Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8.o.) A pápa párbeszédre szólított fel címmel számol be arról az általunk már közölt hírről, hogy XVI. Benedek tegnap egy több vallás képviselőiből álló nemzetközi küldöttséget fogadott, s felhívta a zsidókat, a keresztényeket és a muzulmánokat, hogy mélyítsék el párbeszédüket, kölcsönösen tiszteletben tartva különbözőségeiket.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (A félreértett… 10.o.) Ryszard Legutko lengyel filozófus nyilatkozik, akinek a közelmúltban a Demokrácia csúfsága címmel jelentek meg Magyarországon is válogatott esszéi. Az egykori ellenzéki szerkesztő, aki ma a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) színeiben a szenátus alelnöke, úgy látja, Európa szellemileg és lelkileg is elfáradt. Leszögezte: „Nem hinném, hogy a modern gondolkodásúak építik a jövőt, míg aki a múlttal foglalkozik, az retrográd lenne. Engem rendkívül irritálnak azok a magukat modernizálóknak tartók, akik úgy vélik, hogy csak úgy lehetünk időszerűek, ha elfelejtjük a múltat. Úgy látom, a modern gondolkodás eme alapfeltételét ’sikeresen’ teljesítettük, csak valahogy a sikereket nem látom. A lengyel társadalomban továbbra is rendkívül erősen jelen van a metafizika. Mi még sokkal frissebben viszonyulunk Európa gazdag örökségéhez, tehát sokkal gyorsabban, érzékenyebben is reagálunk ezekre. Nálunk azért élnek még olyan lovagi erények, mint a becsület, az önfeláldozás vagy a bátorság, amelyek egyértelműen hiányoznak a nyugati társadalmakban. Mi még sokkal közelebb érezzük magunkhoz az őseinket, apáinkat, nagyapáinkat, és sokkal inkább tudatában vagyunk annak, hogy az életünk nem a születésünkkor kezdődött. A metafizikai elemről jut eszembe: nem is olyan régen beszélgettem egy német értelmiségivel, aki kifejtette, hogy ateista, nem jár a templomba, a hit egyáltalán nem érdekli, mégis, ha Lengyelországban látja az utcán a sok papot, szerzetest, apácát, mindjárt jobban érzi magát. Eszébe jut ugyanis, hogy az emberi létezésnek bizonyos, Németországban már kivesző körei még léteznek.”

A Magyar Hírlap (A besúgómúltat… 9.o.) beszámol arról, hogy a katolikus papok és az egykori kommunista állambiztonsági hivatal kapcsolatait vizsgáló bizottság létrehozását javasolta Miloslav Vlk prágai bíboros-érsek. A lapnak nyilatkozik Vít Hlousek politológus: „Vlk érsek kezdeményezésének közvetlen előzménye az azóta lemondott varsói érsek, Stanis³aw Wielgus körül kialakult botrány. A cseh katolikus egyházban eddig nem voltak ilyen drámai lelepleződések, annak ellenére, hogy papokat vádoltak már meg azzal, hogy együttműködtek a titkosszolgálatokkal. Az egyház konzervatív intézmény, időre van szükség ahhoz, hogy rendezze belső ügyeit. Az egyház szempontjából ez nagyon bonyolult kérdés. Meg akarják ismerni a múltat, de arra még nem állnak készen, hogy ezt a nyilvánosság előtt is megbeszéljék, és kiemeljék a papságból a beszervezett személyeket. A most javasolt bizottság is inkább történészi munkát végez majd, hogy általános képet adjon a történtekről. Nem az a célja, hogy büntessen.” A politológus szerint az átlagos cseh állampolgár nem igazán foglalkozik a múlttal, a gazdaság jól működik, a csehek pedig inkább a jelennel törődnek. Sokkal jobban érdekli őket a jólétük, mint a múltjuk, éppen ezért a leleplezéseket is meglehetősen közömbösen fogadják.
Az üggyel a Magyar Nemzet (Cseh… 9.o.) is foglalkozik. A polgári napilap becslésekre hivatkozik, amelyek szerint a cseh katolikus klérus soraiban máig tucatszámra találhatók vezető személyiségek, akik a kommunista titkosrendőrség (STB) fennmaradt nyilvántartásaiban ügynökként szerepeltek.

Hazai hírek

A Hetek (6–7. o.) Orbán hite című összeállítása felidézi: „Vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe? – tette fel a kérdést 1991-ben az Országgyűlésben Orbán Viktor, amikor az egyházak költségvetési támogatása ellen érvelt, ám két ciklussal később már az általa épített Isten országáról beszélt adventi hallgatóságának. A jobboldal első emberének magánéletében beállt fordulatot nincs jogunk megkérdőjelezni, nagy kérdés ugyanakkor, hogy – az egyik lehetséges forgatókönyv szerint – a pártjában kialakult feszültség elől esetleg a KDNP-be menekülő Orbán retorikájában milyen szerepet játszik a politikai kereszténység?” A lapnak többen is nyilatkoznak. Debreczeni József politológus szerint „Orbán miniszterelnökként még ’hideg fejjel’, tudatosan használta politikájában a vallási elemeket, később azonban a 2002-es vereség után egyfajta fanatikus hit felé mozdult el: egyre erőteljesebben jelentek meg beszédeiben a vallási motívumok. A vereséget például egyfajta próbatételnek fogta fel, amelynek magasabb rendű értéke van. Vereséget szenvedtünk, de nem győztek le minket…, a sok pénz legyőzte az igazságot… A nemzet nem lehet ellenzékben – igyekezett Orbán értelmezni a sokkoló tényt. Az utóbbi időben még nyilvánvalóbb – bizonyosan a 2006-os vereség is közrejátszott ebben –, hogy magát a politikát helyezi vallási fundamentalista alapra. Megjelenik a Jó és a Gonosz harca, amelynek kizárólagos erkölcsi alapot vindikál saját maga és a jobboldal számára. Ez a demokratikus pártversenytől eléggé messze áll, joggal lehet antidemokratikus felfogásnak nevezni.” Gábor György vallástörténész kifejtette: „Orbán, úgy tűnik, tényleg megtért, de nem világos pontosan, hogy kihez és hova. Mára a Fidesz elnökének valláshoz való viszonyában inkább a személyes meggyőződés dominál: a többszörösen megrendült politikus a hitben vélt rátalálni a lelki egyensúlyára. Szellemi vezetői mintha egyfajta szinkretista, több komponensű hit felé orientálnák Orbánt. Mindenképpen érdekes momentum a hivatalosan református vallású honatya elmozdulása a katolicizmus irányába, ami a mai napig éles konfliktust generál Orbán protestáns mentora, Balog Zoltán és Semjén Zsolt KDNP-elnök között. Hogy a katolikus egyház mégis elsősorban politikusként érdekli a Fidesz vezetőjét, az Balognak a vallásügyi bizottság élére helyezéséből is kiviláglik. Református közegben szenteket emleget, szó nélkül hagyja, hogy a választások előtti Fidesz-kongresszuson a felszólalók egyfajta pogány istenkáromlást adnak elő, Jézushoz és Barabáshoz hasonlítva Orbánt, illetve Gyurcsányt. Ezzel a politikai fundamentalizmussal Orbán a parlamenti demokráciáktól idegen módon újfajta legitimációt igyekszik biztosítani saját magának és az általa vezetett jobboldalnak. Az Istentől küldött vezető ugyanis nem a néptől, hanem a természetfeletti világból nyeri a felkenetést, veresége pedig csakis időszakos lehet, hiszen a Jó és Gonosz ősi harcában az ellenség nem győzhet. A probléma csak az, hogy Európában már régen felismerték, hogy ez a felfogás szükségszerűen kirekesztéshez vezet.” Nyilatkozik a lapban Iványi Gábor metodista lelkész is, aki elmondta: „Az Orbán házaspár a köztük lévő jó kapcsolat alapján kérte meg, hogy első két gyermeküket – Ráchelt és Gáspárt – 1993-ban és 1994-ben megkeresztelje, a lelkész egyben a szülők házasságát is megáldotta.” Iványi leszögezte: „Helyeslem, ha mindenki nyíltan képviseli hitbeli meggyőződését, de azt is, ha szigorú önmagával és másokkal szemben annak megítélésében, hogy mi a magán, és mi a közügy. Úgy látom, most ebben a kérdésben rossz tanácsadók állnak a volt miniszterelnök mögött. Ha egy állami vezető – ilyen minőségében – teológiai kérdésekről nyilatkozik, akkor tekintettel kell lennie a vallásilag sokszínű nemzet minden tagjára.” Balog Zoltán református lelkész, a lap megfogalmazása szerint „Orbán Viktor szellemi mentora nem kívánt a politikus hitbeli meggyőződéséről nyilatkozni, mondván, hogy ez nem lenne etikus.” Ugyanakkor kifejtette: „Nem az a kérdés, hogy egy miniszterelnöknek joga van-e keresztyénként vezetni az országot, hanem az, hogy ebben az esetben tettei milyen viszonyban vannak a keresztyén elvekkel. Az egyházi közösségek támogatása sem feltétlenül ideológiai hovatartozás kérdése, hiszen azt minden józan országvezető beláthatja, hogy az olyan közösségeket – ezek lehetnek civil szervezetek is –, amelyek közösségteremtő erővel bírnak, és az emberek boldogulásán munkálkodnak, érdemes támogatni. Orbán Viktor soha nem diszkriminált más felekezetű, vagy hithű embereket.”

A Magyar Nemzet (Ritkaságok tárlata, 1.o.) közli, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1635-ös alapítólevele, az 1780-ból származó szabadalomlevél és az 1848-as egyetemi nagypecsét is látható az Egyetemi Könyvtár március 6-áig megtekinthető kiállításán. Az ELTE levéltára által őrzött dokumentumok közül Kissné Bognár Krisztina válogatta ki a mintegy 50-60 műtárgyat. A Pázmány Péter által adományozott alapítólevélről megjegyezte: csoda, hogy az 1956-os szovjet bombázás során megmaradt.

Magyar Kurír