Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (Keményen bírál… 9.o.) idézi Miloslav Vlk bíborost, prágai érseket, aki a weboldalán közzétett írásában élesen bírálta Václav Klaus cseh államfőt és Pavel Dostál volt kulturális minisztert. A főpásztor szerint a mai áldatlan helyzetért Pavel Dostál a felelős, de felelősség terheli Václav Klaust is, mert annak ellenére aláírta az egyházi törvény módosítását, hogy a katolikus egyház és a szenátus is ellenezte.” Vlk bíboros figyelmeztetett: „A cseh állam és a katolikus egyház viszonya csak akkor jön rendbe, ha az állam visszaszolgáltatja az egyháznak a kommunista rendszerben elkobzott vagyonát, a kormány pedig felhagy az egyház elleni intézkedéseivel. A cseh katolikus egyház jelenleg függ az állam pénzétől, és ez veszélyezteti a vallásszabadságot. Az egyház szeretné visszakapni egykori vagyonát, hogy saját gazdasági modellt alakítson ki. Ráadásul a hivatalos állami propaganda is azt próbálja elhitetni az adófizetőkkel, hogy az egyházakat is ők fizetik. A valóságban az állam visszatartja az egyház vagyonát, s a nyereségéből csak nagyon kis részt juttat az egyháznak.”

A Népszabadság (Egyházi szigorítás… 8.o.) beszámol arról, hogy a szlovák kormány igent mondott arra a képviselői indítványra, amely azt célozza, hogy a bejegyzetlen egyházak és vallási közösségek csak abban az esetben nyerhetnek hivatalos bejegyzést, ha híveik száma – hivatalos aláírásokkal bizonyítható módon – eléri a húszezret. Ha a parlament is megszavazza, akkor csak az ennek megfelelően bejegyzett egyházak és vallási közösségek nyernek létjogosultságot arra, hogy vezetőik tiszteletdíjához, közösségi épületeik, iskoláik fenntartásához állami támogatást igényeljenek.

Hazai hírek

A Magyar Demokratában (34.o.) Hankó Ildikó Tu es Petrus címmel reagál arra az általunk már többször is közölt hírre, hogy a világ egyik legrangosabb angol nyelvű havi képes folyóirata, az Inside the Vatican összeállítása szerint Erdő Péter bíboros prímás a negyedik legbefolyásosabb személy a katolikus egyházban. Hankó rámutat: „A toplista negyedik helye mértékadó egyházi személyek véleménye szerint Erdő Péter személyi kvalitásainak tudható be… Igazi tudós pap, a szó legnemesebb értelmében, emellett vidám, barátságos ember. Tehetségét talán székelyföldi őseitől örökölte. A háromszéki Gelence a Világörökség része, csodálatos XIII. századi freskókkal díszített falai, kazettás mennyezete és rovásírásos szentségtartója révén. A Szent László-legenda falra festett története magában hordozza a magyarság korai kereszténységet elfogadó hűségét is. Talán néha megjelenik Erdő Péter bíboros gondolataiban is a festői szépségű erdélyi falu és vallásos népe, amelynek üzenete bekódolódott a magyar katolikus egyház vezetőjébe, mutatva a nemzeti és keresztény utat ebben a megzavarodott világban. Habitusa, tehetsége, egyéb kvalitásai mértékadó szakértői források szerint ’pápaképessé’ is válhat a magyar bíboros prímás. Nem kötelezte el magát egyik egyházi irányzat mellett sem, mert számára a lényeg a hit és az egység.” Hankó Ildikó emlékeztet arra is, hogy Erdő Péter jelmondata: „Inito non erat nisi gratia – Csak a kegyelem.” A cikkíró hozzáteszi: „Valóban, csak erre számíthat az egyes ember, az ország és a világ. E nélkül soha nem lesz megbékélés, soha nem találjuk meg a járható utat.”

A Magyar Nemzet („Én meghívást kaptam az Úrtól” 5. o.) közli, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából február 24-én szombaton délelőtt 11 órakor az idén 80. évébe lépő Kerényi Lajos piarista atya, a budapesti Szent Kereszt-plébánia plébánosa veheti át a Parma fidei – A hit pajzsa díjat. A kitüntetést immár hatodik alkalommal Mádl Dalma adja át az atyának a XI. kerületi Szent Margit Gimnázium dísztermében, köszöntőt mond Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi és vallásügyi bizottságának elnöke. A polgári napilap emlékeztet rá: „A krisztusi család kialakítása, az ehhez szorosan kapcsolódó ifjúsági lelkigyakorlatok története több mint egy emberöltőre tekint vissza. A 70-es évek elején Kerényi Lajos piarista atya vezetésével indult az a magvetés, amely azóta bőséges termésbe fordult. Az akkor üldözött rendszeres találkozóknak Kismaroson, majd Nagymaroson több ezer fiatal volt a részese. A valamikori fiatalok ma már komoly felnőttek, de most is aktívan segítik a lelkigyakorlatok évenkénti létrejöttét.” Kerényi Lajos atya a lapnak elmondta: az hajtotta és hajtja őt, hogy az ifjúság „kapjon lelki táplálékot, hitet, valamint a magyarság és a kereszténység tudata ne vesszen ki. Ez a tevékenység nem volt hiábavaló. Bár a mai ifjúság csaknem 70 százaléka ateista, nem kap erkölcsi nevelést, de a kovásznak nem soknak, csak jónak kell lennie. Mi ezt a kovászt érleljük ma is. Kegyelmi szempontból felvirágzás előtt állunk. Magyarországra az ördög betetette a lábát. De nem kell elkeseredni, pánikba esni, mert az emberek ezt nem bírják elviselni sokáig. Mint újságíró, ön a gyűlölködés elterjedését látja, én pedig azt látom, amit a kinyilatkoztató Szentlélek így fogalmaz meg: „ahol sok a bűn, túlárad a kegyelem.” Nemrégiben gyalázkodó, istenkáromló férfiak közé kerültem, és az egyik melós azt mondta nekem: „Tisztelendő úr, ne vegye zokon! Mert zuhanó repülőben nincs már ateista.” A végén az Úristen eléri, amit akar. Nem hiába halt meg értünk.

A Heti Válaszban (18-19. o.) Szőnyi Szilárd Vallásháború című cikkében kiemeli: „Új fejezetéhez érkezett a hazai vallásháború: balliberális szerzők minden eddiginél hevesebb össztűz alá veszik az egyházakat és a Fidesz hitvalló politikusait, elsősorban Orbán Viktort és Balog Zoltánt. Míg korábban jobbára a felekezetek közéleti szerepét, és vélt vagy valós eltévedéseit bírálták, most – a nem ritkán gyalázkodásig fajuló kritika – már a hit lényegét is érinti.” Szőnyi figyelmeztet: „Ahol a Fidesz vezetőjét „vallásvigéc újdondásznak” Semjén Zsoltot „Krisztus-kufárnak” nevezik (Majsai Tamás), s „vallási fanatikusnak” tartják Orbánt és Balogot (Buda Pétert) –, ott nehéz a párbeszéd. Ha valaki az ’50-es éveket idézve a klérus hataloméhségéről (Csányi Vilmos), templomi hókuszpókuszról szónokol, és az istenhitet párhuzamba állítja az epilepsziával (Váncsa István), azzal nehéz mit kezdeni.”

Magyar Kurír