Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (6.o.) Szabó Palócz Attila Karol, az ember, aki pápa lett és a máshová irányított golyó címmel emlékszik a ma két esztendeje elhunyt II. János Pál pápára. A cikkíró kiemeli: „Meghalt a király, éljen a király – mondták régen. Noha II. János Pál távozása után annak rendje és módja szerint választottak új pápát XVI. Benedek, azaz Joseph Ratzinger személyében – akinek az érdemeit és jelentőségét nem is áll szándékomban elvitatni –, mégis: ha kiejtjük azt a szót, hogy pápa, még ma is szinte mindenki Karol Wojty³ára gondol: Így hát: meghalt a pápa, mégis éltetjük őt. A legkülönbözőbb módokon.” A liberális lap idézi Piotr Adamczyk lengyel színészt, a Karol, az ember, aki pápa lett című film címszereplőjét, aki egy korábbi interjúban mesélt a találkozásairól II. János Pál pápával: „Szerencsém volt, mert gyermekként láthattam először első lengyelországi útján. A tömegben álltam, és emlékszem, anyám meg akarta mutatni a pápamobilt, amint elhaladt az utcán. De túl nehéz voltam, hogy ölbe vegyen vagy felemeljen. És túl kicsi ahhoz, hogy lássam a pápát, mivel rengetegen voltak. Így csak az emberek lábát láttam. Ezért megpróbáltam átvergődni a tömegen, átmentem a rendőrkordonon is. Talán gyermeki képzelgés, de úgy emlékszem, a pápa megáldott. Mosolygott, amint meglátta a kisfiút az utcán. Utána úgy éreztem magam, mint akit kitüntettek.” Egy másik találkozásuk alkalmával Adamczyk már a szerepre készült: „A legutolsó és legfontosabb találkozásom az volt a pápával, amikor megtudtam, hogy filmet forgatunk róla. Emlékszem, amikor a trónjához léptem, Dziwisz érsek megállított, és elmondta neki, hogy én vagyok a színész, aki Karol Wojty³át alakítja egy filmben. Talán ez volt az a pillanat, amikor a pápa megtudta, hogy ezt a filmet el fogjuk készíteni. Rám mosolygott és a szemembe nézett. Mintha csak azt gondolta volna: micsoda ötlet rólam filmet készíteni?! Megkopogtatta a fejét, én meg nevetni kezdtem, és azt mondogattam, milyen boldog vagyok. Valóban a fellegekben jártam. Szokatlan érzés volt a pápa közelébe kerülni. Erőt és energiát adott, meg hitet, hogy ha engem választottak, én vagyok a legmegfelelőbb.”

A Népszabadságban (8.o.) Sárközy Júlia Visszatér a latin nyelvű mise? címmel egy mondatban szintén megemlékezik II. János Pál két évvel ezelőtti haláláról, s úgy véli, hogy az utódjává megválasztott XVI. Benedek eddigi pápaságának „gyenge pontja a külpolitika.” A lap római tudósítója figyelemre méltónak tartja, hogy a Vatikánban március 29-ére meghirdetett izraeli–szentszéki csúcstalálkozót a jeruzsálemi delegáció az utolsó pillanatban lemondta. Sárközy emlékeztet rá: „Megválasztása után Izrael az elsők között hívta meg az új egyházfőt, és mindkét fél fordulatban reménykedett. A viszonyt azonban már 2005 nyarán fagyossá tette a terrorizmusról mondott beszéd, amelyből a pápa a palesztin halottak mellől kifelejtette az öngyilkos terroristák izraeli áldozatait. „A ’félreértés’ tisztázódott, a szentföldi látogatásról viszont azóta sincs szó. Hasonló diplomáciai hiba volt Mohamed regensburgi jellemzése, amelyet nem sokkal később a törökországi látogatás is csak a felszínen csitított el. A II. János Pállal kialakított muzulmán–keresztény béke láthatóan véget ért.” A cikkíró megemlíti a Wielgus-ügyet is, hangsúlyozva: „Azóta sem derült ki, mennyire volt informált Wielgusról a pápa, avagy tényleg zavarba került-e a mit sem tudó vatikáni vezetés. Hiába dolgozott Joseph Ratzinger harminc éven át a Vatikánban, pápaként mégsem sikerül hatékonyan működtetnie a Szentszék diplomáciai-politikai gépezetét.” Sárközy arra is kitér, hogy a római nyomdákban már megkezdték Szent V. Piusz latin nyelvű misekönyveinek újranyomtatását, „noha még nem tudni, milyen formában akarják visszavezetni a XVI. századi misehagyományt, amelyet a II. Vatikáni Zsinat reformja 1969-ben a nemzeti nyelveken celebrált szertartással helyettesített. Kétszeres újdonságról van szó: az egyház nemzetközi nyelve ismét a latin lehetne. A többnyelvű egyházi szertartások helyett a főbb imák és énekek is latinul szólnának. De a latin a zsinat előtti, tridenti rítus szabad celebrálását is jelentené, az oltár felé forduló pappal, amelyhez ma püspöki engedély kell. A pápai dokumentum már hónapok óta készen áll, publikálását a kúria és a francia egyház ellenállása késlelteti” – írja a Népszabadság római tudósítója.

Ugyancsak a Népszabadság (Beiktatták… 8.o.) és a Magyar Nemzet (Nagyhéti… 8.o.) is beszámol arról, hogy tegnap, virágvasárnap, beiktatták hivatalába az 57 éves Kazimierz Nycz püspököt, Varsó új érsekét.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Az örök példakép… 5.o.) Ballai Attila és Novák Miklós számolnak be arról, hogy tegnap az Aranycsapat legendás kapitányának, a tavaly novemberben elhunyt Puskás Ferenc születésének 80. évfordulóján avatták fel a róla elnevezett felcsúti futball-akadémiát, amelynek alapítója Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, volt kormányfő. A tudósításból kiderül, hogy a megnyitón Spányi Antal székesfehérvári és Szabó István református püspök osztottak áldást. A két szerző szerint „Egyházi méltóságok ilyen célú invitálása manapság ismét szokásos, sőt talán divatos, ám a két püspök egyaránt eredeti gondolattal adott bővebb értelmet a hagyományos feladatnak.” Spányi Antal hangsúlyozta: „Virágvasárnapot, Krisztus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük. Ám azt is tudjuk, az örömből milyen rövid idő alatt lehet bánat. Aki ma hozsannát mond, az holnap már feszítsd meg!-et kiált. Mily sokan vannak, akik ígéretesen kezdik pályájukat, ám nem tudják beteljesíteni a bennük rejlő ígéretet.” Szabó István kezében egy futball-labdát tartva mondta: „Platontól tudjuk, a gömb a legtökéletesebb alakzat. Aki gólt akar rúgni, annak magának is tökéletesnek kell lennie. Küzdelem a szabályok szigorú betartása mellett, ezt a közös játékot jelenti az emberiségnek a labdarúgás.”

Magyar Kurír