Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Elhunyt… 14.o.) beszámol arról, hogy életének 89. évében, kedden este elhunyt Molnár Tamás katolikus történész, filozófus. Az egyesült államokbeli Richmond kórházban érte a halál. A lap emlékeztet rá: az MTA elnöke, Pálinkás József néhány hónapja bejelentette: támogatja, hogy Molnár Tamás könyvtárából, levelezéséből kutatható archívum jöjjön létre az MTA-n. Az elhunyt történész filozófus leghíresebb kötetei: Az értelmiség alkonya, a Filozófusok istene, A liberális hegemónia, Az autoritás és ellenségei.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Visy Zsolt Nándorfehérvár nemzeti emléknap lehetne címmel emlékszik az 1456-os nándorfehérvári diadalra, amikor a Hunyadi János és Szilágyi Mihály vezette maroknyi magyar sereg, Kapisztrán János ferences barát kereszteseivel megerősítve legyőzte a hatalmas túlerőben lévő török sereget, amelyet II. Mehmed vezetett. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a fenyegető hírek hallatán III. Calixtus pápa korábban soha meg nem tett lépésre szánta el magát: június 29-én kiadta azt a bulláját, amely a keresztény világ harangjainak megszólaltatását rendelte el, és hozzá a veszély elhárításáért könyörgő imádkozást. A történész szerző leszögezi: „Zivataros történelmünk szilárd, bátorító emléke a nándorfehérvári összefogás, az a tudat, hogy a magyarok – más keresztény népekkel összefogva – világtörténelmi tettet vittek végbe. Megfontolandó tehát a győzelem napjának, július 22-ének nemzeti emléknappá nyilvánítása, hogy immár ne csak a naponta felcsendülő déli harangszó keltsen bennünk homályos emlékeket, hanem az 554 évvel ezelőtt lefolyt világtörténelmi események pontos ismerete is évről évre megerősödjön és tudatosuljon bennünk. Mindez nem kizárólag magyar ügy. Hunyadi és a keresztesek csapataiban a Magyar Királyság népei kivétel nélkül részt vettek. Kapisztrán János keresztesei között pedig a magyarok mellett Itália és Nyugat-Európa népeinek fiai küzdöttek. Az ő áldozatvállalásukra és dicsőségükre is emlékeztetne az emléknap, áttételesen pedig a világ keresztényeinek adhat erkölcsi tartást és buzdítást. Az emléknap nemzetközi szinten tudatosítaná a hajdani hősök áldozatos tettét, és emlékeztetne a déli harangszó világszerte feledésbe merült okára.”

A Heti Válaszban (Kényszerítő… 20–22.o.) Jávor Benedek, az LMP országgyűlési képviselője, főpolgármester-jelöltje nyilatkozik, aki elmondta: „… ha az életrajzomat nézzük, tényleg én vagyok a két lábon járó klerikális reakció. A pannonhalmi bencéseknél végeztem… nem álltam meg a bencés középiskolánál: tizenkét éve tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, egyik fontos kutatásom a vallás és a környezet viszonyáról szólt, egyházi képzéseket szerveztem, még a Vallástudományi Szemlében is publikáltam.” Jávor elismeri, hogy emellett a Beszélőben és a Magyar Narancsban is publikált, „… s ebben nincs is semmi különös, ha nem abban a végtelenül leegyszerűsítő sémában gondolkodunk, amely szerint van az ateista, értékrendjében materialista, gazdasági programjában liberális, a Kádár-rendszerrel jogfolytonosságot vállaló ember, meg a konzervatív, aki mélyen vallásos. Neveltetésem, családi hátterem miatt, ha nem is dogmatikus formában, de egyértelműen kötődöm az egyházhoz és a hithez, ez ugyanakkor nem párosul az itthon általában a katolicizmussal rögtön azonosított konzervatív világnézettel. Azaz: csak részben… Számomra is fontosak a helyi közösségek, ahogy a tradíció folytonosságának fenntartása is – ezek valószínűleg konzervatív programelemek. Emberi jogi szempontból a jogvédő, jogkiterjesztő álláspontot képviselem, amit pedig a liberális értékrenddel szoktak azonosítani. A társadalmi szolidaritást sem tartom idejétmúlt dolognak: csak mert az ipari proletariátust a gondjaival együtt exportáltuk Kínába és Indiába, ezek a gondok még léteznek.”

Magyar Kurír