Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (12.o.) Milingo nős férfiakat szentelt pappá címmel számol be arról, hogy Emmanuel Milingo kiközösített érsek „a cölibátus elleni harcának részeként két nős férfit szentelt pappá az Egyesült Államokban.” A szertartásra vasárnap került sor. A szentelés a záróaktusa volt a Milingo által „Nős papokat, most!” mottóval tartott kétnapos rendezvénynek. „A papszentelésen részt vett a Milingo által szeptemberben püspökké szentelt Peter Paul Brennan és Patrick Trujillo is” – írja a baloldali lap, emlékeztetve rá: a szeptemberi püspökszentelést követően a Vatikán kiközösítette Milingót.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (4. o.) Tömegeket mozgatott meg a Prohászka-emlékév főcímmel és Spányi Antal püspök nem nyugszik bele, hogy Magyarország apostola a holokauszt múzeumban antiszemitaként szerepel alcímmel tudósít arról az általunk már tegnap közölt hírről, hogy hétfőn Székesfehérvárott rendezett konferenciával zárult le a Prohászka Ottokár-emlékév. A polgári napilap Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentbeszédéből kiemeli: „Felerősödtek a Prohászkát ért támadások, sokan és sok helyen durván opponálták a rendezvényeinket. Ez is jelzi az egyházmegyénk által kezdeményezett emlékév jelentőségét. Prohászka Ottokár Magyarország apostola és tanítója volt.” Az újságnak Mózessy Gergely, a székesfehérvári püspöki levéltár igazgatója elmondta: az emlékév során egymásra találtak a püspökök és a hívek. A konferenciák, az újratemetés évfordulóján lezajlott fáklyás felvonulás, az iskolai pályázatok szokatlanul nagy tömegeket mozgattak meg.” Mózessy azt is közölte: Prohászka Ottokár boldoggáavatása érdekében hivatalos lépések még nem történtek. A fehérvári egyházmegye azonban a három legkiemelkedőbb hitvallójának egyikeként tartja számon a néhai püspököt. Tervezik, hogy alapos életrajzának megalkotásával, értekező műveinek nyugati nyelvre fordításával egy időben megindítják a boldoggá avatási eljárást.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6. o.) Harrach Péter Közösségek és normák címmel nyilvánvalónak tartja, hogy a mai politikai törekvések mögött két markáns eszmeiség jelenik meg, a neoliberális és a keresztény. A kettő között „éppen az alapok különbözősége miatt nincs átjárás. Az más kérdés, hogy az ország és a nemzet érdekében a politikai cselekvés szintjén szükséges és lehetséges a kompromisszum. A keresztény tanítás szerint az ember személy, az egyetlen személy a teremtett világban. Istenképiségéből eredő méltósága van, ebből fakadnak jogai. Legnagyobb ajándéka a szabadsága. Ennek értelmezése jelenti az igazi különbséget a két eszmeiség között. Mi azt valljuk, hogy a jó választásával teljesítjük ki szabadságunkat. „Az igazság szabaddá tesz titeket”. A rossz választása viszont megköt bennünket, elveszi szabadságunkat. Ezért számunkra ebben a sokszínű világban nem minden másság tiszteletre méltó.” A volt egészségügyi miniszter rámutat, hogy a keresztény emberkép második vonása a közösségi lény mivolta, „a sokat hangoztatott önmegvalósítás sem magányos vállalkozás. Az egyén önmagát a másik emberrel való kapcsolatában találja meg. Az ember közösségigénye adja társadalomképünk legerőteljesebb vonását, a közösségek szerepének értékelését.” Harrach leszögezi: „az ember transzcendensre nyitott lény. Többre hivatott, mint a puszta önfenntartás. Ehhez indítást és segítséget elsősorban az egyházi közösségben kap. Az egyházaknak a társadalom szempontjából más fontos szerepük is van… Az ember esendő lény. Meg-megszegi a normákat, de van egy nagyszerű tulajdonsága, tud újra kezdeni. Botladozásait, bűneit, felelősségét nem csupán egyénként, de a társadalom tagjaként is viseli. A sok egyéni rossz döntés ugyanis általános szokássá válva beépül a struktúrákba. Ahogy II. János Pál pápa írja a Sollicitudo rei socialis kezdetű enciklikájában, ez különösen a profitszerzés és a hatalomgyakorlás területére jellemző.” A cikkíró a társadalom szempontjából pótolhatatlannak nevezi az egyházak szerepét a normák közvetítésében, és figyelmeztet: „Az állam feladata nem csupán a vallásszabadság biztosítása, de az egyházak össztársadalmi szolgálatát biztosító intézményi működésének elősegítése. Első lépésként az is megtenné, ha a jelenleg regnáló kormányzat visszavonná ezen intézményeket sújtó megkülönböztető intézkedéseit.” A szerző az egyházak mellett a család és a nemzet, mint közösség rendkívüli fontosságát is hangsúlyozza. Egyúttal figyelmeztet, hogy a munka becsülete nélkülözhetetlen egy jól működő társadalomban, az igazmondás pedig nemcsak a magánéletben, de a közösségben is a megbízhatóság feltétele, és ez természetesen a politikában is érvényes. Mindenképpen megemlítendő az igazságosság szempontja, „amely a keresztény társadalomelmélet hangsúlyos gondolata. A részvételi igazságosság a felnőtt ember társadalmi felelősségének gyakorlását jelenti, más megfogalmazásban a közjó megvalósításában való részvétel lehetőségét, lényegében a demokrácia működésének biztosítását. Az osztó igazságosság a szegények, a rászorulók védelmét biztosítója. A Gyurcsány-kormány mindkét esetben visszalépést hozott a magyar társadalomban, sérült a demokrácia és a szociális biztonság. A morális válság okozta sebeket csak évek alatt lehet begyógyítani. Ezért nem elég a politikai kurzusváltás, a civil társadalom öngyógyító reflexeinek is működniük kell. Első lépésként újból és újból tudatosítanunk kell magunkban emberképünk és társadalomképünk legfőbb vonásait.”

Magyar Kurír