Napi sajtószemle

A Népszava (6.o.) Későrómai alvilág, páratlan labirintus címmel közli, hogy 2007 húsvétján megnyílik a nyolc ókeresztény objektumot, köztük a Septichorát is bemutató új múzeum Pécsett. A Bachman Zoltán építész professzor által tervezett, 1,5 milliárd forintból kivitelezett páratlan labirintusrendszer a római járószinten vezeti el a látogatót, de a járdába vágott üvegtetőkön a járókelők is letekinthetnek a két és fél ezer éves múltba. Bachmann Zoltán a lapnak elmondta: az új múzeum legfontosabb eleme a Septichora, azaz a hétkaréjos szentély, mely a negyedik században épült, s már 1938-ban feltárták, de pénz híján visszatemették. „Az eredeti római járószinten haladva megcsodálhatjuk az egyik legnagyobb Magyarországon látható római szakrális építményt, a galériáról pedig felülről is kibontakozik a kápolna néhol méteres magasságban megmaradt falainak tömege. Ablakot vágtunk a római múltra. Az üvegtető látni engedi a barokk püspöki palota falait és a román-neoromán dómot. Aki sajnálja majd a belépő árát, kívülről is letekinthet a barokk térről az egykori római provincia templomára. Ez a történelem.”

A Magyar Nemzetben (Ima szaxofonnal 23.o.) Dresch Mihály, a Dresch Quartett vezetője nyilatkozik. Balavány György interjúkészítő felidézte: „Egyik szerzeményének ajánlójában köszönetet mond Jézusnak, aki átsegítette egy nehéz időszakon. Azt írja, nem látott más kiutat, mint keresni őt. Megtalálta?” Az ismert dzsesszzenész válasza: „Azt hiszem. Akkor nagyon világosan tudtam, nincs más lehetőségem. Van, hogy az akarat összeomlik, és az embernek rá kell döbbennie, hogy az igazi nagy sorskérdésekkel szemben mennyire gyenge. Az, hogy abban az időszakban nem csináltam őrültséget, Jézusnak köszönhető. Ha kér az ember, kap kegyelmet. Mostanában nem is szoktam kérni tőle semmit, csak megköszönöm, hogy van, és azt szeretném, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja. Elfogadtam, és helye van bennem. Õ tudja, hogy az ember mennyire esendő, és tud segíteni. Ennyi.” Dresch Mihály emlékeztet rá, hogy valaha a zene arra szolgált, hogy „összekapcsolja az embert a felfoghatatlannal. A zene számomra hasonló az imádsághoz, ha nem is úgy, mint a kötött, liturgikus szertartásének esetében. Nálam ez sokkal oldottabb, a lényeg, hogy kinyíljak az ég felé. Az agy nem úgy működik ilyenkor, hogy szavakká transzponálja a dolgokat, hanem belső, lelki történés zajlik.”

Magyar Kurír