Külföldi hírek
A Népszabadság (Kína-konferencia… 9.o.) pekingi beszámolója szerint a kínai kormány által elismert hazafias katolikus szövetség jó hírnek minősíti a kapcsolatok szempontjából, „ha a Vatikán is megerősíti, hogy XVI. Benedek pápa hozzájárult Gan Junqiu püspöki kinevezéséhez a kantoni (Guangzhou) egyházmegye 2001 óta üres vezető tisztébe.” Az értesülést a hongkongi South China Morning Post közölte 24 órával a kínai katolikus egyház helyzetéről a Vatikánban tegnap megnyílt tanácskozás előtt. A Népszabadság megjegyzi: a kétnapos konferencián a pápa ugyan nem vesz részt, ám Tarcisione Bertone bíboros-államtitkár elnökletével a vatikáni intézmények képviselői, illetve Hongkong, Tajvan és Makaó főpásztorai is jelen lesznek. Az AsiaNews katolikus hírügynökség úgy tudja: a középpontban a Szentszék és Peking viszonyában feszültséget kiváltó, pápai jóváhagyás nélküli püspöki kinevezések ügye áll. Ilyenekre a múlt évben többször is sor került, ugyanakkor az AsiaNews szerint „érkeztek a kínai kormányzattól enyhülést jelző, pozitív jelek a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának készségéről is.” A Népszabadság arra is kitér, hogy a katolikus Avvenire kommentárjában a Kína-konferenciát összekapcsolja a Szentszék átfogóbb ázsiai figyelmével. Az utóbbi évek kapcsolatépítése eredményeként a jövő héten először látogat a Vatikánba vietnami miniszterelnök. A Kínához hasonló politikai berendezkedésű, 50 milliós Vietnamban 6-7 millióra tehető a katolikus hívők száma.
Hazai hírek
A Magyar Nemzetben (Megszakadó… 23. o.) Fekete Gyula író nyilatkozik, akinek javaslatára az 1960-as években bevezették a gyest. Az MDF egyik alapítója felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon fél évszázaddal ezelőtt váltott elégtelenre a születésszám, és azóta 700 ezerrel apadt a lakosság lélekszáma, az anyaméhben pedig mintegy 8 milliónyi magzatot gyilkoltak meg. „A világelsők közé tartozunk a lakosság elvénülésében is. Ezzel az iszonyatos önpusztítással azonban érdemlegesen és főként eredményesen nem foglalkozott sem a politika, sem a tudomány. Hazánkban a termékenységi mutatók a kívánatos 2,1–2,2 helyett már csak 1,23 körüliek. Ennek az is oka, hogy aggasztóan szaporodnak az akaratlagos gyermektelenek és évről évre fogyatkoznak a „túlteljesítők”. A szinglikérdést nem lehet megkerülni... A mai európai fiatalokat jellemző túl nagy keresgélést nem tartom normálisnak. A média olyan világot közvetít, amelyet látva, őrült divat lett a partnerek váltogatása… Az élet átörökítésével kapcsolatban mérvadónak tekinthetjük Andorka Rudolf néhai közgazdász professzor véleményét. Az egyszerű reprodukcióhoz mindenképpen szükséges, hogy a házas nők egy része három vagy annál több gyermeket hozzon világra, ugyanis sok asszonynak nem lehet utódja, illetve egy édesanyának egészségügyi okokból megtilthatja az orvos, hogy több életet hozzon világra. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége 2050-re csaknem 9 milliárdra nő, ám Európáé jelentősen csökken, 2100-ra pedig katasztrófa várható. A becslések szerint például Németország 80 millió körüli lakossága a század végére 25 millióra csökkenne. Európa elkerülhetetlenül eltűnik. Kontinensünkön – Albániát és Törökország európai részét leszámítva – mindenhol elégtelen a születésszám, még a pozitív példaként beállított Ír- és Franciaországban is. Ezekben az államokban ugyan 1,9 körüli a termékenységi mutató, de a társadalom teljes reprodukciójához egy családban 2,2 gyerekre lenne szükség. Az elvénülés veszélyes következményeiről mit sem tud a közvélemény, és érdemben nem foglalkozik vele sem a média, sem a közoktatás, sem a tudomány, hogy a politikát és a művészvilágot ne is említsem. Az elmúlt évtizedekben a neoliberális doktrinerek a nacionalizmus, a rasszizmus, sőt a fasizmus vádjával illették a demográfia tudományát is, tabutémává tették a megmaradás kérdéskörét. Vélhetőleg ezért a csönd, holott a keresők-eltartottak aránya folyamatosan romlik, és ezzel az életszínvonal is. Kontinensünkön követhetetlenül nő a társadalmi rezsi, ezáltal a külpiacokon folyamatosan romlanak a cserearányok, így megkérdőjeleződik a neoliberálisok által istenített szabadverseny, és lehetetlen helyzetbe kerülnek a vállalkozók.” Azzal kapcsolatban, hogy a csángóknál és a latin-amerikai országokban még mindig megfelelő számú gyermek születik, Fekete Gyula rámutatott: „Ezek még archaikusnak mondható, hagyománytisztelő közösségek, illetve társadalmak. Mélyebben vallásosak a csángók és a latin-amerikaiak is, mint az átlag európaiak vagy észak-amerikaiak. II. János Pál felhívta a figyelmünket arra, hogy a halál kultúrája és az élet kultúrája közötti drámai összeütközés előtt állunk. Az elvénülő társadalmakban már az életellenes erőké a főszerep. A politikai harcok lényege az életigenlő, életpárti és az életellenes erők küzdelme. Könnyen elkábulhat az, aki csak a jobb- vagy a baloldali, illetve a nemzeti vagy a kozmopolita zászlókra figyel. Korunk kétpártrendszerében igazi törésvonal húzódik a politikai szervezeteken és a társadalmon belül is. A pártok csak annyiban különböznek egymástól, milyen arányban tömörül a tagságuk a megmaradás vagy a pusztulás oldalán. Mindegy, hogy emögött határozott szándék áll-e vagy sem…” Az író leszögezte: a jelenlegi magyar kormánynak sajnos túlsúlyban vannak az életellenes intézkedései. „Ez nem jelenti azt, hogy minden kormánypárti politikus életellenes, nem biztos, hogy megfontolt módon, szándékosan azok. A tendencia azonban egyértelmű: a gyermekes családokat többletterhekkel sújtja ez a kormány, nekik még az általános megszorítások közepette is a legnagyobb súlyt teszi a nyakukba, pedig már eddig is igazságtalan volt a társadalompolitika velük szemben.”
Magyar Kurír