Napi sajtószemle

A Hetek e heti címlapján Jézus Krisztus arcképe látható, a képaláírás: A jövő embere? A lapban (14-16.o.) Hack Márta írásának ugyanez a címe, de a szerző immár nem kérdez, hanem állít. A cikkíró kifejti: „A Teremtés Könyvében szereplő ősi ígéret szerint születni fog egy ember, a jövő embere, aki az álnok kígyó fejét összezúzza, a rossztól az embert megszabadítja. A kereszténység legfontosabb ünnepének, a húsvétnak középpontjában ez a személy, a BÉKEKÖTÕ áll, aki a jövőben nyugalmat hoz a földre, és a népek neki hódolnak. A türelmetlen emberiség régóta igyekszik saját választottjaival betölteni az űrt, amelyet Jézus hagyott a földön feltámadása és mennybemenetele után. Volt, amikor politikai messiásokról kellett hinni, hogy ők nyerik meg a békeharcot. Ma inkább a szabad világ alapjának hitt szekularizáció és a közgondolkodást és közízlést meghatározó kultúra igyekszik megrendíteni a Jézusba mint feltámadott Messiásba vetett hitet, de még azt a tiszteletet is, ami általában az emberek részéről megnyilvánul Jézus mint szent, igaz és jó ember felé. Eddig a média általában megelégedett a keresztények vagy az egyház tekintélyének lejáratásával, illetve bibliaellenes előítéletek lelkekbe oltásával. A Krisztus utolsó megkísértése, A Da Vinci-kód és a Jézus sírja című produkciók új korszakot jelölnek: magát Jézus Krisztus személyét és művét támadják meg. A tartalmától kiüresített, céljában eltorzított húsvét békehőse immár bárki lehet.” Hack Márta felidézi azt a többek között Máténál olvasható jelenetet (8,23-27), amikor a Genezáreti-tavon a tanítványok csónakja erős viharba került, s ekkor kétségbeesetten kiáltottak Jézushoz segítségért, aki aztán lecsillapította a vihart. A cikkíró szerint ez a történet akár a kereszténység mai helyzetét is ábrázolhatja. „Mintha az elemek összeesküdtek volna ellene, a kereszténység csónakja erős ellenszélben halad. A külvilág ellenséges eszmeáramlatokkal akarja feltartóztatni a semmi közepén, ahol már nincs part és földi támasz, a cél pedig még messze van. A víz és a csónak úgy aránylik egymáshoz, mint az erős többséghez képest a maroknyi kisebbség. A történet még nem ért véget. Nem dőlt el, hogy a népek tengerén a víz-e az úr, ami bezúdul a hajóba, és ezzel elsüllyesztheti azt, vagy elcsitul-e az ellenszél, ami egyre csak hajtja a hullámokat a küldetését vállalókkal szemben. Európa megválik a zsidó-keresztény gyökereitől, hiszen döntéshozói nem tartják fontosnak, hogy az EU alkotmányában bármilyen utalást tegyenek arra az örökségre, ami ezer éven át a kontinens arculatát és identitását formálta. Amit a politikai színtéren látunk, az az európai elvekről történő lemondás valami homályos békesség érdekében, amiből hiányzik a tartás és a jövőbe vetett hit, mintha Európa örökségében minden csak rút és szégyenletes volna, és nem lenne semmi előremutató, vállalható érték önmaga és a jövő nemzedéke számára.” A cikkíró bemutatja, hogyan próbálják világi és időnként még egyházi személyek is relativizálni, meghamisítani Krisztus személyét, tanítását, áldozatvállalását, ugyanakkor határozottan leszögezi, hogy Jézus feltámadása „azt bizonyítja, létezik egyetlen olyan tárgyalóasztal, amihez Isten és ember leülhet: a szövetség asztala; és van találkozási pontja a mennyeieknek és a földieknek: Jézus Krisztus egyedülálló személye. A keresztények a Békehozót ünneplik minden örömlakomán, amikor testének és vérének egyszerű jelképeit fogyasztják. Akik e köré a tárgyalóasztal köré gyűlnek az emberek közül, szükségképpen egymáshoz is közelednek. A nemzetek, vallások, nemek, kultúrák közötti sok-sok feszültséget csak a Békehozó oldhatja fel, aki új emberré teszi az emberi nem akármelyik képviselőjét.” Cikkének végén Hack Márta megismétli: „A kereszténység útja egyre jobban hasonlít az éjszakai hajózás történetére. A történet azonban jól végződik, mivel a viharban csak egy a lényeg, hogy a csónakban a Mester ott legyen.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Balavány György Harmadik parancsolat címmel idézi fel Fábry Sándor közelmúltbeli, Nap-keltében történt szereplését, kiemelve, hogy miután „pirosra pofozta a kormány sajtómunkásait, kétszer is említett bibliai dolgokat: először arra utalt, hogy Orbán Viktort oly konok gyűlölettel támadják az úgynevezett baloldalon, ahogy Krisztusra kiáltottak Feszítsd meg!-et… Fábry egyik vallatója, Bakács Tibor Settenkedő rögtön ugrott is, „ne már, Sándor, a jobboldal folyton bibliázik, hát hogyan jön össze Krisztussal Orbán Viktor! –, s az utóbbi nevet úgy köpte ki, mint valami íze vesztett rágógumit.” A cikkíró leszögezi: „Nem is Fábry Sándor a lényeg, hanem az, amit Bakács kifogásol benne. Egyre harsányabban követelik a balliberális oldalon, hogy az eltérő világnézetűek ne emlegessék Jézust, a Bibliát, a szenteket és az angyalokat, hiszen nincs hozzá kellő Jézus-, Biblia-, szent- és angyalismeretük, valamint erkölcsi alapjuk: a konzervatív oldal Tartuffe-ök hada, akik otthonaikban a feszület mellett aranyrámás Orbán-képet tartanak, házi oltáruk szekrénykéjében pedig Molotov-koktélok keverednek nyilas-relikviákkal, s mindez főként azzal együtt bosszantó, hogy nincs is Isten.” A cikkíró leszögezi: a liberális ideológia és a totalitárius bolsevik eszme is programszerűen istentelen, „viszont az már különös csavar a történetben, mikor félteni, óvni kezdik a vallást és a hitet a keresztény-konzervatív eszmét vallóktól, sőt magától az egyháztól is. Képesek akár teológiát végezni, hogy hitelesebben gyalázhassák az egyházat, s azt mondhassák: a konzervatívok szájából ki kell venni a Szentírás citátumait. Ezt halljuk a baloldal olyan szócsöveitől, mint Bakács, vagy a Fábry-ügy kapcsán is megszólaló Gábor György, illetve Buda Péter, Majsai Tamás.” A szerző leszögezi: „Az egyház szégyene nem az, ha politizál, hanem az, ha nem teszi. Amelyik egyház nem mer politizálni, küldetését tagadja meg: hiszen azt a Jézust kell képviselnie, aki szereti az embert, s közben gyűlöl minden hamisságot és devianciát. Ha pedig a konzervativizmus megfeledkezne a Bibliáról, azzal a gyökereit, vagyis a keresztény hagyománytól örökölt ember- és világképét tagadná meg. Ám minden sötét hatalomnak vannak házi teológusai, akik gazdájuk szolgálatába állítják az igét. Az Ószövetség feljegyzi, hogy a régi Izraelnek is voltak istentelen királyai, akik hamis prófétákat tartottak udvarukban. Ilyen hamis próféta volt Hananiás, Sedékiás, vagy Aháb. Amint felmerül valami spirituális kérdés, rögtön feltűnik a kormányhű magyar médiában is egy-egy ilyen magyar férfiú hangja és arca, és ami még rosszabb, a véleménye. Bakácsé, aki azért kisprófétának számít, vagy Budáé, Majsaié. De főleg Gábor Györgyé, aki a Gyurcsány-kormány tanácsadója volt, jelenleg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense. A balliberálisok számára ő a fő illetékes vallási kérdésekben, sőt ő akarja kereszténységre tanítani a jobboldalt is. S közben tudálékos politikai dolgozatai nem szólnak többről, mint a konzervatívok és a történelmi egyházak mocskolásáról.” A cikkíró figyelmeztet: a hívők, a hitetlenek, a konzervatívok, liberálisok és buddhisták számára egyaránt szükség van a kegyelemre. „A húsvéti kérdés nem az, hogy kik vagyunk, hanem hogy melyik oldalon állunk. Egy istentelen, sötét hatalom oldalán, amely csúfol és támad mindent, ami szent és igaz, vagy annak az oldalán, aki legyőzte a halált. Mert a feltámadás azt jelenti, hogy a sötétség és a halál uralma csak látszat. A jeruzsálemi napkeltekor, mikor elgurult a sír szájától a kő, a sötét hatalom halálos sebet kapott: kegyelemdöfést. Összeomlik rövidesen. Nem érdemes mellette kitartani. A feltámadás azt jelenti: ne féljetek! Mert azt jelenti, tavasz lesz, béke – örökké.”

A Magyar Hírlap ( 5.o.) Templom…beszámol arról, hogy római katolikus temploma lesz Újpalotának. A lakótelepi környezetben 2008-ra elkészülő modern épület nemcsak szakrális, hanem közösségépítő, szociális és karitatív szerepet is betölt majd. Az 500 millió forintos építkezés várhatóan az év második felében kezdődik – közölte Hajdú László polgármester. A ma 35-40 ezer lelket számláló panelházas lakótelep mértani középpontjában, a XV. kerületi önkormányzat által felajánlott telken épülhet fel a templom.

Magyar Kurír