Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (9. o.) Ellenzék… címmel ismerteti a lengyel Dziennik című lap felmérését, amely szerint a lengyelek többsége ellenzi, hogy vasárnap hivatalba lépjen Varsó új érseke, akit az egykori kommunista titkosrendőrséggel éveken át tartó együttműködéssel gyanúsítanak. A megkérdezettek 67 százaléka gondolja úgy, hogy Stanislaw Wielgusnak le kellene mondania hivataláról.

A témával a Magyar Hírlap (9.o.) Besúgó volt… is foglalkozik, kiemelve: a Vatikán és XVI. Benedek közleményben tudatta, hogy továbbra is kiáll az érsek mellett, a lengyel rádiót arról tájékoztatták, hogy nem vonja vissza Wielgus kinevezését, holnapra tervezett beiktatását azonban valószínűleg elhalasztják, amíg tisztázódik a múltja. A liberális napilap ismertetve a Dzennik felmérését, megjegyzi, hogy az egyház véleményével a lengyelek többsége nem ért egyet. Az MH a Rzeczpospolita című lengyel lapra hivatkozva közli, hogy Wielgust még fiatal papkorában, 1967-ben szervezték be, amikor filozófiát hallgatott a lublini egyetemen. A Nemzeti Emlékezet Hivatala szerint – amely 68 oldalnyi dokumentumot talált Wielgus tevékenységéről – az érsek három álnevet használt (Szürke, Adam és Adam Wysocki), és különleges kiképzést kapott. Mind a Magyar Hírlap, mind pedig a Népszava közli, hogy tegnap az egyház is elismerte, bizonyítékokat találtak az érsek titkosszolgálati múltjára.

A Magyar Nemzetben (26-27. o.) A medve foga című írásban Lech Walesa, a Szolidaritás egykori legendás vezetője, volt lengyel államfő nyilatkozik. Felidézte, hogy a 70-es évek végén „az emberek többsége sem nagyon hitt még abban, hogy esély van a kommunizmus megdöntésére. Ne felejtsük el, 200 ezer szovjet katona ült a nyakunkon, körülöttünk pedig mintegy milliónyi, nukleáris fegyverekkel felszerelve. S ekkor következett be a lengyel pápa megválasztása, s II. János Pál óriási lökést adott azzal, hogy eljött hozzánk, összehozott bennünket, segített ’megszámolnunk’ egymást. Valójában mi már nem tettünk mást, mint átvettük az összegyűlt többmilliós tömeget és vezettük tovább…. A pápa adta meg az alaphangot 1979-ben. Azt mondta: ne féljetek! Ez a szó azonban elszállhatott volna. Tíz évig tartott, amíg testet öltött. Voltak nehéz időszakok – ilyen volt a hadiállapot két éve –, amikor sokakon csüggedés vett erőt még az egyházban is, a kitartás azonban győzelmet hozott.” Walesa elmondta azt is, nem álmai vezetői irányítják ma Lengyelországot, „ilyen körülmények között nem is nagyon számíthatunk másra. Így azt mondom, adjunk számukra esélyt. A helyzet nem túl biztató, hiszen látok egy olyan Európát, amelynek lényegében nincs koncepciója. Ezt az uniót az a Franciaország vezeti, amelyik a szabadság eszméjének bűvöletében beengedett mindenkit az országba. Épültek is mecsetek bőven, templom nem nagyon. Sőt. Ma ott tartunk, hogy Európában már keresztet sem lehet hordani! De nem a mecsetekkel van bajom, hanem az abszolút értelemben vett szabadsággal, amely a jogokról beszél, de a kötelességekről nem. Lengyelországban sokkal fontosabbak a morális érvek, ám mi legalább annyira elbillentünk jobboldalra, mint a franciák balra.” A volt lengyel köztársasági elnök szerint a visegrádiak azért értenek egyre kevesebb kérdésben egyet, „mert nincs koncepciónk, víziónk. Egész Európát kell látnunk, amit nem tudunk megérteni. Ezért kellene egy kicsit minket is vezetgetni a sivatagban, mint Mózes tette a zsidókkal. Úgy látom ugyanis, hogy az új világot már csak a következő generáció fogja igazán megérteni.”

Walesa elmondta azt is: „Az én feladatatom alapvetően a rombolás volt, hogy verjem ki a medve fogát, s ezt meg is tettem. A ’80-as években nagyon sok híres emberrel, magasrangú politikussal beszélgettem, s mindegyiktől kérdeztem, mennyi esélyt lát a kommunista rendszer megdöntésére. Egyikük sem adott nekünk esélyt. A nagyok közül senki sem látta elérhető távolságban a kommunizmus végét. Elfelejtkeztek azonban a szellemről, az Istenről. Elég lett annyi, hogy egy lengyel lett a pápa, s a hadseregek, a rakéták innentől egyre kevesebbet értek. A körülményekhez képest tehát viszonylag könnyen megtaláltuk a megoldást. Most Európán a sor.”

A Magyar Hírlap (9.o.) Tisót méltatta… beszámolója szerint „Alaposan felborzolta a kedélyeket, és a közvéleményt is megosztotta Szlovákiában a legfőbb országos katolikus egyházi vezetőnek, Ján Sokolnak egy közelmúltban tett kijelentése.” A pozsonyi-nagyszombati egyházmegye érseke a TA3 hírtelevíziónak adott interjújában azt mondta, hogy az egykori Józef Tiso-féle nácibarát szlovák állam a jólét kormánya volt: „Én nagyon tisztelem Tiso elnök urat, emlékszem, gyerekkoromban mekkora szegénységben éltünk, de amikor ő volt az elnök, sokkal jobb volt.” A lap kiemeli, hogy Tiso „az 1938 és 1945 között, a hitleri Németország csatlósaként létező, a zsidó és a roma lakosságot egyaránt üldöző szlovák bábállam” elnöke volt. „Tisónak nagy felelőssége volt abban, hogy a mintegy nyolcvanezres szlovákiai zsidóság nagy része haláltáborokban végezte. Tisót, mivel résztvevője volt a zsidóellenes népirtásnak, háborús bűnösként később kivégezték.” Az MH szerint Ján Sokol kijelentése mélyen felháborította a helyi roma- és zsidóközösségeket. A főpásztor időközben titkárával megüzente, a televíziós interjúban csupán magánvéleményét fejtette ki, de természetesen továbbra is vállalja azt.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (36.o.) Balavány György A helyrebillent törvény címmel folytatja elmélkedését a főpapi imádságról, a Miatyánk-ról. A cikkíró óriási tévedésnek tartja, hogy a keresztény tanítás bűntudatot okoz. „Isten nem akarja, hogy bűntudatunk legyen. Mert mi a bűntudat? Csupasz rettegés, amely eltávolít Istentől. Ádám a vétke után egy fa mögé bújt. Ez a bűntudat. Meg Júdás érzülete, aki árulása után azt ordította: ’vétkeztem’, de nem kért bocsánatot, inkább felkötötte magát és elkárhozott. A civilizált ember úgy akar szabadulni a bűntudattól, hogy lenyomja bűneit a tudata alá. Aztán úgy gondolja, a dolog el van intézve: legfeljebb ha túl nagyra nő a nyomás a tudata alatt, elrohan pszichoanalitikushoz vagy egyéb csodadoktorokhoz. Ám a bűnt nem lehet kikezelni. Freud nem tud segíteni, mert nem ellene vétkeztünk, hanem Isten ellen. Dávid, Krisztus előtt évszázadokkal, igazi keresztény volt. Így rimánkodott: ’ments meg engem, mert vért ontottam.’ A Biblia szerint az, aki bűntudatra tanított, az emberré lett Isten. Jézust, az apró csecsemőt várta az ég és a föld, mert ő a tökéletesség mércéje. Õ az igazság és a szeretet. Nem volt benne bűn, mert nem Ádámtól, hanem a Szentlélektől és a Szűztől született. És amikor megszületett, ujjongtak az egek, és világos lett a sötét éjszaka.” A cikkíró leszögezi: „Jézus volt az egyetlen, aki megtartotta a törvényt. Tudta: valakinek bűnhődnie kell Ádám vétke miatt. Tudta, ha magára veszi az emberiség összes filozófiáját, hazug és gyilkos igazságát, önimádatát és paráznaságát, az Isten ítélete az egeket átszakítva az ő kereszten vonagló, védtelen testére sújt. Jajgatni fognak az egek, és fényes nappal sötét lesz a földön. És Jézust az igazság a sírba rántja. De aztán megvirrad, és béke lesz. És feltámadás.” Balavány hangsúlyozza, hogy a szeretet igazságos, nem kendőzi, nem tagadja a bűnt, hanem megbocsátja. Példaként említ egy buddhista szerzetest, aki, amikor az evangélium üzenetét megértette, némi töprengés után így szólt: „két dolog lehetséges. Vagy igaz mindez, vagy nem. Ha nem igaz, nem is számít. De ha igaz, semmi sem számít ezen kívül.” A cikkíró hozzáteszi: „Az evangélium az, hogy Krisztus megszületett, meghalt, feltámadott és van bocsánat. Semmi nem számít ezen kívül.”

Magyar Kurír