Kiemelt helyen, címlapon számolnak be a lapok arról, hogy lemondott tisztségéről Stanis³aw Wielgus, Varsó új érseke, miután nyilvánosan beismerte, hogy a lengyel kommunista titkosszolgálat informátora volt. A Népszabadság (1.,7.o.) a nap főhíreként közli: Beiktatása előtt lemondott a kijelölt varsói érsek. A Népszava (1.,13.o.) Ügynökmúltja miatt lemondott az új varsói érsek, a Magyar Hírlap (1.,8.o.) Beiktatás előtt feladta Stanis³aw Wielgus – Az utolsó pillanatban lemondott Varsó kinevezett érseke, a Magyar Nemzet (1.,9.o.) A múlt bosszúja Varsóban címekkel tudósít.
A Magyar Nemzet kiemeli: Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője az egykori üldözők bosszújának minősítette a történteket, utalva arra, hogy a diktatúra képviselői csaknem húsz évvel a rendszerváltozás után is képesek támadásokat indítani. Mint több beszámoló is emlékeztetett, a lengyel katolikus egyház a kommunista rendszer elleni harc egyik legfőbb bástyájának számított negyven éven át. Stanis³aw Wielgus pénteken, hivatalba lépésének napján ismerte be nyilvánosan, hogy a lengyel titkosszolgálat (SB) informátora volt, miután ezt megállapította a múltját vizsgáló lengyel különleges püspöki bizottság. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a főpapot már 1967-ben beszervezte a titkosrendőrség, amikor a lublini katolikus egyetem filozófia szakos hallgatója volt, később azonban senkinek nem okozott kárt, mivel nem jelentett – írja a polgári napilap. Az orgánum emlékeztet rá, hogy Józef Glemp bíboros, aki ideiglenesen visszaveszi a varsói érseki teendőket, védelmébe vette Wielgust, aki fölött szerinte „védők és tanúk nélkül ítélkeztek. Nem akarunk ilyen ítéleteket” – mondta a prímás nagy taps közepette, egyben bírálta a Nemzeti Emlékezet Intézetét, ahol az érseket kompromittáló mikrofilmeket megtalálták. „A múlt megismerésében nem elég csak azokat a dokumentumokat megismerni, amelyek az ő birtokukban vannak” – figyelmeztetett Józef Glemp.
A Népszabadság beszámolója szerint vasárnap délután még mindig tüntettek a varsói érsek palotája előtt, az ott összegyűlt hívők „Lengyelt akarunk! Maradj velünk, lengyelekkel! Ez a zsidók műve!” kiáltásokkal fejezték ki együttérzésüket Stains³aw Wielgus-szal. A kijelölt érsek bejelentett lemondását sokan – köztük a jelenlévő Lech Kaczyñski köztársasági elnök is – megtapsolták, mások viszont „Nem! Nem!” kiáltásokkal tiltakoztak. A Népszabadság idézi Tomas Sakiewiczet, az érsek kémmúltját megszellőztető Dziennik című lap főszerkesztőjét, aki az ügy fő felelősének Kovalczyk érsek pápai nunciust mondta. A lengyel szenátus jobboldali csoportjának vezetője az egyház lejáratását célzó katolikusellenes akciót lát a leleplezésben. A lengyel médiában megszólaló püspökök egy része menti Wielgust, mások éreztetik, késve lépett vissza. A baloldali lap szerint az érsek ügye „minden bizonnyal felkorbácsolja az átvilágítási hisztériát, amely jól jön az országot kormányozó Kaczyñski-ikreknek. Õk ugyanis az állam erkölcsi megújulását egyebek között a kommunista ügynökök eltávolításával, leleplezésével akarják megoldani. Más megközelítésben viszont a Wielgus-ügy megrendíti az egyház tekintélyét.”
A Népszabadság (7. o.) Zavar és sajnálkozás a Vatikánban címmel idézi Federico Lombardi atyát, a vatikáni sajtóiroda igazgatóját, aki tegnap hangsúlyozta: Wielgus múltja a lengyel hívők szemében súlyosan kompromittálta az érsek tekintélyét. Hiába a megható és őszinte bocsánatkérés, a varsói érseki székről való lemondás és a pápa részéről ennek elfogadása volt az egyetlen megoldás a Lengyelországban keletkezett zavaros helyzet rendezésére.
Szintén a Népszabadság (7. o.) Magyarországon feltáratlan a múlt című összeállítása kiemeli: „A magyarországi katolikus egyházban senki számára nem tették kötelezővé, hogy akár a szélesebb nyilvánosság előtt, akár belső fórumokon számot adjon esetleges ügynökmúltjáról. Elvileg ez nem zárja ki, hogy valaki önként kérje az átvilágítását, de a püspöki kar tagjai közül eddig csupán Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát élt a lehetőséggel. Neki papírja van arról, hogy annak idején nem működött együtt a pártállami titkosszolgálattal. Történetesen éppen ő a vezetője annak a szakértői bizottságnak, amelyet – megelégelve az időről időre kirobbanó botrányokat – a múlt feltárására hozott létre a katolikus püspöki kar.” A cikk arra is figyelmeztet: nem mindegy, hogy a már beszervezett ügynökök milyen mértékben kötelezték el magukat. Ungváry Krisztián történész például Paskai László nyugalmazott bíborosról kiderítette, hogy sokáig ellenállt a titkosszolgálat zaklatásainak, amikor pedig már nem tudott kitérni, igyekezett a legkevesebb kárt okozni és megóvni a többieket.
A Népszavában (17. o.) Rónay Tamás A nap embere címmel leszögezi: „A lengyel katolikus egyház ultranacionalista szárnya már eddig sem kedvelte XVI. Benedeket német származása miatt. E lépése után azonban a szélsőjobboldaliak azt vetik majd a katolikus egyházfő szemére, hogy csak azért határozott Wielgus menesztése mellett, mert lengyel. XVI. Benedek rendet akart tenni a lengyel egyházban, vissza akarta szorítani az erőszakos hangadókat, ám Wielgus felelőtlensége miatt még jobban harsognak azok, akik nagy katolikusnak nevezik magukat ugyan, de mondandójuknak és retorikájuknak semmi közük nincs a krisztusi szeretethez.”
A Magyar Hírlap (13. o.) Varsó után hangorkán? című szerkesztőségi cikke leszögezi: „A lengyel példa mutatja, mindig kínálkozik lehetőség az önvizsgálatra. Ez most alkalmas pillanat. Egyébként a lengyel katolikus egyházban is története van a hatóságokkal való együttműködésnek. Ahol a papi személyiségek 15 százaléka informálta a politikai vezetést az egyház tevékenységéről, ott talán csak a gyónási titokban lehetett bízni. Nem vagyunk telhetetlenek, bár ha azt vesszük, hogy Európa legbefolyásosabb egyházáról van szó, még akár lehetnénk is. De most legalább tisztábban látunk egy kicsit. Valakiben megszólalt egy hang, a külső hangok kényszerítése következtében is. Másokban vajon megszólal-e ugyanez a hang? És mikor? Vagy minden marad a régiben?”
Szintén a Magyar Hírlap (8. o.) A lengyel egyháznak immár szavahihetőségét kell megvédenie címmel ismerteti az olasz La Repubblica egyik cikkét, amely történelmi traumának nevezte Stanis³aw Wielgus beismerését. Az orgánum kiemeli, hogy a lengyelek 67 százaléka úgy gondolja, a régi rendszer által kompromittált embert nem szabad ilyen egyházi méltóságra emelni. „Újabb bizalmi válság ez Lengyelországban, miközben a Kaczyñski-ikrek nacionalista-populista, euroszkeptikus kormánya a posztkommunizmus sikereit és vívmányait kérdőjelezi meg. Varsó szombaton este az elveszett erkölcsi szigornak, a harc hősies éveinek siratásával tért nyugovóra. Történelmükben első ízben a lengyelek attól félnek, hogy többé nem hihetnek az egyháznak” – írja a La Repubblica.
Magyar Kurír