Napi sajtószemle

A Népszabadság (Magyar csodák… 21.o.) magyar építészeti csodákat bemutató sorozatában ma az egri érseki pincerendszert mutatja be, emlékeztetve rá, hogy a pincerendszer nagy részét akkor alakították ki, amikor a török kiűzése után Egerbe visszatérő püspök, Fenessy György már nem kívánt a rideg várban élni. A cikk kiemeli, hogy a járatrendszert nagylélegzetű fejlesztés színhelyévé jelölte ki az elmúlt években a város. Az érseki pincékben egy „látványparkot” szeretnének létrehozni: a játékos, interaktív bemutatóhely a város fél évezredes – a honfoglalás és Eger ostroma közötti – történelmét tárná a látogatók elé. Ehhez a különleges intézményhez csatlakozna az északi pincékben kialakítandó Tudásközpont (az elsősorban fiatalokat megcélzó tudományos játszóház), illetve egy új mélygarázs.

A Magyar Nemzet (2.o.) Diszkriminálja az egyházi kórházakat a reform című összeállítása szerint jóval nagyobb mértékben sújtja a budapesti egyházi kórházakat a régió más (önkormányzati fenntartású) egészségügyi intézményeihez képest Molnár Lajos szakminiszter javaslata az aktív ágyak számának felosztásáról. Amíg a központi régióban átlag 25 százalékkal csökkenne az aktív ágyak száma, addig a Bethesda Református Gyermekkórháznál 43, a Budai Irgalmasrendi Kórháznál 26, a Szent Ferenc Kórház esetében pedig 47 százalékos lenne a leépítés. Velkey György, a Bethesda főigazgatója elmondta: „Hidegzuhanyként ért minket ez az előirányzat. A miniszter felkérésére a régió hasonló intézményeinek vezetői közösen dolgoztak ki koncepciót a szűkített kapacitás terheinek szakterületenkénti felosztására. November végén ezt az anyagot eljuttattuk Molnárhoz, ám most mégis minden szakmai érvet felrúgó tárcavezetői javaslat született. Mintha azt szuggerálná nekünk az állam, hagyjunk fel a gyógyítással, vonuljunk vissza az ápolás területéről. Az egyház 100 milliókat tesz hozzá a biztosító által folyósított működési pénzekhez. Ráadásul a Bethesdában lelkészek, szociálpedagógusok, önkéntes segítők járulnak hozzá a komplex kezeléshez – mondta Velkey György. Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója közölte: a betegápoló rend, amely több száz kórházat működtet világszerte, hat év alatt kétmilliárd forintot fektetett be a honi intézmény épületébe és felszerelésébe. Érthetetlen, hogy miközben a kormányzat forráshiányról beszél, gátolná a katolikus egyház törekvését, hogy a megtérüléssel nem törődve, ruházzon be anyagiakat, szakmai tapasztalatokat a lakosság küldetésként felfogott gyógyításában. Az Egészségügyi Minisztérium sajtóirodája szerint a budapesti átlagos ágykihasználtság 73 százalékos. A felsorolt intézmények szakmacsoportra lebontott ágykihasználtsága az átlagot sem közelíti meg. A döntésnél nem a felekezeti szempontok, szigorúan szakmai szempontok alapján született meg a tárca javaslata

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Bazsa… 3.o.) beszámol arról, hogy a debreceni szocialista frakcióvezető, Bazsa György a közigazgatási hivatalhoz fordult, mert nem értett egyet azzal, hogy a képviselői eskü szövegében az „Isten engem úgy segéljen” formula szerepel. A politikus a lapnak elmondta: azért kért állásfoglalást a hivataltól, mert a formulát mindenkinek csak lelkiismerete szerint kell vagy nem kell mondani, és mivel neki más a hite, nem mondta októberben. Állítása szerint ő nem ateista, de nem is Isten-hívő, másban hisz, de hogy miben, azt nem fejtette ki. A Hajdú–Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal úgy döntött, hogy a Bazsa György által aláírandó eskü szövegét a képviselő kérésének megfelelően ki kell javítani, és ki kell venni belőle az Isten engem úgy segéljen formulát. Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere kifejtette: a Magyar Közlönyben megjelentetett képviselői szövegben szerepel az Isten engem úgy segéljen formula, ennek megfelelően tették bele a debreceni képviselői eskü szövegébe is. Ha Bazsa György úgy gondolja, hogy őt ne segítse az Isten, ez az ő lelkiismereti dolga.

A HVG-ben (43-44.o.) Riba István Hitvallók és árulók címmel ír arról, hogy a Wielgus-ügy kapcsán felvetődött a kérdés: „Lehet-e püspök vagy érsek az, aki együttműködött az egyházellenes hatalommal?” A cikkíró történelmi visszatekintéséből kiderül, hogy a vita – ellenkező végkifejlettel – már az ókeresztények körében is lezajlott. A szerző felidézi a Decius- és Diocletianus-féle keresztényüldözéseket, felidézve: Észak-Afrikában Mensurius püspök utódának, Cecillianusnak felszentelésében 311-ben részt vett a korábban a hatalomnak behódoló Felix püspök is. A hívek egy része szerint az egyházat megtagadó papok nem szolgáltathatják ki a szentségeket, így papokat és püspököket sem szentelhetnek. Az ellenpüspököt is választó mozgalom élére – két évvel azután, hogy Konstantin császár 313-ban törvényessé tette a kereszténységet – Donatus került, akiről az egyháztörténészek ezt az áramlatot donatistának nevezték el. Donatus követői azt vallották, hogy az egyház a tisztáké, a bűnteleneké, az üldözés hatására hitüket megtagadó vezetők pozícióba engedése pedig a vértanúk megtagadása. A vétkesek kezéből még a szentségek sem érvényesek. A cikkíró ezzel szemben idézi Szent Ágostont, aki rámutatott: a donatisták egyháza sem teljesen tiszta, másokat vádolnak olyan vétkekkel – például gyilkossággal –, amilyeneket maguk is elkövettek. Fő érve volt, hogy az egyház egyszerre tiszta és bűnös, s ebben a világban nem is lehet a szentek közössége. A bűn ugyanis elválaszthatatlan része az egyház életének, a jó és a rossz szétválasztása pedig az idők végén, az utolsó ítéletkor történik meg. Éppen ezért szerinte a donatistáknak az az álláspontja sem tartható, hogy a méltatlanok által kiszolgáltatott szentségek érvénytelenek. A szentségek hatása nem az őket kiszolgáltatók erkölcsétől, személyes minőségétől függ, hanem Krisztus kegyelmétől – írta Szent Ágoston, s ezt a tételt a tridenti zsinat 1547-ben dogmává emelte. Riba István megjegyzi: „Az egykor kikristályosodott dogma nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a ’a múltbeli bűnök alázatos és őszinte megvallására’ – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa tavaly, éppen Varsóban. Mindez nem könnyű, mutatja Stanislaw Wielgus püspök példája, de a többi kelet-európai ország katolikus egyházainak utóbbi 15 éves története is. A szembenézés Magyarországon is későn kezdődött, a püspöki kar tavaly hozta létre a Lénárd Ödön Alapítványt az 1945 utáni múltjának feltárására. A feladat nagyságát jelzi, amit az alapítvány vezetője, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát nyilatkozott az Új Ember című katolikus lapnak: „A korai egyház tévelygése kisebb volt, mint amibe a kommunizmus idején keveredtünk bele’.”

Magyar Kurír