Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (9.o.) A válság a Vatikánt sem kímélte címmel közli, hogy hiánnyal zárta a 2009-es költségvetést is a Vatikán, de a deficit a költségcsökkentési intézkedések hatására 7,81 millió euróra mérséklődött a 2008. évi 15,3 millió euróról. A lap kiemeli: a katolikus közösség 2009-ben összesen 82,5 millió eurót adományozott közvetlenül a Szentszéknek, 2008-ban még 75,8 millió euró „péterfillér” gyűlt össze a perselyekben. A legbőkezűbb hívők az Egyesült Államokban, Olaszországban és Franciaországban élnek. A Népszabadság megjegyzi, hogy a Vatikán 2009-ben már a harmadik egymást követő évben zárt hiánnyal.

Ugyancsak a Népszabadság (7.o.) Vallási… hírt ad arról, hogy több száz vallási elöljárót fognak alkalmazni ősztől a teheráni iskolákban a nyugati befolyás és a belső ellenzék leküzdése érdekében. Az iráni oktatási minisztérium helyettes vezetője szerint a vallási oktatók „a tisztek szerepét töltik majd be egy ideológiai háborúban.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (16.o.) „Van egy gazdag Istenem” Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy az Év Segélyszervezete címre jelölték őket az amerikai Conrad N. Hilton Alapítványnál. Elmondta: nemcsak a segélyezés mértéke, összegszerű nagyságrendje a fontos, hanem kiemelt jelentősége van annak is, hogy az emberek reményt és szeretetet kapjanak. A magyar Baptista Szeretetszolgálat az egyetlen külföldi segélyszervezet, amely legálisan működhet Észak-Koreában. Szilágyi Béla felidézte: „1996-ban láttam egy híradót az országban pusztító árvizekről és más természeti katasztrófákról, láttam az éhező gyermekek arcát, megmutatta magát a szükség. Vadidegenként, az utcáról becsüngetve felkerestem az akkor még működő budapesti nagykövetséget, és elmondtam, hogy egymillió dollár értékben szeretnénk segélyt vinni a szükséget látók számára. A nagykövet megkérdezte: ’Van önnek ennyi pénze?’ ’Nincs’ – válaszoltam. „Van ilyen értékben rendelkezésre álló árukészlete?’ ’Nincs, de van egy gazdag Istenem, aki ide küldötté és azt ígérte, hogy ez a segély el fog jutni Észak-Koreába’ – mondtam. Megkérdeztem, imádkozhatom-e ezért, majd a nagykövetség vörös színre festett dísztermében a nagy vezér, Kim Ir Szen és a kedves vezér, Kim Jong Il fényképe alatt felemelt kézzel, jó hosszan, hangosan imádkozva kértem Istent, tegye lehetővé, hogy az ő ígérete szerinti segélyt összegyűjthessük és eljuttathassuk az országba. Három hónappal később az egymillió dollár értékű segélyszállítmány útnak indult Észak-Koreába.”

Magyar Kurír