívőkkel való szorosabb kommunikációt tartotta szem előtt. Ugyanekkora forradalom most a latin nyelvű misézés pápai szorgalmazása: üzenete pedig az, hogy a hívők szabadon dönthetnek. A rítusról és a nyelvről is. A fokozatosan gyengülő egyházat nem a mise vagy ennek nyelve fogja megosztani – olvasható a pápai dokumentum sorai között. XVI. Benedek lépése tehát egyáltalán nem konzervatív, ellenkezőleg, pásztorként még a szeretett latin nyelvet is meg akarja menteni a pusztulástól. A német pápa nem egyszer panaszkodott amiatt, hogy a nemzetközi vallási találkozókon elhangzó többnyelvű liturgia káoszt teremt: ebből jött az ötlet, hogy a közös nyelv ismét a latin lehetne.”

Ugyancsak a Népszabadság (Elveszítheti… 9.o.) arról ír, hogy megfoszthatja a Vatikán a katolikus jelzőtől Európa egyik legpatinásabb felsőoktatási intézményét, a hatszáz éves Leuveni Egyetemet, amelynek a belga trónörökös is tiszteletbeli doktora. A lap kiemeli: a várható kenyértörés oka: a főleg világi tudományokat művelő egyetemen a Szentszéken helytelenített méhen kívüli megtermékenyítéssel és gyógyítási célú, de mégis a klónozáshoz kapcsolható embriókutatással is foglalkoznak. Thomas D’Hogghe, a sejtbiológiai központ igazgatója ugyanakkor kizártnak tartja, hogy a központot akár bezárnák, vagy kiemelnék az egyetem kereteiből. Azt is világossá tették, hogy nem készek engedményeket tenni a tudományos kutatás irányát illetően. A baloldali orgánum rámutat: „Leuven papíron megtarthatná ugyan a katolikus címet, a Vatikán jóváhagyása nélkül azonban ez vajmi keveset érne. A városban attól tartanak: jelentősen megcsappanna a külföldi hallgatók érdeklődése: ők a 30 ezres diákcsapat legkiválóbbjai közé tartoznak. Különös helyzetben van a Brüsszeltől épp ellenkező irányban, Vallóniában található, franciául ugyanezt a nevet viselő egyetem. Õket 1968-ban flamand nacionalisták üldözték el a KUL-ról, át a saját nyelvterületükre, de formailag nem különültek el az egykori testvértől.” A Népszabadság megjegyzi azt is, hogy a katolikus egyházon belül a belgák igen liberálisnak számítanak, köszönhetően Danneels bíborosnak, akit II. János Pál halála után a pápaesélyesek között emlegettek.

A Magyar Nemzetben (29.o.) Fáy Zoltán A valóság rejtvénye címmel megállapítja: „A történelem folyamán talán még soha nem indult ilyen szervezett támadás a hit ellen. Gyakori vád, amellyel az egyház tudományellenességét kívánják bizonyítani, hogy a kereszténység tagadja az evolúciót.” A szerző azt vizsgálja, van-e remény az irányított előítéletek megszüntetésére? Fáy röviden ismerteti az Új humanizmus Európa számára című, június 21. és 24. között Rómában egyetemi tanárok és rektorok által megrendezett szimpóziumot, kiemelve, hogy azon előadást tartott Erdő Péter bíboros is. A cikkíró a kreacionizmus kontra darwinizmus vita kapcsán rámutat, hogy a keresztény egyházak közül is jó néhány a kreacionizmus hívévé szegődött, de arról szó sincs, hogy az e téren legnagyobb energiával támadott katolikus egyház is közéjük tartozna. Hazánkban a legtöbb kreacionista művet a többek között Németh Sándor és Hack Péter szerkesztésében megjelenő Új Exodus gondozásában olvashatjuk. Fáy ironikusan megjegyzi: „Úgy tűnik, a pápa vagy Schönborn bíboros lehet tudományellenes, reakciós, de Hack Péter nem.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy az irányított előítéletek nem csak nálunk tapasztalhatók, így például az engesztelhetetlen vallásellenességéről elhíresült, darwinista biológus, Richard Dawkins prekoncepciója „éppoly erős és éppoly irracionális, mint ami ellen maga is küzdeni akar. Azon kijelentése, amely szerint a püspökök ugyan nem öltek meg senkit személyesen, de otthonosabbá tették a világot azoknak, akik a hit erényeit dicsőítik a józan ésszel szemben, mintha egyenesen a Benedek pápa beszédében említett elfogultságtól mentes tudomány antitézise lenne. Hasonlóan vélekedett Steve Jones genetikus is, az antikreacionizmus másik neves harcosa, aki úgy vélte, hogy nagyjából ugyanazt tartják igaznak a püspökök is, mint az imámok.” Fáy Zoltán megállapítja: a vallásellenesség tudományos képviselői és az egyházak közötti összefogás még a babonák leküzdése elleni harcban sem várható. „De hogy mennyire nem tudományos meggyőződés terjesztéséről van szó, azt jól jellemzik Martin Rees atya szavai, aki megfontolásra érdemesnek tartotta, hogyha a tudományok képviselői azt a benyomást keltik: a tudomány az egyházak fő tanításával szemben is ellenséges, nehezebb lesz szembeszállni a tudományellenességgel.” A szerző szerint ez „színtiszta propaganda. Benyomások keltése helyett talán célszerűbb lett volna az igazság kereséséről beszélni, és akkor nem lenne olyan groteszk a „tudományos vallásellenesség’ képviselőinek e párbeszéde.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Nyílt tér… 23.o.) a brazil Francois Withaker, a Társadalmi Világfórum egyik megalapítója, az antiglobalista mozgalmak ikonja nyilatkozik, akit tavaly alternatív Nobel-díjjal tüntettek ki. Többek között elmondta: „Brazíliában még a diktatúra idején megnőtt az egyház szerepe. Az ekkoriban lezajlott II. Vatikáni Zsinatnak jelentős visszhangja volt. A hit fontos a politikában, és sok ember számára jelenthet politikai hajtóerőt. Ennek alapján rendkívül fontossá vált, hogy fellépjenek a diktatúrával szemben. Például úgy, hogy különböző bázisközösségeket hoztak létre, amelyek ma is élnek. A diktatúra végével ez a szerep gyengébbé vált, de az egyházon belül most is tetten érhető ez a gondolkodás, még ha azokkal a változásokkal is, amelyek például a brazil Munkáspárt hatalomra kerülése óta érezhetők.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (Szent Ferenc… 14.o.) Beer Miklós váci püspök nyilatkozik. Az interjú leadjében Várkonyi Balázs kiemeli: „A téren megjelenik Beer Miklós, mindenfelé nyújtja a kezét, a hívek szeretettel köszöntik népszerű püspöküket.” A főpásztor emlékeztetett két Árpád-házból származó szentünk, Margit és Erzsébet áldozatos életére: „A Karancs-hegyen jártam múlt vasárnap, van ott egy szépen felújított Szent Margit-kápolna. A néphagyomány szerint a muhi csata után a menekülő IV. Béla király itt talált menedéket. Aztán megszületett a leánya, és az ő emlékére nevezték el a kápolnát. A környékbeliek nagyon kedves zarándokhelye ez. A tisztelet töretlen az emberekben. Ugyanígy vagyunk a Szent Erzsébet-emlékekkel. De nemcsak azzal, ami egy-egy helyhez kötődik, hanem az életmű üzenetével. Erzsébet, miközben Wartburgban, Németországban megélte az ő hiteles, szép, keresztény lelkiségéből fakadó életét, és sosem találkozott Assisi Szent Ferenccel, mégis tudatosan vállalta a Szent Ferenc-i életprogramot, a szegények ápolását, a betegek istápolását. A szegénység az ő önkéntes vállalása volt, hogy ezzel is másokon tudjon segíteni. Szent Ferenc elküldte neki köpenyét, jeléül az ő nagyrabecsülésének. A példázat az, ami örök, és ami hat. A múlt héten keresztény családok találkoztak Sárospatakon, Szent Erzsébet városában. És ezek a családok életeszményt adnak tovább. Az áldozatvállalás életelvét. Az értékek továbbvitelének parancsát.” Beer Miklós leszögezte: „Nehéz időket él meg a társadalom, és amikor aktualitásról beszélek, nem lehet véletlen, hogy éppen Szent Erzsébet évében a legmarkánsabban jönnek elő a szociális bajok, az egészségügy problémái. És itt is megtaláljuk nagy szentünk életében a példaszerűséget, a fogódzót. Heisterbachi Caesarius, a ciszterci szerzetes e szavakkal indítja Szent Erzsébet életrajzát: ’A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.’ Valóban az volt. Ilyen példákat ma nem könnyű találni, de sokakban kicsiben megvan a képesség és a készség: a hitelvek szerint élő családokban éppúgy, mint a bajainkat gyógyítókban, a szociális munkásokban, az önkéntesek tömegében. Rólam tudni, hogy mindenkivel szót értek, aki lett légyen más felfogású, de jó szándékkal közelít. Számítok mindenkire, aki tenni akar a közös dolgainkért. Híveink és világi munkatársaink az egyház küldetésének résztvevői. Isten akarata megvalósulásának útja maga az ember. Még ha nem jut is el abba a tisztaságba és magasságba, ahol Szent Erzsébetet tisztelhetjük.”

Magyar Kurír