Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (35.o.) Fáy Zoltán Töredékek címmel beszámol arról, hogy a közelmúltban XVI. Benedek pápa fogadta az egyesült államokbeli Frank J. Hannát és családját. Hanna rendkívüli ajándékot hozott a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak: a tulajdonában lévő XIV-XV. Bodmer-papiruszt. Az Újszövetség korai szövegváltozatai közé tartozó töredék Lukács, illetve János evangéliumából tartalmaz részleteket, és feltételezhető, hogy liturgikus célra másolták Egyiptomban, Kr.u. 175-225. között. A cikkíró emlékeztet rá, hogy az említett papirusz nem túlságosan régóta ismert a tudományos világ előtt: 1961 májusában mutatta be a genfi Bibliotheca Bodmeriana Coligny. Összesen 81 újszövetségi Szentírás-töredék ismert a II-VII. századból, a Bodmer-papirusszal nagyjából egykori papirusztöredékek száma 31. A cikkíró szerint óriási ezeknek az Újszövetség-papirusztöredékeknek a jelentősége, ugyanis a legkorábbi szövegváltozatokat tartalmazzák, s minden variabilitásuk ellenére rendkívüli állandóságot mutatnak, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint a szövegváltozatok száma 250 ezer. Ám ez önmagában nem sokat jelent, mivel szövegkritikai módszerekkel csupán a teljes szöveg nyolcadrésze marad kérdéses. De még ebben a nyolcadnyi részben is rengeteg a szórendbeli és helyesírási eltérés, ami a tartalmi részt nem érinti. Ha ezeket nem számítjuk a problémás helyek közé, a teljes szövegnek mindössze hatvanada marad kérdéses. Ami azt is jelenti, hogy az Újszövetség szövegében nincs későbbi hamisítás. Fáy megjegyzi: „Persze a Bodmer-papirusz Vatikánba kerülése – vagy akár csak a puszta létezése – nem vált ki akkora érdeklődést és médiafigyelmet, mint az apokrif Júdás-evangélium vagy Dan Brown regénye, amelyik éppen az Újszövetség meghamisításának vádját fogalmazta meg, persze minden alap nélkül, csupán írói fikcióként. Pedig a józanész számára sokkal megdöbbentőbb és elgondolkodtatóbb az igazság: az egyszerű tény, hogy az Újszövetség szövege csaknem kétezer éven keresztül változtatások nélkül fennmaradt.”

A Magyar Nemzet (9.o.) Cseh óvatosság címmel számol be arról, hogy a Cseh Püspöki Konferencia szerint „Nagyon óvatosan kell kezelni azokat az eseteket, amikor a cseh papok a múltban valamilyen módon együttműködtek a csehszlovák kommunista Állambiztonsági Hivatallal. Minden ilyen esetben is tiszteletben kell tartani az emberek méltóságát, s az ügyektől csak azután szabad véleményt mondani, ha ellenőrizték a tényeket.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szabó Palócz Attila Egyazon mérlegen címmel ír arról, hogy egy készülő rajzfilmben felidézik Karol Wojty³a, a néhai II. János Pál gyermekéveit. A cikkírónak ez annak apropóján jutott eszébe, hogy február 8-ra halasztotta az ítélethirdetést a Fővárosi Bíróság abban a perben, amelyet Kozák Dániel újságíró indított az Állambiztonsági Levéltárral szemben a főpapok esetleges ügynökaktáinak nyilvánosságra hozatala érdekében. A hírről értesülve a cikk szerzőjében II. János Pál egyik versének sorai idéződtek fel: ugyanarra a „mérlegre tesszük az igazságot meg a hibát”. Szabó Palócz Attila rámutat: Karol Wojty³a gyermekkoráról „nem sokat tudunk, így csak leshetjük, hogy a rajzfilm készítői mi mindent derítenek ki róla. Halála után, sőt már súlyos betegsége idején is jelentek meg sorban a róla szóló könyvek, hogy ’no most aztán igazán jól vannak időzítve’, a kis Karol gyermekéveiről elsők között mégis egy képregényből értesülhettünk. Az 1989-ben megjelent – II. János Pál pápa című kiadvány, amelyik az első olyan képregény volt, amelyet a Vatikán is jóváhagyott, gyermekkorától az ellene elkövetett merényletig dolgozta fel a pápa életét.” A szerző a fentiek kapcsán úgy véli, „méltatlan az egyházhoz, hogy pereskedni kell a papság átvilágítása miatt. Egy életrajzi mű minden átvilágításnál alaposabb (persze csak, ha jó), az ily módon főhőssé váló személy életének olykor kellemetlen részleteit is mind felfedi. Nagyon jó példa erre Stanis³aw Wielgus varsói érsek esete. Április 2-án lesz II. János Pál halálának második évfordulója. Addig még van épp elég idő, s talán az emléke előtt is tisztelegve, át lehet esni gyorsan a kellemetlen formaságokon, mert – megfelelő helyen – egyazon mérlegen mérik a világi és az egyházi személyeket.”

Magyar Kurír