Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (16.o.) Csángó Bogdán Tibor cikkében próbál válaszolni a címben föltett kérdésre: Kinek kellenek a csángók? A szerző a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Koordinációs Irodájának vezetője, a Csángó Tükör című folyóirat főszerkesztője. Írásában kifejti: habár a csángókat tömegével hívják Olaszországba olyan vonzó ajánlatokkal, mint a biztos munka, szállás és vallási közösség, ez a nemesnek tetsző gesztus mégis tisztességtelen alapokon nyugszik. A szerző úgy látja: a tradíciók konzerválása és átadása érdekében voltak sikeres megmozdulások, de a csángómagyarság jövőjének alakulása nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. A cikkíró figyelemre méltónak tartja, hogy a migrációról szóló fontosabb konferenciákon mindig jelen van a jászvásári püspök, akinek a közbenjárására a csángók újabb támogatásokra tesznek szert. „Jelentős könnyítéseket sikerült elérniük a banki kölcsönök és a lízing területén. Így, egyesztendei munka után a csángók lízingelt autókkal látogatnak haza, két-három évi munka után már lakást vásárolnak azok, akiknek folyamatosan van munkájuk. A Romániában vásárolt ingatlanok értékét kezdetben felverték a hazalátogató csángók, most már eladással küszködnek, mivel a fenntartással megbízott rokonok nem tudják ezt hosszú távon biztosítani. Azokat a terveket, hogy majd otthon építkeznek olasz pénzből, kiváltották azok a könnyebben megvalósítható álmok, amelyek arról szólnak, hogy a családnak abban az országban van a helye, ahol az apa dolgozik. Ezért az eddig otthon hagyott gyerekeket is kiviszik Olaszországba, hogy egyesülhessen a család. A román közösségeket építő papok vagy előttük tapossák ki az utat, és térképezik fel a lehetőségeket, vagy ha szükséges, akkor a nyomukban vannak, hogy az egyébként mélyen vallásos csángóknak a lelki igényeit kielégítsék. Az otthon maradottakra is hatással vannak a következmények. Az egyház terve, hogy a magyar nyelvet mint anyanyelvet kérvényezők mondjanak le erről a lehetőségről az olasz nyelv javára, mert ez a jövő. Nagy esélyük főleg azokban a falvakban van, ahol a magyar nyelvű oktatás bevezetése nem lett népszerű, vagy még el sem kezdődött. Egy papi ajánlólevél többet ér akár egy diplománál is… A következő tervük az, hogy olasz nyelven is tartsanak misét, ha már a gyerekek tanulják a nyelvet az iskolában. Ilyen jól előkészített, a csángómagyarság ellen elkövetett szabotázzsal még nem találkozhattunk. Ez egy jól kitervelt folyamat része, és világosan mutatja, hogy a román nemzeti tudat maximális hatóerővel működik – vagyis inkább csökkenjen a népesség, de növekedjen a románság országon belüli aránya –, és tartogat még meglepetéseket.” A cikkíró megállapítja, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen, a határon túli magyarok támogatására vonatkozó program igyekszik segíteni a szülőföldön való boldogulást, a Szülőföld Alap. Egyúttal felhívja a figyelmet, hogy kihalt falvakat láttunk már Magyarországon, s bármennyire szomorú és elképzelhetetlen, ez a sors vár Csángóföldre is. Ugyanakkor megoldások mindig vannak: „Talán az összefogás és az információk akadálytalan áramlása hiányzik. A kitelepítések gondolatának korszaka bukkan majd fel újra? Ha már fogy a magyar, akkor a megoldások közé kell sorolni a csángókat is, mint egy lehetséges megoldást? Kinek kellenek a csángók?”

A Magyar Nemzetben (15.o.) Kiss Gy. Csaba Klissza hős védőjének emléke címmel számol be arról, hogy Fiume fölött, a tersattói Szűzanya kegytemplomában március 11-én vasárnap tartottak hálaadó szentmisét Petar Kruzic emlékére. A cikkíró szerint a horvát vitézt méltán számíthatjuk a végvári küzdelmek jeles katonái, Dobó István, Szondi György, Jurisics Miklós és mások sorába. Az emlékmisét Mile Bogovic gospic-zenggi püspök celebrálta. Abban a templomban, ahová a városból a híres hatszáz fokú lépcsősor vezet, amelynek alsó részét még 1531-ben – hat esztendővel hősi halála előtt – Petar Kruzic kezdte építtetni. Négyszázhetven évvel ezelőtt adta ugyanis életét a támadó törökök elleni harcban a horvát várkapitány. Kiss Gy. emlékeztet rá, hogy a néhány kilométerrel Spalato fölött egy sziklaszirten emelkedő vár fontos szerepet játszott közös történelmünkben, ide menekült 1242-ben a tatárok elől IV. Béla, itt született leánya, a későbbi Szent Margit. Mile Bogovics püspök szentbeszédében hangsúlyozta, hogy Petar Kruzic nemcsak Horvátország, hanem Európa és a kereszténység védelmében is áldozta fel életét a török elleni harcban.

Magyar Kurír