Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (12.o.) Benke László Arccal Mekka felé címmel fűz kommentárt XVI. Benedek pápa múlt heti, négynapos törökországi apostoli látogatásához. A szerző kiemeli: „A példátlan biztonsági intézkedések mellett lebonyolított zarándoklat – sokak megkönnyebbülésére – hűvös, de mégsem ellenséges fogadtatásban részesült. A katolikus egyházfő útját voltak, akik egyenesen Canossa-járásnak nevezték, mivel a pápa kijelentette, hogy a keresztények és a muzulmánok ’egyazon Istent’ tisztelték, továbbá az isztambuli nagymecsetben Mekka felé fordulva imádkozott a város főmuftijával.” A cikkíró rámutat: mivel a közvélemény a muszlim világ reakcióját figyelte, elhalványult, hogy az út eredeti célja és csúcspontja éppen XVI. Benedek pápa és I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka találkozója, közös nyilatkozata és testvéri ölelése volt. „Az iszlám felé tett egyoldalú engesztelő gesztusok végigkísérték a négynapos utat, s talán nem teljesen alaptalan azok meglátása, akik szerint ezekkel a pápa most a ló túloldalára esett. Azon túl, hogy eddigi állásfoglalásaival szemben XVI. Benedek most támogatólag szólt Törökország uniós csatlakozásáról, az egyházfő még búcsúbeszédében, repülőgépén ülve is kifejezte: ’nagy bizalommal és reménnyel’ zárja a ’békeszerető török nép’ körében tett látogatását. ’Törökország mindig is híd volt a kultúrák között, a találkozás és párbeszéd helye’ – búcsúzott a pápa.” Benke László ezzel szemben idézi többek között Maggie Gallagher katolikus újságírónőt, aki elmondta: a török jogrend bíróság elé vonja a másképpen gondolkodó regényírókat, történészeket, újságírókat, sőt legutóbb egy régészt is, aki tanulmányt írt a sumérok fejkendőhasználatáról. A konstantinápolyi pátriárkának és egyházának pedig még ma is az „írás népeit” megillető, alacsonyabb rendű „dzsimmi” státus jár ki. A török kormány 1971-ben bezáratta a patriarkátus szemináriumát, és mindmáig visszadobta az újraindítására vonatkozó kérelmeket. Az egyház nem birtokolhat ingatlanokat, még az ortodox rítusú templomok sem a saját tulajdonai. A Newsweek emlékeztet rá: a török hatóságok az ökumenikus patriarkátus lakóépületeit, iskoláit, kolostorait, sőt mind a harminchat temetőjét is elkobozták, amelyek most különböző jogcímeken Isztambul város önkormányzati tulajdonai. Ez év elején pedig állami tulajdonba került a patriarkátus fiúárvaháza is, amely – Európa legrégibb faépületeként – rendkívüli értéket képvisel. Ezenkívül a török hatóságok szabják meg, ki taníthat – és milyen könyvekből – az ortodox iskolában. Mindamellett nemcsak az ortodoxok részesülnek ilyen megkülönböztetett állami figyelemben. „Szeretnénk, ha lehetne saját templomunk a városunkban, de a hatóságok teljesen ellehetetlenítik. Törvényellenesnek számít középületben keresztény istentiszteletet tartani. Csak magánházakban úrvacsorázhatunk” – állította egy brit újságírónak egy neve elhallgatását kérő anglikán asszony, az efezoszi pápa mise egyik résztvevője.

Ugyancsak a Hetekben (13.o.) Kulcsár Árpád Az egység akadályai címmel a Szentatyát idézi, aki Törökországban világbotránynak nevezte a kereszténység ezeréves megosztottságát. „Az egyházfő szavaiból úgy tűnik, mintha az egység helyreállításának elsősorban külső, a hitéleten kívül eső okai lennének. A történelem ezt a beállítást nem támasztja alá… A pápák szájából több alkalommal hangzott el bocsánatkérés a protestánsok és ortodoxok ellen elkövetett bűnökért. Ugyanakkor a katolikus egyház nem hajlandó megválni egyetlen olyan meghatározó tanításától sem, melyek a protestánsokkal és ortodoxokkal fennálló éles hitelvi és hitgyakorlatbeli ellentétek alapvető okai. Sőt, ezeket az alaptanításokat frissen kibocsátott dokumentumokban sorra megerősítik.” A szerző ennek jellemző példájaként említi meg a Vatikáni Hittani Kongregáció 2000-ben kiadott, Dominus Iesus nyilatkozatát.” A cikkíró úgy látja: „Róma részéről az ökumené erőteljes hangoztatása közepette a kompromisszumok helyett a harcos katolikus tradíció megerősítése folyik. Ezt jelzi, hogy néhány évvel ezelőtt, 1999 októberében sor került a tridenti átkok nyilvános megújítására is. Figyelemre méltó, hogy az átkok érvényességét megerősítő dokumentumot katolikus részről Edward Cassidy bíboros, a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa elnöke bocsátotta ki. Mindez arra utal, hogy jelenleg keresztény egységre csak protestáns és ortodox önfeladás árán lenne lehetőség.”

Hazai hírek

A Népszabadságban (12. o.) Buda Péter–Gábor György Bizottság – a semmiért címmel bírálják a vatikáni–magyar szerződés vizsgálatára a kormány által létrehozott bizottságot, amiért jelentésében azt állapította meg, hogy nincs szükség a dokumentum felmondására. A cikkírók több kifogást is megfogalmaznak, így például azt, hogy a jelentés hallgat arról, hogy „a vatikáni megállapodás az egyházi iskolákat privilegizált helyzetbe hozta, részben a világnézetileg, vallásilag elkötelezett, de nem egyházi fenntartású alapítványi, részben az önkormányzati iskolákkal szemben. Hiszen az egyházi iskoláknak az állam a minden gyerek után járó normatívákon felül kiegészítő támogatásként azt a pénzt is odaadja, amit az önkormányzati és az alapítványi iskolák esetében a fenntartónak kell kigazdálkodnia. Ez középtávon nemcsak az államilag kötelezően nyújtandó világnézetileg semleges oktatás esélyeit gyengíti, hanem megszünteti a versenyhelyzetet is, hiszen a csökkenő gyermeklétszámból adódó pénzügyi nehézségeket az egyházi iskolák alig érzékelik. A jelentés rögzíti, hogy a megállapodás lehetőséget biztosít az újratárgyalásra, ha „azok a körülmények, amelyek között a megállapodást megkötötték, gyökeresen megváltoztak.” A jelentés szerzői ehhez annyit fűznek hozzá, hogy „álláspontunk szerint a körülmények nem változtak meg.” A két cikkíró szerint viszont „nagyon is. Emlékeztetünk az ellátórendszerek azóta bekövetkezett, illetve folyamatban lévő reformjára, az adórendszer változásaira, a regionális elv előtérbe kerülésére, az szja-val kapcsolatos tapasztalatokra, az úgynevezett jóléti állam világszerte zajló változásaira, s a mindenkit érintő megszorításokból és a várható reformokból, azaz a konvergenciaprogram egészéből fakadó teendőkre.” Buda Péter és Gábor György szerint a komoly és felelősségteljes hozzáállás hiányát szemlélteti, hogy még a jelentés elkészülte előtt az államfő szakminisztériumi indíttatásra a Vatikánban leszögezte, hogy a megállapodáson a kormány nem fog változtatni. „S minden szakmai párbeszédnek beelőzve a szakminiszter is sietett ugyanezt kijelenteni. Eközben a baloldal a liberálisokkal együtt mély hallgatásba burkolózik. Hozz létre egy bizottságot, ha azt akarod, hogy ne történjen semmi – tartja a mondás. És lám, tényleg nem történt semmi. Helyesebben történt: Semjén Zsolt, a KDNP szélsőséges kijelentéseiről elhíresült elnöke a bizottsági jelentéstől, valamint a baloldali-liberális koalíció kulturális miniszterének nyilatkozatától, mint maga említette, örömében és meglepetésében majd’ hanyatt esett. Azért ez nem semmi.”

Magyar Kurír