Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Narancsban (22-24.o.) Antal Dániel A középcsatár címmel elemzi a tízévi kormányzás után a múlt héten brit miniszterelnöki tisztségéről lemondott Tony Blair pályafutását. A cikkíró megalapozottnak tartja azokat a feltételezéseket, amelyek szerint Blair az elmúlt években „a pápával (és a királynő tudomásával) a brit szigetek európai visszaintegrálásának legbonyolultabb kérdésén, a katolikus és az anglikán egyház egyesítésén dolgozott. Ha sikerrel jár az első nemzeti protestáns egyház és a katolicizmus újraegyesítése, az unió megalapítása óta az európai egység történetének legnagyobb tettét fogjuk a nevéhez kötni.”

Hazai és határon túli hírek

A Népszabadságban (Óriási… 5.o.) a 75 éves Horn Gyula volt miniszterelnök nyilatkozik. Hovanyecz László interjúkészítő közbevetésére, hogy az SZDSZ a Vatikánnal kötött egyezmény felülvizsgálatát szorgalmazza, az MSZP politikusa azt válaszolta: „Ami a Vatikánnal való megegyezést illeti, az szerintem első számú nemzeti érdekünk. S hogy erre nem 1997-ben jöttem rá, azt mutatja, hogy 1989 nyarán, külügyminiszterként kezdeményeztem a diplomáciai kapcsolatok Szentszékkel való felvételét, ami 1990 februárjában valósult meg. Ezzel kapcsolatban egyébként fogadott II. János Pál pápa, akinek többek között azt javasoltam, hogy segítsen az erdélyi egyházmegyék és anyagi bázisuk helyreállításában.”

A Magyar Nemzet (10.o.) Papjaikat féltik az erdélyiek című beszámolója szerint „Óriási felzúdulást váltott ki az erdélyi római katolikusok körében Jakubinyi György gyulafehérvári érsek döntése, amellyel áthelyezi jelenlegi szolgálati helyéről Czirják Árpád kolozsvári főesperest és Gergely István csíksomlyói plébánost. A hívek főleg a Tisztiként ismert, közösségépítő munkájáról az anyaországban is közismertté vált Gergely atya, a Márciusi Charta egyik erdélyi aláírója ’száműzetése’ miatt tiltakoznak.” A polgári napilap emlékeztet rá: Gergely István a kilencvenes évek elején alapította az árvaházból kinőtt székelyföldi fiatalokat segítő Csibész Alapítványt, amelynek részeként eddig több száz árvának vagy sanyarú szociális helyzetű gyermeknek segítettek munkahely- és lakáskeresésben, a társadalomba való beilleszkedésben. Csíkszeredában 1996-ban létrehozta a szociális jellegű tevékenységet folytató Lázár Alapítványt: a Lázár-házban olyan folyamatok elindításáról is gondoskodott, amelyek az idősek gondjainak enyhítését szolgálják. Az is Gergely Istvánnak köszönhető, hogy a csíksomlyói búcsúk több százezer zarándokot befogadó helyszínén, a Kis- és a Nagy-Somlyó-hegy közötti nyeregben felépült a Hármashalom-oltár. Áldozatos tevékenységéért a plébánost akadémiai aranyéremmel tüntette ki a Magyar Művészeti Akadémia. Gergely István a lapnak elmondta: aláveti magát az érsek döntésének, bár meggyőződése, hogy emögött néhány csíksomlyói plébános áskálódása áll. A cikk szerint azonban hívei nem törődnek bele plébánosuk elveszítésébe, és leszögezték: a napokban küldöttséget indítanak Gyulafehérvárra, ahol megpróbálják meggyőzni Jakubinyi Györgyöt döntése megmásításáról, ellenkező esetben pedig készek a polgári engedetlenségre is. Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök a tiltakozások kapcsán a kolozsvári Krónikában úgy fogalmazott, hogy a papnak és híveinek valóban fájdalmas lehet megválni egymástól, de nem a hívek pillanatnyi érdeke határozza meg a döntést, hanem az, hogy a főegyházmegye teljes közösségének javát szolgálja.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Bayer Zsolt Ne hagyjátok a papot! címmel intéz nyílt levelet Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez, arra kérve, hogy változtassa meg döntését, és hagyja meg jelenlegi tisztségében Gergely Istvánt, akinek tevékenységét a levélíró Böjte Csaba ferences szerzetes missziójához hasonlítja. Bayer külön hangsúlyozza, hogy lutheránus vallású, de rendkívüli módon tiszteli a csíksomlyói plébánost, és arra figyelmezteti Jakubinyi érseket, hogy az ő küldetéses lelkülete nélkül össze fog omlani az a közösség, amit felépített: „Azt a művet, azt a közösséget a pap lelke élteti. S mert tudom, Önnek is van lelke, hát ezért bújik kegyelmed az egyházjogi paragrafusok mögé. Ám oda is folyvást be fog hallatszani a figyelmeztetés: ha lenne még húsz olyan papja Erdélynek, mint Gergely István, akkor nem így állnánk most mi, magyarok.” Bayer ma is érvényesnek tartja Cs. Szabó László évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatait: „Azt tanultam, hogy kis népnek lenni a legszebb és legveszélyesebb állapot; életveszélyes erény. Nem elég, ha elválasztjuk a kis népek erkölcsét a nagy népekétől. Nem elég, ha lemondunk a küldetésbe burkolt hatalomvágyról; a nagy népek lelkéért is nekünk kell szoronganunk. Minthogy nem élhetnek küldetés nélkül, nemes küldetésre kell rábeszélnünk őket. Õsi keresztény törvény, hogy a rabló lelki üdve az áldozattól függ.” A Magyar Nemzet publicistája figyelmeztet: „Nézzen szét a világban, érsek úr, s látni fogja, nincsen most más igazság. Ez most az egyetemes, kultikus igazság. Ez a mi magyar világunk igazsága. Ez a csobotfalvi plébános igazsága és ez az ő híveié is. Minden idők legnagyszerűbb pápája, II. János Pál is csak ebben tévedett: azt gondolta, ha állandóan engedményeket tesz a bizánci ortodoxiának, akkor egyesítheti szétszakított egyházát. Ezért nem ment el katolikus híveihez Erdélybe, s ezért nincsen ma sem magyar nyelvű miséjük a katolikus csángó magyaroknak. S talán ezért nincs még húsz Tisztink. Mert nem látja az egyház, hogy az egyetemes katolikus igazság most a magyarság megmaradásának igazsága. S van még egy igazság, érsek úr. Olyan patriarchális, kicsike igazság: ez a magyar világ, s benne az erdélyi magyar aztán különösen megszokta, hogy sohasem az történik ővele, amit ő szeretne. Ám ez a rettenetes tapasztalat nem jogosíthatja fel a saját egyházát és egyházi vezetőit, hogy szintúgy bármit megtegyen a hívek akarata ellenére. A hívek Gergely Istvánt akarják. S Ön tudja ezt. Ha Ön saját akaratából cselekszik, s nem parancsot hajt végre, a tudjuk, kik parancsát, akkor engedjen híveinek. Ön most csodát tehet, érsek úr. Ilyet is, s amolyat is. Hát tegye a jobbat. Erre kérem Önt, megalázkodott lélekkel – de soha fel nem adva…”

Magyar Kurír