Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (Filep Sándor… 14.o.) Sarusi Mihály Filep Sándor festőművészt mutatja be, aki ősi szerszámmal, ezüstvesszővel készített monumentális – 180 cm x 130 cm-es – képet II. János Pálról. A lapban látható is a festmény, amely imádkozás közben ábrázolja a két éve elhunyt Szentatyát.

A Népszava Szép Szó című melléklete (Az önkorlátozás nem egyenlő az önfeladással 7.o.) Heller Ágnes filozófusnővel készített interjút, aki szívesen fordul a Bibliához, hogy a modern filozófus látványos eszköztárával, kollégái, elődei gondolataival ütköztesse a szöveget és saját elméletét. A tavaly megjelent, Imhol vagyok című könyvét most Sámsonról írt munkája követi. Elmondta: „Sámson a leggyengébb férfi, akit ismerek. De ő a Bibliában az egyetlen kiválasztott, akinek Isten semmit sem ígért az ’áldáson’ kívül, mi több, akihez Isten sosem beszélt. Sámson belülről irányított ember, aki személyes kapcsolatot ápol a láthatatlannal, de mindig csak a maga nevében beszél. Kiválasztottsága titok, azért titok, mert személyes, mert az ő szíve. A Biblia azt mondja, hogy amikor születése titkát Delilának elbeszélte, akkor az egész szívét tárta ki. Isten volt az egyedüli lény, akiben Sámson feltétlenül bízott, akinek soha szemrehányást nem tett. Tudta, hogy igaza van az asszonyokkal szemben, igaza van a filiszteusokkal szemben, Judával szemben. Azonban Istennel szemben, tudta, sosem volt sem joga, sem igazsága. Nem véletlenül idéztem idézet nélkül – Kirkegaardnak, a jütlandi lelkésznek az alapgondolatát. Mert valóban ez volt Sámson alapgondolata is, vagy inkább alapvető hite és pátosza. Ennek az alapgondolatnak a képviseletére lett ő kiválasztva. A szubjektív istenhitre. Feltétlen bizalomra azon Lény iránt, akitől születésekor áldását kapta. Sámson a zsoltárok szellemiségét hordozza. Erős vára neki az Isten. A középkorban – s erre képzőművészeti bizonyítékok vannak – Jézus előképének tartották. A könyvem alcíme Erosz és Tanatosz, ami utal Sámson sorsának egyfajta freudi értelmezési lehetőségére is. Sámson nagyon freudi jelenség.” Heller Ágnes elmondta azt is, hogy Kandel Samu szerettette meg vele egy életre a Bibliát, „amelynek olvasásában mindig gyönyörűségem telik. A bibliai szövegeken való gondolkodás kivezet a hic et nunc imádatába szédült korunkból. Mivel amiről itt szó van, túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, s a nagyon jelenvaló nagyon ősi.” A filozófusnő szólt arról is, hogyan jelenik meg az önkorlátozás a Bibliában: „Az önkorlátozás alapvető kérdés. Ádám és Éva kiűzetésének idején Isten nem ad törvényt az embernek, megnézi, mit kezd anélkül. S mit tesz az ember, amikor egyedül marad? Városokat épít, technikát fejleszt és gyilkolja egymást. Isten kétségbeesik, hogy az emberiség többsége nem jó, s rájuk hozza az özönvizet, Noéval – aki belsejéből vezérelve jó – kivételt tesz, s mondhatni egy genetikai kísérletet folytat, hogy jó embertől származzék a második emberiség. A koncepció csődöt mond, a szerződés, amit Isten Noéval kötött, hézagos. De van néhány fontos momentuma: százhúsz évre maximálja az életkort, és leszögezi, hogy az, aki embert öl, ember keze által vész el. Ezt a szerződést Isten nem a zsidósággal, hanem az emberiséggel kötötte. A második önkorlátozás a Bibliában a Sínai-hegyen történik, a törvényadással, ám nagyon erősen felvetődik a kérdés a Bírák Könyvében is. De ha úgy tetszik, a modern államelméletek is az önkorlátozáson alapulnak, erről szólnak a korábbi társadalmi szerződések is. Magunk hozzuk létre azokat a törvényeket, intézményeket, amelyek korlátoznak minket.”

Magyar Kurír