Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (30-31.o.) György Zsombor Exodus címmel készített kétoldalas összeállítást arról, hogy másfél millió ember hagyta el az utóbbi évben a háborútól és anarchiától szenvedő Irakot. A menekültek csaknem fele keresztény, akik főleg a szomszédos Szíriában leltek menedéket. A cikkíró kiemeli: a kaldeusokat, maronitákat, koptokat és társaikat azonban nemcsak itt, hanem szerte az iszlám világban egyre több támadás éri, képviselőik pedig lassan kiszorulnak minden hatalmi pozícióból. A keresztények mind több támadást kénytelenek elszenvedni. „Az egyiptomi koptok hivatalos becslés szerint ötmilliós, egyházi szerint 11 milliós közössége egyelőre viszonylagos biztonságban van, ám tagjai az államigazgatásban igen ritkán kapnak megfelelő állásokat. Ugyanerre panaszkodnak az Izraelben élő keresztény arabok is. A harminc-negyven százalékban keresztények lakta Libanonban jelenleg rendkívül bizonytalan a helyzet: a tavaly nyári háború óta a Hezbollah pozíciói erősödtek, s bár törvény garantálja az állam élén a keresztények által betöltendő vezető tisztségeket – így az államfő posztját –, a szélsőségesek erősödése miatt egyre több keresztény hagyja el a cédrusok földjét is. 2005-ben százezren döntöttek úgy, hogy inkább Európa felé veszik az irányt, s persze várható, hogy az összlakossághoz viszonyított arányuk csökkenése miatt előbb-utóbb a hivatali funkciókból is kevesebb jut majd Krisztus követőinek. A tíz százalékban keresztények lakta Szíria befogadó ország, a hatalom szekularizált, ám az ellenzéki iszlamisták egyre hangosabbak. Sokkal rosszabb a helyzet Ciszjordániában, Betlehem környékén, ahol mára alig maradtak keresztények. A szegénység, a folyamatos fenyegetettség és a rendre megismétlődő merényletek miatt talán nincs is olyan közöttük, aki ne gondolna arra, hogy végleg elhagyja ősei földjét.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (33.o.) Fáy Zoltán Madonnák könnyei címmel számol be arról, hogy Srí Lanka szigetének tamilok lakta északi részén, a jaffnai kórházhoz vezető út mentén a közelmúltban egy magánlakásban könnyezni kezdett Szűz Mária szobra. A véres könnyeket hullató Madonnát azonnal a közeli Keresztelő Szent János-templomba szállították. Az illetékes püspök, Thomas Soundaranayagam nem nyilatkozott a különös eseményről, de hosszú ideje mindent megtesz, hogy felhívja a világ figyelmét arra a válságra, amely a térséget sújtja. A cikkíró emlékeztet rá, hogy könnyező Szűz Mária-kép vagy szobor nemcsak a távoli Srí Lankán van, hanem szerte a nagyvilágban, nem is egy. Az egyik legismertebb hasonló jelenség a szicíliai Siracusában történt 1953 augusztusában. A nehéz gazdasági helyzetben lévő térségben egy egyszerű és nem különösebben vallásos házaspár, Angelo Jannuso és felesége, Antonietta Quisto otthonában történt a csoda. A súlyosan beteg, szülés utáni görcsöktől szenvedő és ideiglenesen a látását is elvesztő asszony végső kétségbeesésében fohászkodott az ágyuk fölött függő egyszerű gipszöntvényhez, amikor fájdalmai elmúltak, látását visszanyerte, és ugyanakkor érezte a ráhulló könnyeket. Az öntvényt hamarosan a rendőrségre szállították, mert szélhámosságot gyanítottak, és az egyre növekvő tömeg rendészeti gondokat is okozott. A Madonna közben folyamatosan ontotta a könnyeket, s a rendőrök sem tehettek mást, minthogy letérdeltek a dombormű előtt. Ettore Baranzini érsek a tartomány egészségügyi hivatalát kérte fel a könnyek megvizsgálására. A hivatal megállapította, hogy a domborművön felfogott folyadék emberi könny. A vizsgálat idején, 1953. szeptember 1-jén volt a Madonna utolsó könnyezése. A dombormű ma már a Santuario altemplomában van. Fáy Zoltán emlékeztet rá, hogy a történelmi Magyarország területén több mint tíz olyan kegykép és kegyszobor – illetve ezek másolata – található, amelyekről különféle feljegyzések – vagy a kegyes hagyomány – tanúsítják, hogy könnyeket hullatott. A legismertebb a máriapócsi kegykép, amelyik 1696. november 14-től december 8-ig hullatta könnyeit. A szerző arra is kitér, hogy bár az egyház nem ismeri el a jánoshidai könnyező Madonnát, és nem tekinti kultuszhelynek, ez is említésre méltó, hiszen alighanem ez a napjainkhoz legközelebbi ilyen jellegű esemény Magyarországon. A fatimai szobrot 2001. szeptember 13-án helyezték el egy zárt fülkében a hajdani plébános, Sebestyén Albert sírján, és a temetőben imádkozók 2003. március 15-én vették észre a kegyszobor elváltozásait: jobb szemhéja a képeken felduzzadtnak látszik, és szeméből azóta is látható sárgás színű folyadék csorog. Hogy mi lesz a szobor sorsa, egyelőre nem tudni: a Jász–Nagykun–Szolnok megyei településről Egerbe szállították, hogy alaposabb vizsgálat derítse ki a történteket.

Magyar Kurír