Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (A média… 14.o.) Varga Klára ismerteti az m2 csatornán április 7-én, nagyszombaton sugárzott filmet, amelyben Dávid Katalin művészettörténész beszélt életéről, munkájáról. A cikkíró kiemeli: a professzor asszony húsvét kapcsán éppen azt fejtegette, „ami a húsvét mondandója is, hogy az ember az örökös ellehetetlenítések közepette is képes lehet arra, hogy újra meg újra talpra álljon, friss ösvényt taposson ki, vagyis a halálból feltámadjon, sorsát ne személyes tragédiaként, hanem isteni adományként élje meg, s a jelekre, lehetőségekre figyelve egyre inkább saját maga legyen. Dávid Katalin élete fordulópontjai kapcsán kereszténységét többek közt azzal hangsúlyozta, hogy elmondta, az évtizedek alatt számos olyan emberrel kötött életre szóló barátságot, aki a kereszténységtől eltérő eszméket vallott, mégis találtak közös értékeket, közös célokat. Baráti körébe olyanok is tartoznak, akik a rendszerváltozás táján az SZDSZ vagy az MDF meghatározó alakjai voltak. Mint mondta, Antall József őt is felkérte arra, hogy képviselőjelölt legyen, de mint a maga útját járó, mindig a maga meggyőződését követő ember, úgy gondolta, nincs helye a parlamenti padsorokban.” Dávid Katalin azt is elmondta a filmben, hogy amikor a hazahozott Szent Korona helyét alakította ki kollégáival, egy pillanatban, amikor senki nem figyelt, lekapta kezéről a kötelező cérnakesztyűt, amely nélkül nem érinthették meg a koronaékszereket az előírás szerint, és a fejére tette a koronát. „Huncut, kislányos mosollyal kommentálta a filmben, hogy akkor úgy gondolta, neki ez jár. S hát az elhangzottakkal nehéz mit kezdeni” – írja Varga Klára.

A Magyar Hírlapban (A nagypéntek wagneri varázsa 20.o.) Németh Judit világjáró Wagner-énekesnő nyilatkozik, aki Bach Máté passiójának mezzo szólamát énekelte a múlt héten Hollandiában, húsvéthétfőn pedig a Parsifal női főszerepét, Kundryt, itthon. A művésznő elmondta: Wagner Parsifalja méltó folytatása a Máté passiónak. „A Parsifalban mindenki a Megváltóra vár. Bűnük nyomasztó terhe alatt roskadozva tévelyegnek a világban. Parsifal még magát sem találja a világban, nemhogy a helyes utat. Öntudatlanul szemléli a fájdalomtól elgyötört Amfortas királyt. Hosszú utat kell bejárnia, míg a ’részvét bölcsévé’ válik. Közismert, hogy Wagner érdekes kapcsolatot létesít Krisztus és Amfortas között. Németh Judit erről kifejtette: „Mindkét esetben egy megkínzott királyról van szó. Mindkettőt ugyanaz a lándzsa sebezte meg és ugyanott. Amfortas egy eltorzított, egy fonák Krisztus. Nem bűntelenül szenved mások bűneiért, hanem éppen ellenkezőleg: a saját vétke miatt a nem vétkesek között. Míg Amfortas sebe a bűn szimbóluma, addig Krisztus sebe az ártatlanság jele. Amfortas meg akar halni, hogy önmagát váltsa meg. És mindvégig tudja, hogy a sebet csak az gyógyíthatja meg, ami okozta. Vissza kell szerezni a Szent Gerelyt, mert annak őrzése rá, a kiválasztottra bízatott. Kiválasztottságának tudata sokkal jobban fáj elbukott állapotában, mint állandóan vérző sebe.” Az általa megformált Kundryról Németh Judit elmondta: „Ez a Heródiásból, Saloméból, Mária Magdolnából és az északi mondakör varázserejű asszonyaiból összegyúrt figura… Wagner legösszetettebb női alakja… A Grál szolgálólánya egyben a Grál ellenségeit is szolgálja. Egyik alakjában a Grál-lovagoknak szolgál, akiket másik alakjában tönkretesz. Skizoid léte elátkozottságának folyománya. Kundry látta Jézust a kereszten, és kinevette. Ez a nevetés nem a gúnyból fakadt. Ezért kell vezekelnie, míg meg nem tisztul.”

Magyar Kurír